Táskatátika – Frankó Nóra REFOLD kollekciója
Talán még többeknek ott bujkál a gyerekkori emlékei között az iskolai szünetekben fürge ujjakkal és a jövő minden bonyolult kérdésével meghajtogatott sótartó, vagy tátika. Frankó Nóra táskái mind hajtogatásra épülő struktúrájukkal, mind illusztratív mintáikkal ezt a képzelet és játék uralta időszakot értelmezik újra. Az interaktivitásra épülő REFOLD kollekció egy olyan tervezői szemléletre reflektál, amely szerves kapcsolatot teremt a forma, a minta és a felhasználó között, és amely ezáltal statikus alkotás helyett egy folyamat különböző fázisaiként értelmezi a kiegészítőt.
Balra Frankó Nóra moiré táskái, jobbra pedig a REFOLD kollekció darabjai.
A munkáim fókuszát az öltözékkiegészítő-tervezés és a mintatervezés területeiről való együttes gondolkozás határozza meg. Már az alapképzésen készült diplomaprojektemben is olyan megoldásokat kerestem, ahol a minta túllép a dekoratív szerepén és aktívan reflektál a formára, illetve annak működésére – a mestermunkámban pedig azon dolgoztam, hogy a minta és a forma egymás aktív kiegészítőivé válhassanak. Ennek érdekében olyan formaalakítási irányokat vizsgáltam, amelyek mozgásra és átalakulásra képesek.
A kollekciót megalapozó dolgozatban feltérképezem és rendszereztem a textiltervezés területén alkalmazott struktúraképző eljárásokat – az applikálást, az áttörést, a hajtogatást, a ráncolást, a redőzést és a pliszírozást –, valamint azok mintával való összekapcsolásának lehetőségeit. A fő szempontot a minta, a struktúra és a forma organikus összefonódása jelentette, és elsősorban azokat az eljárásokat figyeltem meg, amelyekben ezt közvetlen vagy közvetett módon a hajtogatás hozza létre. A legizgalmasabb példákat Issey Miyake életművében találtam, ezért a témát az ő tervezői szemléletén keresztül közelítettem meg.
Folyamatos mozgásban – Issey Miyake
A képzőművészet és a design határán mozgó Miyake munkáinak többsége hosszas anyagfejlesztési folyamat eredménye, amelyet magas szintű technológiai kísérletezés előz meg. Emiatt a Miyake-ruhák nem csupán használati tárgyként, hanem a felhalmozott designtudás „lenyomataiként” értelmezhetőek.
Munkáinak alaposabban megértéséhez képzőművészeti párhuzamokat is vizsgáltam, többek között Szilvitzky Margit alkotásait. Hajtogatott tér- és felületkísérletei nem önmagukban, hanem egy gondolatmenet fázisaiként jelennek meg. Például a négyzetre a hajtogatás által „megtalált” formaként hivatkozik, tehát a végeredmény helyett a hozzá vezető utat emeli ki. A Nyitott folyamat című háromrészes munkája ugyanazon hajtogatott térelem különböző – kiterített, részben meghajtott és teljesen összehajtott – állapotait mutatja be. A fázisok felcserélhetősége megkérdőjelezi a folyamat linearitását és háttérbe szorítja a „kész” állapot jelentőségét.
Issey Miyake: 132 5. // Forrás: isseymiyake.com
A hajtogatást és a belőle fakadó folyamatszerűséget Miyake életművében az 132 5., a Pleats Please, és a Bao Bao termékvonalak esettanulmányain keresztül értelmeztem. A 132 5. olyan ruhadarabokból áll, amelyek teljesen laposra hajthatók, és végső formájukat csak viselés közben, a gravitáció hatására kibomló struktúra révén nyerik el, ezáltal az emberi test, vagyis a viselő, szerepet kap a forma „befejezésében”. A darabok esetében izgalmas a hajtogatás logikáját lekövető minta is – a formai rendszerre nem csupán az alapanyagba rögzített hajtások, hanem a nyomott minta is a “emlékezik”.
Issey Miyake: Pleats Please, 1995 // Forrás: British Vogue
Míg az 132 5. a formaváltásról, addig a Pleats Please termékvonal a pliszé technikán keresztül a testhez való adaptálódásról szól. Miyake egyedi pliszé struktúrája kifejezetten hétköznapi, praktikus darabokhoz igazodik, amely demokratizálja a méretezést is, hiszen a testhez adaptálódó szerkezet lehetővé teszi a méretfüggetlen használatot. Miyake pliszéje a mintatervezés kísérleti talajából is táplálkozik, mivel a változó struktúra vizuálisan manipulálja a printet. A Pleats Please esetében a hajtogatás egyszerre működik a márka vizuális azonosítójaként, a tartósság és az időtlen design eszközeként, valamint a funkcionalitás hordozójaként.
