“Ezen a kiállításon a MOME közössége dolgozott együtt.”
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány által indított és Stefan Lengyel formatervezőről elnevezett Kiválósági Ösztöndíj program – röviden SLKÖ – 2020 ősze óta díjazza a hallgatók valamely komplex társadalmi vagy kortárs designproblémára reagáló terveit. Az SLKÖ nem titkolt célja, hogy támogassa a résztvevők kompetenciáinak bővítését, iparági tapasztalataik fejlesztését és elősegítse a szakmai integrációjukat. A kiállításon az elmúlt két félév 31 ösztöndíjasának diverz alkotásai láthatók. Változatos témákat fednek le a támogatott projektek: a social designnal foglalkozó, a városi revitalizáció kérdéseit vagy az idősödő generációk problémáit vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a hallgatók igen sokféle területen és interdiszciplinárisan gondolkodva dolgoznak. A kiállítás koncepciójáról kérdeztük Viski Noémit és Bálint Júliát, akik már 2023-ban is a tárlat kurátorai voltak.
Bálint Júlia és Viski Noémi, mellettük Kopacz Hanna és Tóth Ádám kiállítástervezők
Mesélnétek a kiállítás koncepciójáról? Milyen témára fűztétek fel a különböző projekteket?
VN: A koncepció minden évben organikusan alakul és számomra általában ez a kurátori munkafolyamat legizgalmasabb része – keresni, hogyan tudunk a rengeteg, nagyon más témákkal és médiummal dolgozó projektek között úgy rendet tenni, hogy annak legyen valamilyen hozzáadott értéke. Az első SLKÖ kiállításnál öt témakörbe csoportosítottuk a munkákat, a másodiknál egy láncolatra fűztük fel őket, idén pedig kettesével vagy hármasával kerültek közös platformra a projektek. Az asztalokat is úgy rendeztük, hogy az egymás mellett lévő csoportok között szintén felfedezhető legyen valamilyen tartalmi metszéspont. Tavaly ezeket a projektkapcsolásokat padlómatricákkal egyértelműsítettük, idén ezt a sorvezetőt elengedtük, így egy absztraktabb, szabadabb asszociációkat megengedő kiállítási layout született. Vannak asztalok, ahol a tervezés során mi a „média design kortárs kritikai megközelítései”, a „kulturális értékeink parafrázisai”, a „készségfejlesztés gyerekeknek” vagy éppen a „kritikai design” munkacímekkel dolgoztunk, de lehet, hogy másnak teljesen más benyomása lesz a projektek közötti kapcsolatról, és ez így van jól.
Milyen installációs megoldásokkal találkozhatunk a kiállításon?
VN: Az első kiállításon a projektek alakuló félben lévő, inkubációs állapotát dobozok hangsúlyozták, amelyeknek volt egy praktikus, műtárgyvédő funkciója is a Ground nyüzsgő, egyébként nem kiállításokra tervezett terében. A második kiállításon egyes tárgyak, amelyek közelebbi szemlélést igényeltek, kiléptek a dobozból, így egy hibrid helyzetet hoztunk létre. Idén a doboz nem veszett el teljesen, csak átalakult: újrahasznosítottuk őket. Kopacz Hanna MOME építész alumna volt a látványtervezőnk, aki két társával, Farkas Flórával és Tóth Ádámmal közösen egy olyan moduláris installációs rendszert terveztek, amely könnyebben összeszerelhető, többször használható, kényelmesebben tárolható és amely lokális gyártással és a MOME Alumni szakemberek munkájával jött létre. Ennek a szemléletnek is megvannak a kihívásai, a kiállítandó tárgyakra is jobban kell vigyázni ebben a rendszerben, de én személy szerint már nagyon vártam, hogy ilyen módon nyúljunk az SLKÖ kiállítási anyagához.
BJ: A tárlat idén egy nyitottabb, a közösséget erősítő és a projektekhez szabadabb hozzáférést engedő rendszerbe szerveződik, ami ösztönzi a látogatókat az elmélyülésre. Az elmúlt években használt különálló, zárt struktúrájú elemek feloldása érdekében született meg idén az úgynevezett „közösségi asztal projekt”, ami teret enged párbeszédnek és inspirálódásnak az alkotók és a látogatók számára egyaránt. A hallgatói munkák elosztása spirál formát követ, amely reprezentálja a kavargó gondolatokat, a projektek folyamatos változását, fejlődését és nyitva hagyja a kérdést, hogy vajon együttesen tudnak-e többet adni egymásnak.
