Ami kinő a csendből – Erika Nina Suarez fotósorozatáról
Erika Nina Suarez azok közé a fotográfusok közé tartozik, akik a csendben, az elmélyülésben keresik a történeteket. Azokat a pillanatokat kutatja, amikben megjelenik a kölcsönös bizalom – ahol a fényképezőgép már nem irányít, hanem csak tanúként van jelen. Nem a látványos mozdulatok érdeklik, hanem a finom, gyakran észrevétlen gesztusok, amelyek mögött egy személyiség, egy életforma rajzolódik ki. Számára a fényképezés közös jelenlét: az együtt töltött idő, a mély beszélgetések és a kapcsolódás teremtik meg azt a biztonságos teret, ahol a képek végül maguktól születnek meg.
Legújabb munkája hónapokon át tartó találkozásokból épült fel egy vidéki telken, ahol Lujza – a fiatal főszereplő – a társadalmi ritmuson kívül, csaknem teljes önellátásban él. A you got time and room to grow című sorozat egy barátság kialakulásának lenyomatát rögzíti: képekben megfogalmazott történet egy mélyre eresztő, burjánzó kapcsolatról. Erika, aki korábban maga is évekig élt kommunában és farmokon dolgozott, azonnal otthonosan mozgott ebben a világban. Amikor megismerte Lujzát, aki főszakácsként dolgozik egy budapesti kocsmában, tudta, hogy közös nyelvet beszélnek.
Lujza saját termesztésű fűszerekkel és zöldségekkel főz, saját maga által nevelt hozzávalóit tálalja közössége asztalára. Nagyon határozott elképzelései vannak az életéről, amelynek az alappilléreit fokozatosan húzza fel. Már egy másik hivatás is formálódik benne: a jövőjét bábaként képzeli el. Egy olyan tér megteremtésén dolgozik, ahol a szülés nem steril egészségügyi protokoll, hanem bensőséges, emberközeli és biztonságos élmény lehet. Gyógynövényeket nevel, amik egy testhez szólnak, nem egy rendszerhez.
Ez a sorozat nem egy klasszikus értelemben vett dokumentáció, hanem egyfajta jelenléti gyakorlat: figyelés, lelassulás, együtt mozdulás a másik emberrel. Nemcsak egy-egy portré készül el, hanem egy élettörténet, a tudatos döntés jelenik meg a képekben. Az alkotó arra keresi a válaszokat, hogy miért akarnak a fiatalok egyre inkább eltávolodni a belvárostól, miért választanak egy olyan életet, mint amilyet ő is élt korábban, és hogy milyen módon materializálódik ez a létforma.
Lujza kiskorában a szüleivel ültetett otthon saját növényeket; ez az élmény máig meghatározó része maradt az identitásának. Miután Budapestre költözött, pár év alatt felismerte, hogy nem szeretné a havi kiadások és a folyamatos elvárások terhe alatt élni mindennapjait. Mindig is fontos volt neki, hogy saját kezébe vehesse az életét, és olyan környezetet teremthessen, ahol minden asztalra kerülő étel történetét ismeri. Visszaköltözött egy kis telekre az agglomerációban, ahol szobája régi ablakaiból üvegházat épített. Erikával együtt ültették el az első koriandereket. „Ez nemcsak valami menő trend, amibe ő is bekapcsolódott” – mondja Erika –, „hanem egy olyan álom, amit mindig is sajátjának érzett, és élete munkájaként tekint rá.” Számára az önellátás alkotás. Saját kezével építi meg azt a világot, amiben élni akar.
Erika fotói azt mutatják meg, amit sokan nem akarnak látni: hogy ez az út nem lázadás, nem trendkövetés, és nem is menekülés. Ez egy visszatérés. Az élni akarás győzedelmeskedése a túlélés kényszere felett. Belépés egy olyan valóságba, amelyet saját kezünkkel, saját történeteinkkel, saját földünkön építünk fel. Ahogy Erika is megfogalmazza: „ez az életmód nem csak a biztos háttérrel rendelkező idősebb emberek kiváltsága – a fiataloknak is kell ez a fajta kitörés és boldogság.”
// /
Erika Nina Suarez sorozata a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia mesterszakán készült Fabricius Anna mentorálása alatt.
