2024. 11. 07. | Fotó

Utazás a felszín alá – A From Point to Line című fotófilmről

A fotográfiának a legnagyobb előnye az, ami néha a legnagyobb tanácstalanságot is tudja okozni. Tárháza kimeríthetetlen, a nyersanyagokat, eszközöket a végtelenségig lehet manipulálni, variálni, kifordítani önmagukból, ezzel teljes új jelentést adva a készülő képnek. Nem elég kitalálni, hogy mit akarunk megmutatni a világból, azt is tudni kell, hogyan. Ugyanaz a téma teljesen más jelentést kaphat, ha máshogy világítjuk meg, ha színesben, ha fekete fehérben, a lehetőségek kifogyhatatlanok. A képek kommunikálnak egymással és a befogadóval, attól függően, hogy milyen viszonyrendszerbe helyezi őket az alkotó. Megváltozik a tér attól, hogy különböző szögekből látjuk? Milyen asszociációkat indítanak el bennünk a különböző a gyorsan változó képek? Hogyan mondja ki a fotó azt, amit nekünk nem lehet? Hámos Gusztáv és Katja Pratschke Cities – From Point to Line című fotófilmje ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik.

Hámos Gusztáv & Katja Pratschke: Cities – From Point to Line, Theødor (részlet)

A Mai Manó Ház augusztustól októberig tartó ‘A semmitől az egyig’ című kiállítása Hámos Gusztáv életművén túl Katja Pratschke-vel közös több évtizeden átívelő munkásságát mutatta be. Nagy szerepet kaptak az alkotópáros fotófilmjei is, amelyet ők úgy definiálnak, hogy „Fotófilm alatt olyan mozit értünk, amiben általában állóképek – fotók – szerepelnek. A fényképek kinematográfiai kontextusban filmi élményt keltenek. A fotófilm – a hang, kép, szöveg, zaj – egyszóval a film médiumát dekonstruálja; összetevő elemeire bontja. Ezek a filmek a fotóval kinematográfiai kísérleteket folytatnak, a kép, hang filmmé konstruálásával, komponálásával foglalkoznak, ez pedig nézőiket arra sarkalja, hogy mozit gondoljanak.” [1] A From Point to Line mellett látható volt a From Surface to Space is, melyek együtt adják ki a Calvino Láthatatlan városok könyvéből inspirációt merítő Cities anyagot. Mindkettő fotófilm archív felvételekkel dolgozik, keveredik benne a múlt és a jelen, a történelem és az egyén.

Hámos Gusztáv & Katja Pratschke: Cities – From Point to Line, Betaville

A From Point to Line-ban csupán 14 perc alatt öt fiktív várost (Ella, Serafina, Theødor, Iossifova, Betaville), azok mindennapjait, társadalmi berendezkedéseit és lakóit ismerhetjük meg. Mindegyik helynek megvannak a határozott jellemzői. A történelmük változó, a múlt, a jelen és a jövő folyamatos párbeszédben áll önmagával és velünk. Utalnak a valóságra, de mégse maradnak meg benne. Bár a képek létező helyeket ábrázolnak, mégis teljesen új jelentést kapnak annak köszönhetően, hogy milyen sorrendben és hogyan helyezkednek el egymás után, egymás mellett vagy egymásra rétegelve. A terek, utcák, kereszteződések bár még ma is ugyanott állnak, mégse valósak.

Aki megérkezik Betaville-be, abban a pillanatban párbeszédbe kezd a múlttal. Az utcákat, aluljárókat, épületeket átjárják egy régi, itt ragadt kor szellemei. A focipálya mögött áll a valaha volt legnagyobb vasútállomás romja, a szemközti házban pedig egy diktátor végzett magával. A színes fényképek előtt egy kéz tartja a történelmet, és nem a jelen mozog, hanem a fekete fehér fényképeken a múlt. A jelen áll, nem tud továbblépni, a történelem ott nyugszik minden apró hajszálnyi résben. Hiszen ahogyan a narrációban is elhangzik „…a város nem csupán földrajzi dimenziókból áll, hanem térbeli távolságok viszonyaiból, múltjában történt eseményekkel kapcsolatos információkból.”

Vagy ott vannak Theødor lakói akik kényelmesen élnek, ameddig a számukra kijelölt buborékokban maradnak. Kilépni lehetséges, ám a megszokott komfortot fel kell adni hozzá. A teret külön fényképek alkotják, mindegyik csak a tér egy apró részletét mutatja meg. A teljes kép akkor áll össze, amikor az valamennyi fotó megjelenik, ám ebben a pillanatban az egyik sarokban átvált a kép és lassú, mozaikszerű mozgással átkerülünk a következő helyszínre. „Ebben a társasjátékban csak a szerepek változnak, a tér nem. Ugyanazokat a jeleneteket játszák különböző kombinációkban, váltott szereplőkkel.”

Hámos Gusztáv & Katja Pratschke: Cities – From Point to Line, Theødor (részlet)

A Cities – From Point to Line egyes fejezeteiben a fotográfus jelen van, belelóg a kép aljába az állványa, modellt áll, tükröződik, de mégis tudjuk, hogy ez nem az a világ, amiben mi élünk – itt mások a szabályok. A kép, a hang, a narráció, saját asszociációink és a korábbi ismereteink együttes játékából áll össze mindegyik hely, hiszen így van a valóságban és az emlékeinkben is.