Vályogozni instagramozás helyett – A Body Lotion című kiállításról
A csillagászok kozmikus szemlélődését felváltotta a pénzügyi spekuláció, a külszíni bányafejtés és a crocspapucs esztétika. A saját magunkkal és másokkal való kapcsolatainkra már nem szánjuk az időt és az energiát, hanem „befektetjük”, aszerint, hogy tudjuk-e vállalni az érzelmi „költségeket” és hogy „megéri-e” hosszútávon. Az eldologiasodásunk fölötti kollektív kiábrándulásra reflektálva a kortárs művészetben egyre gyakrabban jelennek meg olyan alkotók, akik a spiritualitás, gyógyító praxisok és társadalmi reflexiók keresztezésével hoznak létre műveket. Közéjük tartozik Lőrincz Réka is, aki leginkább konceptuális ékszereiről ismert. Alkotói tevékenységét a mentálhigiéné, a tudattalan élmények test általi közvetítése és a horizontális gondolkodás témái dominálják. Réka Szöulon át New York-ig több galériával működik együtt, How Deep is Your Love című munkája pedig a Bostoni Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található. Munkássága azonban nem korlátozódik kortárs ékszertervezésre: legutóbbi, Body Lotion című önálló kiállításának installációi a kortárs kultúra emberének, fogyasztójának és környezetének viszonyát vizsgálták.
A természet lassú ciklusa szemben áll életünk modernitás diktálta heves ritmusával, így az utóbbiban bénítóan nehéz megtalálni a helyet és az időt a valódi feltöltődésre. Az olyan technológiai mérföldkövek, mint a fény 19. századi indusztrializálása vagy a mára testünk meghosszabbításaiként funkcionáló okoseszközeink gyökeresen átalakították az alvási szokásainkat. A semmittevés kreatív ereje szégyennel átitatott lustasággá vált. Ez a neoliberális szemlélet nem pusztán az elvégzett munkánk alapján méri a társadalmi értékünket, hanem a munkát teszi meg önkifejezésünk legmagasabb fokának is. Elmosódnak a határok a munka és szabadidő között, újra kell tanulnunk, mit jelent “feltöltődni”. A Kisterem középpontjába helyezett Living dreams című installáció egy szalmából és vályogból készült ágy, amely a sártapasztás ősi, generációkon átívelő tapasztalatáról gondolkodtathat el bennünket. A vályogozás művészete talán nagyobb önismerettel képes megajándékozni, mint egy éber tudatállapotban folytatott, lineáris beszélgetésre épülő terápia. A megszáradt sárhalmaz ráadásul egyfajta magbankként is funkcionál: a földturmixba száradó magok akár száz évvel később is ki tudnak hajtani. A saját testünkben, a természetben rejlő bölcsességek feltárása merőben új kapukat nyithat, amiken keresztül kiléphetünk a folytonos készenléti állapotból.
A feminista kritika úttörő volt a természet és a – kimondottan női – test közötti analógia felállításában és vizsgálatában. Ehhez kapcsolódik a Body Lotion főszereplője, a Helianthus annuus története, ami egy igazi kulturális kavalkád. Az Észak-Amerikában őshonos, extrém szárazságtűrő napraforgó neve a görög heliosz (nap) és anthosz (virág) szavakból ered és a kolonizáció során, spanyol hódítók által érte el Európát. Kezdetben az uralkodó osztály kertjeit díszítette, mint egzotikus növény. Később, a 18. században I. Péter cár uralkodása idején az olaja miatt termesztése kereskedelmi méretűvé duzzadt. Ezek után a napraforgó orosz mamut (Mammoth Russian) néven tért vissza Oroszországból Európán keresztül Amerikába. (2) A galéria falára helyezett, melleket antropomorfizáló, gyurma-bimbókkal ellátott növény a gondoskodás, a sarjadó élet táplálásának szimbóluma. Habár a művész hangsúlyozza, hogy nem kíván rendszerkritikus lenni (3), médiumhasználatának jelentésrétegei között mégis felsejlenek a kolonializáció és a brutális méretű iparosodás okozta problémák, valamint a női test és a természet kizsákmányolása.
Lelkünk hasonló kizsákmányolására személyes sámánunk emlékezetet. A műhajába font spirális bölcsesség egy szelfibotban végződik. Szárítócsipesz koronájából füstölők lógnak. Jógamatracba burkolózva ítélkezik felettem vagy érez együtt velem. Szigorú kagylópillái alól nem sejlik fel szándéka. Amellett, hogy az alkotó intenzíven táplálkozik a kortárs kultúra minőséget mellőző, tömeggyártott termékeiből, a nemlineáris tudáskeresés és tradicionális bölcsességek iránti éhség is át hatja legtöbb munkáját. “Alkotásaimmal tulajdonképpen önmagamnak is tükröt tartok, hogy milyen ez a közeg, aminek én is a részese vagyok.” (4) A Personal Shaman által feltartott görbetükörben pedig felsejlik a kommercializálódott spiritualitás és az árucikké tett lelki fejlődésünk.
Hogyan tudunk lelassulni, regenerálódni egy olyan korban, ahol elvárt a gyorsaság és az azonnali eredményeken van a fókusz? Radikalizmus-e az ítéletmentes, empatikus figyelem önmagunk és más emberek irányába? Merünk elengedni megszokásokat, berögzült gondolati mintákat, rendszereket? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken töprengve hagyhatjuk el a kiállítást.
// /
A Body Lotion c. kiállítást 2024. október 11-ig volt látható a Kisterem galériában.
Lőrincz Réka további munkái november 24-ig megtekinthetők a Ludwig Múzeum Fordított tárgyak c. kiállításán.
Réka WEBOLDALA és Bencze Péterrel közös GALÉRIÁJA (lélekgondozója).
Fotók: Biró Dávid // Forrás: Art Viewer
// /
[1] “…a (női)test azonban nem csupán témája a kiállításnak, de médiuma is. Médiuma abban az értelemben, ahogy az automatikus rajzoláshoz hasonlóan a Healing Paintings című papírmunkák készülése során a testen keresztül közvetített érzésekre, tudat alatti információkra hagyatkozott az alkotó.” – részlet a kurátori megnyitóbeszédből https://www.artmagazin.hu/articles/megnyitobeszed/lorincz_reka_body_lotion
[2] Bohacsek Dóra: Új világ, új növények – Hogyan hatottak a földrajzi felfedezések Európa növényvilágára? https://www.gourmetriporter.hu/reflektor/1539-nem-minden-napra-forgo-napraforgo
[3] [4] Vikárius Réka: Mi lehet a tárgyakon túl? Lőrincz Réka művészete https://hypeandhyper.com/mi-lehet-a-targyakon-tul-lorincz-reka-muveszete/
