2024. 10. 17. | Elmélet

Jövőképek és torz arányok – Spekulatív archeológia a BLOCKHEAD című kiállításon

Nyakunkon a jövő. A ma fiatal generációjának már a jövőjéért kell aggódnia. Az élhető világ és racionalitás megteremtése már a mi feladatunk, azonban a felelősség belénk akadt horgonyával lefelé süllyedünk, a bizonytalanság óceánján pedig senki sem dob mentőmellényt. Már nincs idő könnyed tudományos elmélkedésekre, ahol a fantázia veheti át a komolyság rideg helyét. Vagy mégis? Tóth Boldizsár, Tóth Lala és Pap Róbert spekulatív kiállítása szabad teret enged egy fiktív jövőkép kibontakoztatásának. Humor? Jelen. Komolytalan spekulálás egy utópisztikus világképről? Hát persze! Mi kell még? Releváns problémákra reflektáló gondolatiság. Bumm, kész is a BLOCKHEAD kiállítás! Sztárjai a torz, mégis tökéletes ruhadarabok, az elnyújtott térkép és természetesen a kockadinnye. Többet szeretnél megtudni? Pszota Dalma kurátor most részletes betekintést enged a kiállítás elméleti és gyakorlati hátterébe.

Balról jobbra Tóth Lala, Pszota Dalma és Tóth Boldizsár

A spekulatív archeológiai tárlat a jövő társadalmát mutatja be arányrendszerek, hitek, tévhitek és önmagunk meghatározásán keresztül. A távoli jövőben az ember helyszűkében önmagát és az őt körülvevő világot mesterséges mértékekhez igazítja. Vajon képes-e egyenlőségre kényszeríteni fizikai valóját, és a természetellenes értékekhez igazodva egységesen létezni? A kiállítás célja alapvetően kérdések felvetése volt, játékos, szabad megközelítésével inkább a gondolkodás serkentésére ösztönöz, mintsem egyértelmű válaszok megtalálására.

Jövőképünk efféle gondolati játszóterén a kiállítás darabjai alkotják a humoros, utópisztikus elméletek csúszdáját. A HOMO CUBUS gyapjúból készült szobrai a jövő embereinek testnyomait jelenítik meg, utalva az alkalmazkodásra és a test egyediségének felszámolására. A függönyre kivetített TÉRKÉP a gömb térbeli formáját teríti ki síkban. Ennél az ábrázolásnál a földfelszínt négyzetekre osztjuk, ami torzulásokhoz vezet – a megszokott arányok eldeformálódását a térképen látható hatalmas emberi arc természetellenessége jelzi. A GYŰJTEMÉNY képei a témára reflektáló, uniformizált vívmányokat mutatnak be. Talán két legötletesebb darabja a kockadinnye, valamint a Donald kacsa képregény, amelyek egy számunkra szokatlanul szögletes világ nézeteiről mesélnek.

„A kiállítás három fő tárgya arra mutat rá, hogy habár muszáj rendszereket létrehoznunk és mértékegységekhez igazodnunk, a túlzott racionalitás és szabálykövetés uralma alatt egy embertelen és sivár világ alakulhat ki körülöttünk.”

A kiállítás címét adó „blockhead” szó kockafejet, tökfilkót, korlátolt gondolkodású egyént jelent és az abszolút értékekhez való igazodásra, valamint a teljes szabályosságra való törekvésre utal. Vajon képesek lennénk-e lemondani önös céljainkról, nézeteinkről és egyéni megjelenésünkről azért, hogy a túlnépesedés következtében minimálisra csökkent térbeli helyünket egységesen elosszuk? A kiállítás az ilyen típusú filozófiai, társadalmi, politikai és természetvédelmi kérdéseket is humoros könnyedséggel vezeti fel.

„Nem az volt a célunk, hogy >>Na legyünk már viccesek hiszen az olyan jó!<<. A humor magukban a művekben megtalálható, hiszen például a HOMO CUBUS által sugallt 58 x 58 centiméteres térszükséglet egy ember számára már a maga nemében komolytalan. Úgy gondoltuk, hogy írunk egy disztópiát, amit több nyomasztó társadalomtudományi és környezetvédelmi előrejelzésből gyúrtunk össze egy kevésbé valószínű, ugyanakkor nagyon komplex, vicces világgá. Szerintem a pozitív jövőbe vetett remény vagy éppen a negatív jövőkép miatti félelem groteszk megvilágításba helyezve kifejezetten szórakoztató is lehet. Nyilván nem úgy fogunk élni a jövőben a túlnépesedés következtében, ahogy mi a HOMO CUBUS kockákkal megmutatjuk, de ez egy igenis jó gondolatkísérlet a jövőbeli élet lehetséges fordulataira.”

Miért jó egy ilyesfajta kiállítás? Miben fejleszti ön-, és világképünket? A válasz egyszerű. Esélyt ad fellélegezni a jelen lesújtó aktuálpolitikai és társadalomtudományi problémái között. A torz kocka formájú emberekből humorosan groteszk lények bújnak elő, ha képzeletünket szárnyalni hagyjuk. A függönyön keresztül átkelhetünk széthúzott földgömbünk képén, átszelve óceánokat és kontinenseket egy torz emberi arc segítségével. A kockadinnye, habár ugyancsak mély filozófiai kérdéseket foglal magába, romlott belsejével nevetésre ösztönöz.

„Én nagyon szeretem, amikor egy kiállítás sokféleképpen értelmezhető, és sok különböző gondolati szálat magába foglal. Nekem azért is áll nagyon közel a szívemhez ez a tárlat, mivel megtestesül benne az elméleti összetettség.”

Megvalósulhat valaha a világkép, amelyet a kiállítás elénk tár? Valószínűleg nem, de ezt talán sosem tudjuk meg – hiszen a kitalált történet célja nem a meggyőzés, hanem a fantázia felszabadítása.