Milyen társadalmi kérdésre és/vagy kortárs designproblémára reflektáltak az idei nyertesek? Melyek a legfrissebb és legégetőbb témák az alkotók szemszögéből?
BJ: Az idei nyertesek közül lényegesen többen megfogalmaztak kritikai reflexiót a digitális technológia és az MI felhasználásának pozitív és negatív aspektusairól. A technológia és hatása az emberi szervezetre, illetve annak felhasználása a tervezésben nagy hatással van a generációnkra – erről szól többek között Kain Eszter másodéves textiltervező Bugs in the system című munkája. A mesterséges intelligencia általi képgenerálás hibáiból inspirálódó kötött anyagminta- és öltözékkollekció darabjaiban Eszter tudatosan használta fel az MI által elkövetett hibákat nemcsak az alapanyagban, hanem a sziluetteknél is. Ezen kívül az elmúlt évekhez hasonlóan a környezeti és társadalmi változások, fenntarthatóság kérdésköre is központi szerepkörben maradt.
Véghelyi Borbála másodéves építőművész Közösségi utca Újbudán című munkája egy Újbudán elfekvő, egykori katonai temető helyszínének közösségi célú beépítése volt. A helyszín adottságait megtartva és azt kiegészítve egy új közösségi utca terve jött létre, amely összeköti a Budaörsi utat a lakónegyeddel, miközben az itt élők igényeit is kiszolgálja a többfunkciós – kulturális, edukációs, rekreációs, valamint sport tevékenységekre alkalmas – és több generációt bevonó tereivel.
A másodéves kerámiatervező, Vértessy Dorottya Torz és torzított valóság című sorozata pedig az egyre növekvő számú anorexiás betegek problémájának vizualizálását és a téma iránti érzékenyítést tűzte ki célul. A kerámiatányérokon keresztül az étkezést harcként megélő betegek nézőpontjához közelíthetünk: például a csúszós vagy tüskés felületen nehéz hozzáférni az ételhez, a gombok számlálása pedig az örökös adagolást jelképezi. A projekt felhívja a figyelmet a probléma komolyságára és érthetővé teszi a betegek viselkedését. Az SLKÖ díjazottjai reflektálnak az általuk legfontosabbnak ítélt problémákra és jelenségekre, amellyel egy korlenyomatot kapunk a MOME hallgatóitól.
Hogyan oldottátok meg az Elméleti Intézet és a tervező szakos hallgatók projektjeinek bemutatását?
BJ: Az Elméleti intézet hallgatóitól származó projektek fizikai reprezentálása kihívás a kiállítás tervezésénél, ezért egy-egy kiadvány vagy tárgy beemelésével igyekeztük „kézzel foghatóvá” tenni az elméleti kutatásokat. A témákhoz kapcsolódóan többek között kiadványfüzeteket készítettünk Takáts Fruzsina komplex pedagógiai program módszertanáról és Baranyi Fanni első sárhatvani piknikjéről, de a piknik keretében megvalósult cianotípia workshop alkotásai is megtekinthetők. Ezen kívül Fedics Laura Lődi Áron művészetéről készült tanulmányáról katalógust, Szentiványi-Székely Enikő kutatási témájának szemléltetése céljából pedig monoszkópot emeltünk a kiállítótérbe. Bukovinszky Emese kutatásának eredményeit a felhasznált szakirodalom és QR kódon keresztül elérhető módszertan reprezentálásával szemléltettük.
VN: A tanulmányfüzetek tervezésével és tördelésével MOME-n végzett grafikusokat bíztunk meg, ezen kívül a tervezett tárgyak használatát bemutató dokumentációkban is segítettek volt hallgatók – két videót például a tavalyi SLKÖ ösztöndíjas kiállító, Vigh Violetta készített nekünk. A kiállításon a MOME közössége dolgozott együtt, a kiállítás címe is erre utal. A Sequences of Ideas: Shared Visions in Design címötlettel először a munkák elrendezésének logikai felépítést szerettünk volna jelezni. Aztán úgy éreztük, hogy ez a sorozatszerűség áthatja a teljes kiállítástervezési folyamatot, az ösztöndíjprogram és talán az egyetem működését is. Az első SLKÖ ösztöndíjasok témaválasztásai hatással vannak a következő évek SLKÖ ösztöndíjasaira; a hallgatóból ösztöndíjas lesz, majd alumniként / szakmabeliként dolgozik az egyetemnek. Ezek a megfigyelt folyamatok, fejlődési ívek, sorozatszerűségek az idei kiállítás arculattervét, annak finomhangolását is meghatározták.
