Szocreál kultúra és tomboló posztpunk a Panel Feszten
Rántott hús illata a folyosókon. Narancssárgásan barna beépített bútorok kézzel horgolt terítőkkel. Kovászos uborka a függönnyel elkerített kamrában. Az első Panel Feszt ilyen és ehhez hasonló esztétikai és életérzésbeli elemekre épült, amik egyaránt a panelos hétköznapokról meséltek. A főszervező, a Soviet Monday együttes dobosával, Mónus Marcellel eredtünk utána a rejtélynek: miért lett újra trendi a panelház-életérzés, és hogyan kapcsolódik ehhez a posztpunk?
Olajos Ilka: Lakótelep másképp, 2022.
Panelkultúra 2024-ben
A panelkultúra a panelházhoz vezethető vissza, ami egy többemeletes, előre gyártott vasbeton elemekből helyszínen összeszerelt lakóépület, elsősorban a második világháború után jelentek meg.[1] A szocializmushoz híven a fő irányelvek a költséghatékonyság, a sematikus városépítés, a tömegesség és a tipizálás volt.[2] Időközben, viszont a panel a kortárs képzőművészek számára is inspirációvá vált: számos festőt, szobrászt, videóművészt, formatervezőt megihletettek a lakótelepi házak – például Olajos Ilka Lakótelep másképp című fotósorozata, vagy a lengyel Zupagrafika Panelki kiadványa, amely egyedi és játékos módon ünnepli a volt keleti blokk brutalista építészetét. De minek köszönhető, hogy 2024-ben egyre több kontextusban trendi a panelkultúra?
Egy 2020-as Pitchfork-cikk a Molchat Doma belarusz posztpunk zenekar népszerűségének gyors növekedéséről szól, különösen a TikTok platformon, ahol Sudno című számuk a szovjet vibe-okkal kapcsolatos nosztalgikus tartalmak egyik kedvenc dallama lett. A fiatalok romantikus képet alakítottak ki a Szovjetunióról, miközben a zenekar melankolikus, doomer stílusa tükrözi a modern társadalom nyomasztó realitásait és a jövő iránti bizonytalanságot. „Sok huszonéves fiatal szeretné enyhíteni a modern kapitalista társadalom által okozott stresszt azáltal, hogy lelkileg elmenekül egy idealizált Szovjetunióba.”[3]
Hogyan kapcsolódik a panelkultúra a posztpunk zenéhez?
A posztpunk alapvetően a punk alapjait viszi tovább, de annál összetettebb, kísérletezőbb, kevésbé harsány módon. Ez a stílus egy mélyebb, sötétebb hangulatot hoz, ami távol áll a punk nyers energiájától, inkább a belső vívódásokra és új zenei megoldásokra fókuszál. Az 1980-as években komoly lendületet adott a független zenei színtérnek, és utat nyitott egy olyan szubkultúrának, ami azóta is jelen van a közéletben: talán most még erőteljesebben, mint valaha.
A posztpunk műfajnak és irányzatnak meghatározó eleme a panelkultúra. Maga a posztpunk stílus szovjet területeken fejlődött ki s bontogatta szárnyait, elsősorban paneldzsungelek, paneltelepek voltak a melegágyai a zenei formációknak, akik elindították ezt a műfajt. Ezért éreztük fontosnak nem csak felidézni a szocreál tematikát a fesztiválon, hanem beilleszteni a rendezvény címébe is – részletezte Marcell.
A fesztivál vizuálisan is előhívta a panelkultúra hagyományait: néhány kószán, de stílusosan elhelyezett retró katódsugárcsöves televízió jelezte egy ismerősen új dimenzió kezdetét. A tévékben egy sokak által ismert, szórakoztatóan idegesítő (vagy idegesítően szórakoztató?) játék zajlott: egy neon színű felirat, mindig az aktuális banda nevét mutatva, kering és visszapattan a monitor egyik oldaláról a másikra – természetesen a sarkokat elkerülve. De zenei szempontból is képviselve volt a panelesztétika, ugyanis bandánként legalább 1 db szintetizátor mindig feltűnt a színpadon, a háttérben olykor Zámbó Jimmy folyamatosan ismétlődő képsoraival, olykor pedig sokrétű, csepeli utalásokkal fűszerezve. A személyes kedvencem a Soviet Monday egyik visszatérő vizuálja, ami egy Google Maps-szösszenetet takar: a nézők a világot nézve kezdik, majd folyamatos zoomolást követve Csepelen lyukadnak ki, hiszen a magyar panelos életérzés szempontjából „ez a világ közepe”.
„Itt mindenki egy kicsit telepinek érezheti magát. Ez csak egy érzés, értékítélet megfogalmazása nélkül, ami összekovácsolja a közeget. Szerintem a közösség 80 százalékban tényleg önazonosan tisztában van és sajátjának érzi a stílust, van 15 százalék, aki pont azért mozog itt, mert át akarja venni, és van az 5 százalék, aki csak idekeveredett valahogy. Ezzel az összetétellel nincsen semmi baj, sőt, mindenki keresi a hozzá legközelebb álló stílust, zenét, divatot, műfajt.”
Az I. Panel Posztpunk Fesztivál tehát egy olyan, egyszerre modern és szocreál dimenzióba repítette az embert, ahol egymás mellett gond nélkül megfértek a Csepel FC drukkerek, a magyar Rumcájsz alteregók, a Turbina hipszter-alter fúziós látogatói, és mindazok, akik a dohányzó terráriumban mindig egy utolsó utáni slukkokat szívnak.
// /
[1] Kreutzer Andrea, Szoleczky Emese. XIII. Művészettörténet, Építészet a második világháború után.
[2] Panelesztétika, magasház-élet – Lakótelepek a kiállítótérben, KULToUR-Vidék, November 20., 2019.
[3] Zhang, Cat. Pitchfork. How Belarusian Post-Punks Molchat Doma Became a TikTok Meme. June 25, 2020.
// /
Közreműködők: Turbina Kulturális Központ, Mónus Marcell / Fellépő zenekarok: Soviet Monday, _kalibrál, NANANA, VIDAL, Lakótelep / Eseményvizuálok: Cseh Dániel / Eseményfotók: @koncertkontent
