Übüségünk abszurditása – Bakos Boglárka báb-kosztümjei
Szorongó kisszerűség, hataloméhes önzés; túlkompenzálástól elvakult kis ember, akit képzeletében a hatalom első érintése naggyá szentel. Az Országháztól kezdve a munkahelyeken át az iskolákig találkozhatunk saját pozíciójukkal visszaélő, kicsinyes és autoriter figurákkal. Az utóbbi helyszín inspirálta a tanárkarikírozó diákcsínyt, amiből az egyik résztvevő, Alfred Jarry francia drámaíró főműve, az Übü király született. Habár a 19. század végén a királypuccs révén megszerzett hatalmától megrészegült Übü Papáról szóló rémbohózat bemutatója még botrányba fulladt, az elkövetkezendő több mint száz év katasztrofális „übüségei” vastag filccel erősítették meg a cselekmény egyszerre riasztó és nevetséges abszurditását. A Történelem ujja alatt örökérvényűre préselt történet számos színházi és a képzőművészeti alkotást inspirált – Bakos Boglárka jelmeztervező-művész munkája ezúttal a bábfeldolgozásaihoz ad új értelmezést.
Gyerekszobáink ágytakarójának mintáját idéző padló fölé hologramos fal hajol, a félbevágott tölcsérszerű tér pedig egyből beszippant minket a Boglárka által tervezett, sajátos álomvilágba. Az Übü Papa együgyű csőlátását, sajátos pszichéjét megidéző díszlettervben Jarry drámájának már-már szürrealitásba hajló karaktere erősödik fel – csakúgy, mint a történet szereplőinek kísérletező báb-kosztümjeiben.
„A színház világában mindig is a csodákat kerestem. Az átváltozás, átalakulás lehetőségét tartom a legizgalmasabbnak a színpadi előadásokban, talán ezért is áll a báb műfaja közel a szívemhez – hiszen ott minden megtörténhet. Megfigyeltem magamon, hogy gyakran a tárgyakon keresztüli kommunikáció képes a legnagyobb érzelmeket kiváltani belőlem. Ebből a belső indíttatásból fakad, hogy a jelmeztervezői mestermunkámban a báb és a jelmez ötvözése mellett döntöttem.”
De hogyan is kapcsolódik össze a báb és a jelmez? Boglárka témával kapcsolatos szakdolgozatában rámutat a kettő közötti érdekes különbségre: míg a jelmeztervező öltözéket tervez a karakter számára, addig a bábtervező magát a karaktert alkotja meg. Viszonyuk összebékítésének igénye a paraván mögül a színpadra kilépő bábmozgatókkal merült fel először. A testére kerülő bábbal szinte eggyé válik a mozgató, így a báb és jelmez határvonalai végleg elmosódnak.
Az így létrejövő, különös hatást Boglárka tudatosan alkalmazta Übü Papa és Übü Mama test-bábjainak megalkotásakor: viselésük közben mozgatóik mintha feloldódnának az emberi aljasságban és otrombaságban. „Sokszor hallottam már, hogy a benső világ és személyiség gyakran kiül az arcra, vagy a külsőre. Übü Mama és Papa karakterének tervezésekor […] az volt a célom, hogy a benső igénytelenségük a küllemükön is megjelenjen.” Így az arcvonásaikat Boglárka különböző állatok fotóiból gyúrta össze, viseletükként pedig öltözék helyett gyűrűző hájhurkákat tervezett. Habár a kivitelezett test-bábok első ránézésre rendkívül súlyosnak tűnnek, a polifoamból készült fejek és a polisztirol golyókkal megtöltött hájak mégis könnyű viseletet biztosítanak a mozgatók számára.
Balra Rozamund királyné testmaszkja, jobbra Martha Graham a Lamentation c. előadásban // Forrás: adancehistory.blogspot.com
Übü Papa és Mama szétcsúszó palacsintatoronyra emlékeztető test-bábjai a dráma parodisztikus jellegét nagyítják fel – ezzel szemben az ármánykodásaiknak áldozatul eső Vencel király és Rozamund királyné karaktertervei mintha a történetben rejlő tragédiát jelképeznék. Boglárka báb-kosztümjei a történet szereplőinek hierarchiáját követik, így az Übü-párhoz képest a testmaszkokkal ábrázolt Vencel és Rozamund megjelenése sokkal kevésbé groteszk. A jelmezhez közelebb álló testmaszkhoz nem kapcsolódik végtagot meghosszabbító protézis; mégis bábszerű, ugyanis a színészt teljesen körülölelve, szinte külön entitásként jelenik meg a színpadon. Boglárka példaként Martha Graham 1930-as Lamentation című táncelőadását említette, amelyben a művész által viselt és mozgásával animált csőszerű textil lényegében önálló karakterként „mesél”.
A királyi pár testmaszkjait domináló kék szín, valamint a mintájukban megidézett zavarosan hullámzó víz a jószándékú naivitással tragikus nászra lépő gyöngeséget szimbolizálja. A történetben hasonlóan kiszolgáltatott helyzetben találjuk az orosz és lengyel hadsereg tagjait. A katonai szereplőknek Boglárka homlokmaszkokat tervezett: egy olyan báb-kosztüm típust, amely meghajlásra emlékeztető, görnyedt testarttást követel meg a mozgatójától. A hadsereg bábterveinek torzított testtartása Übü Papának való alárendeltségükről, behódolásukról és meghasonlásukról üzen.
„Még soha nem használtam ennyiféle technikát és anyagot egy tárgy elkészítéséhez. Tudtam, hogy nehéz lesz, de annyira izgalmasnak tartottam ezt a témát, hogy fejest ugrottam a mélybe. Sokszor éreztem magamat bizonytalannak a kivitelezés alatt, mivel nem volt előzetes tapasztalatom az ilyen összetett tárgyak kivitelezése terén. […] Mindezt összevetve, nagyon élveztem a bábok tervezését és megvalósítását. A legelégedettebb akkor voltam, amikor a fotózáson láttam életre kelni a test-bábokat. Ha Übü Mamát látom táncolni hatalmas boldogság fog el.”
// /
Bakos Boglárka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divat- és textiltervezés MA szakának Jelmeztervező specializációján végzett 2024-ben. Témavezetője Szűcs Edit, mestermunka konzulense pedig Kocsi Eszter volt.
Fotók: Komróczki Diána