Mit gondoltok, milyen lehetőséget biztosít ez a kiállítás a hallgatóknak?
BJ: A hallgatók számára egy lehetőséget kínál az ösztöndíjprogram ahhoz, hogy kidolgozhassák a számukra legfontosabbnak ítélt komplex környezeti és design problémák megoldásait, melyet végül bemutatnak a kiállításon a tágabb alkotói közösségnek is. Ahogyan az ösztöndíjprogram évről évre fejlődik a visszajelzések alapján, úgy a kiállítás struktúrája is mindig épít az előző évek tapasztalataira. Idén egy retrospektív archívumfal létrehozását is célul tűztük ki, amely arra hívja fel a figyelmet, mennyire fontos szerepe van minden korábbi hallgatónak abban, hogy a jövő ösztöndíjasai milyen témák és ügyek mentén foglalnak állást alkotói és tervezői munkájuk során, és ezáltal mit adnak hozzá a MOME szellemi örökségéhez. A kiállítás megnyitóját az egyetemi nyílt napokra időzítettük, ezzel is több hallgatótársat és leendő alkotótársat invitálunk párbeszédre.
VN: Sok hallgatónak ez az első csoportos kiállítása, amin kurátorral dolgozik együtt, éppen ezért itt kicsit más előkészületekkel találkoztak, mint amit egy egyetemi kipakolásnál megszokhattak. A projekteket először Julival közösen dolgoztuk fel, megkerestük a fókuszpontokat és a munkák legerősebb állításait, majd javaslatokat tettünk a hallgatóknak a projektek lehetséges és általunk javasolt bemutatási módjairól. Ezután elindult a közös gondolkodás, ötleteket hoztunk és vetettünk el. Úgy gondolom, hogy ennek a szakmai párbeszédekkel és projektmenedzseri folyamatokkal feldúsított néhány hétnek is van némi hozzáadott értéke számukra, de talán még fontosabb az, hogy az egyetem a kiállítás apropóján támogatja, hogy indokolt esetben létrejöjjenek olyan továbbfejlesztések – egy kiadvány, egy másodpéldány, egy profibb prototípus vagy például egy videódokumentáció – amik egyébként nem születnének meg és amiket a hallgatók tovább vihetnek magukkal más jövőbeli kiállítási helyzetbe is.
// /
A Sequences of Ideas: Shared Visions in Design c. kiállítás 2024. november 3-áig látogatható a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem GROUND épületében.
Résztvevő hallgatók: ÁPRILI Gergő, BAJKOV Aurél Valentin, BARANYI Fanni Zsófi, BUKOVINSZKY Emese, BUNFORD Péter, DONTASZ Zoi, ERNST Calla Bettina, FAZEKAS Zalán, FEDICS Laura, FORGÁCS Benedek, GALÁNTAI Maja, GARAI Bernadett, GÁL Patrik Sándor, GUTHY Máté, HECKER Sára, KAIN Eszter, KISS Balázs Ágoston, KŐSZEGHY Anna, LIPÓTZY Kristóf, MUSZKA Sára, NAGY Csongor Boldizsár, PETRUCZ Ágnes, RŐCZEI Eszter Enikő, SÁRDI Maja, SÁRINGER Anna, SZENTIVÁNYI-SZÉKELY Enikő, SZILÁGYI Nóra, TAKÁTS Fruzsina, VÉGHELYI Borbála, VÉRTESSY Dorottya, ZOBOKI Zoltán
Kurátorok: BÁLINT Júlia, VISKI Noémi
Kiállítástervezés: FARKAS Flóra, KOPACZ Hanna, TÓTH Ádám
Grafikai arculat: LAJOS Diána
Projektmenedzsment: FEIGL Fruzsina
Korrektor: HELFRICH Judit
Fordítás: espell translation & localization Ltd.
Kivitelezés: BARKÓCZI Máté, TÍMÁR Péter, Malom Projekt, MOME PrintShop
Fotók: Lakos Máté
