Életutak képekben őrizve – Hecker Sára idősekről szóló fotósorozata
Az idősebb generáció sokszor elhanyagolt, kevés szó esik róluk mind a hétköznapokban, mind a művészetben, ezért Hecker Sára mesterszakos fotográfus hallgató fontosnak tartotta, hogy figyelmet szenteljen rájuk, és egy fotósorozat keretein belül megmutassa, kiemelje őket. Az elkészült anyagon látszik, hogy valóban érdekli őt az idős emberek élete és hogyléte. Képei érzékenyek és humánusak. Az anyaggal 2024-ben Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíjat nyert.
Sára projektje keretein belül két idősek klubjába látogatott el, ahol összesen hét emberrel készített életinterjút, majd ezen beszélgetések alapján mindenkiről portrét. Minden kép más fotótechnikával készült, van köztük digitális és analóg is. Azt, hogy kit milyen technikával fényképezett, a beszélgetések alapján személyreszabottan választotta ki, hogy az illető személységéhez és élettörténetéhez leginkább illeszkedjen.
A helyszínek, pózok és arckifejezések beszédesek, anélkül kapunk képet az emberekről, hogy ismernénk őket. A fotós munkásságára nagy hatással vannak korábbi szociológiai tanulmányai, mely témaválasztásában is fontos szerepet játszik. Fontosnak tartja a különböző marginalizált csoportok, illetve társadalmi problémák vizuális bemutatását – mindezt nagyon empatikusan teszi. Az Emberi hordákban hét nagyon különböző életutat bejárt nyugdíjas embert mutat be.
Az egyik képen például egy piros fénnyel megvilágított férfit látunk 56-os lobogós kitűzővel – amit nem csak a kép kedvéért viselt –, háttérben a Hármashatárheggyel. István az interjúban arról mesélt, hogy a rendszerváltás előtti idő annyira megviselte, hogy egy időre disszidált is az országból. A piros fény tolakodásmentesen utal a szocializmusra, de a helyszínválasztás sem véletlen. István régen sárkányrepülőt vezetett és oktatott is ezen a helyszínen, amihez sok kedves emlék fűzi.
A sorozatban csupán hét ember szerepel, mégis mindenki izgalmas és meglepetésekkel teli. A legmeglepőbb talán Klári, aki 50 évesen érettségizett, sokáig a parlamentben idegenvezetőként dolgozott, sok híres emberrel találkozott. Klári analóg technikával készített képe és ruházata visszarepít minket a Kádár-korszakba, ami nem a véletlen műve, hanem tudatos technikai és kompozíciós döntés, ugyanis az interjúban azt is elmesélte, ő volt Kádár János feleségének fodrásza.
Egy másik fekete-fehér kép egészén egy érdekes fodrozódó textúra fátyolként terül szét. Sára ezt a képet szintén kisfilmes analóg fényképezőgéppel készítette, a képeket maga hívta elő. A képen látható nő, Ica fájdalmakkal teli, megrázó története sejlik elő. A nő gyermekére emlékezett vissza beszélgetésük során, aki halva született – ez a trauma egész életén át végigkísérte. Később férje is elhunyt, így teljesen egyedül maradt. A kép a hívás során egy szerencsés véletlen által vált fátyolossá, mondhatni hibássá, de Sára végül ezt választotta melankólikus, nosztalgikus érzete miatt.
A karakterek és történeteik nagyon különbözőek. Az Icáról készült portrét például egy vidám, színes kép követi, a rajta lévő nő is érdeklődően, barátságosan néz a kamerába. Ő Éva, akinek a képéhez Sára digitális fényképezőgépet és körvakut használt, mely élénk és felszabadult hangulatú képet eredményezett. Éva magát egy nagyon pozitív és derűlátó személységként jellemezte, így a fénykép az idősek klubjában húsvéti dekorálás közben készült el, játékosságot kölcsönözve annak.
A sorozatból készült egy könyv, amihez egy hanganyag is tartozik, még inkább átélhetővé és többrétűvé téve az egész projektet. A könyvben a fotók mellett szövegrészletek is megjelennek a beszélgetésekből, ezzel hozva szinte testközelivé a szereplőket. Az írásokból személyes történeteket ismerhetünk meg, melyek segítenek jobban megérteni, hogy mit és miért úgy ábrázolt az alkotó, ahogyan tette. Lapozgatás közben minden oldalon egy újabb életbe nyerünk betekintést. A könyvbe Sára kézzel ragasztotta be a fényképeket, mely egy családi album lapozgatásának élményét idézi fel. A hanganyagban az összes interjúalany egyszerre szólal meg, így nincsenek érthető mondatok, csupán mondatfoszlányok, melyek csak néha-néha kivehetőek. A felvételt hallgatva úgy érezheti magát a befogadó, mintha egy szobába lépne, ahol emlékek százai repkednek – ezekből kaphat el óvatosan egyet-egyet.
// /
Hecker Sára Instagram-oldalát INNEN éritek el
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia MA szakán készült