Issey Miyake: Bao Bao // Forrás: isseymiyake.com
A Bao Bao táskák egyedi formaalakítása pedig a háromdimenziós szerkezet lágy anyagra applikált PVC–háromszögekből álló hálós struktúra révén jön létre. Ennél a termékvonalnál is megfigyelhető, hogy maga a struktúra válik a márka egyik ismertetőjegyévé. A háromszögek mozaikszerű rendszere adaptálódik a táskában hordott tárgyakhoz, és folyamatosan mozgásban lévő felületet alkot. Ez a mobilis mozaik-struktúra, bár önmagában mintaszerű felület, vizuális alapot nyújt a pozícionált minták számára: legyen szó absztrakt vagy figurális megoldásokról, a rendszer sokféle képi karakter és tematikus kollekció létrehozását teszi lehetővé.
Mindhárom megközelítés a hajtogatás eltérő működésmódját mutatja meg, különböző lehetőségeket nyitva a forma és a minta kapcsolatában. Ehhez vettem hozzá Miyake „ruha és test közötti térről” szóló szemléletét is, amelyben az emberi test, vagyis maga a felhasználó számos módon kapcsolódhat a ruha vagy kiegészítő működéséhez. Míg a test a 132 5. ruháinak kibontakozásában egyfajta passzív tényezőként, addig a Pleats Please darabjainál a struktúra aktív formálójaként jelenik meg. A Bao Bao táskáknak pedig számos olyan változata került piacra, amelyeket a felhasználó hajtogathat.
Frankó Nóra: REFOLD // Fotó: Cseke Tamás // Modell: Wester Erika
Tátika minden korosztálynak – REFOLD
Mestermunkámban a felhasználó és a kiegészítő közti lehetséges kapcsolódások egyikeként a hajtogatott formaalakítás révén megidézhető felhasználói aktivitást vizsgálom. A hajtogatás lehetőséget teremt a forma és a grafika átalakulására, a vizuális inspirációt pedig a gyerekkorhoz köthető játékokból és azok motívumvilágából merítettem. A táskák formaváltásra képesek, így viselés közben a felületükön megjelenő mintázat is átalakul, interakcióra hívva a felhasználót.
Frankó Nóra: REFOLD // Fotó: Cseke Tamás // Modell: Gollob Hanna
A mintatervezést illusztratív printekre építettem, amelyek egyszerre reflektálnak a játékosságra és teszik tematikussá a minta változásait. Az állat- és gyümölcsmotívumokhoz terülőmintákat is kapcsoltam: ezeken a darabokon nincs figuratív ábrázolás, így szélesebb felhasználói csoportot is megszólíthat a kollekció. A mintahasználattal és a hajtogatott formaalakítással a kollekcióm célja, hogy reflektáljon a játékosság kortalanságára.
Frankó Nóra: REFOLD // Fotó: Cseke Tamás // Modell: Tomcsányi Dóra
A kilenc darabból álló táskacsoport szivacsbetétezéssel, a steppelés technikájával készült, illetve minden darab szabásmintája egybeszabott. A kollekció kellékeit szilikon hevederek, műanyag patentok, mágnesek és 3D nyomtatott alkatrészek alkotják. A nyomtatott mintával ellátott külső anyag egy reklámipari alapanyag, amelyet tartása és kiváló nyomtathatósága miatt választottam.
A kollekció-fotózáson szintén a korosztályokon átívelő játékosság került fókuszba, amelynek hangsúlyozására három különböző generációból kértem fel modelleket. A fotók kiemelik a táskák hajtogatásának gesztusát, amely nemcsak a kollekció egyik meghatározó funkcionális elemét mutatja be, hanem a tárgy és használója között kialakuló játékos interakciót is.
Miyake több munkájában voltaképpen a ruhakészítés folyamatát értelmezte újra. Az ő szemléletét alapul véve a forma- és mintatervezési lehetőségeket egy olyan kiegészítőkollekcióban kapcsoltam össze, amelyben a táska átalakítható designtárgyként jelenik meg. A hajtogatás egyszerre hat a formára és a mintára, miközben a táska tulajdonosa felhasználóból „résztvevővé” válik – az ő kezdeményezésére történhet meg az alakváltozás. Ez a korosztályokon átívelő játékos interakció pedig egy másfajta szinten értelmezi a kiegészítő és használója közötti kapcsolatot.
Frankó Nóra: REFOLD // Fotó: Cseke Tamás
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divat- és textiltervezés MA képzésén készült. A témavezető Bráda Judit, a konzulensek pedig Hevesi Nóra és Balázs Viola Veronika voltak.
