Új otthonunk a “Z” – Interjú Marián Balázs és Vargha Balázs projektvezetőkkel

---

A Moholy Nagy Művészeti Egyetem életében 2016 szeptemberétől merőben új fejezet veszi kezdetét: a zugligeti kampusz fejlesztése miatt az egyetem két évre a BME Duna-parti „Z” épületébe költözik, mely számos új kihívást, lehetőséget tartogat számunkra. Mit tudunk kihozni ebből a helyzetből? Hogyan tudjuk otthonossá tenni, belakni a „kölcsönkapott” tereket? A város szívébe kerülve tudunk-e nyitni a minket körülvevő izgalmas, sokszínű környezet felé?

Ezekre a kérdésekre kereste a választ a tavaszi félévben zajló „Z Kalandpark” kurzus, melynek keretében a hallgatók arculati megjelenésen, grafikai megoldásokon, térkapcsolatok kialakításán, különféle kommunikációs felületek megteremtésén és egy jól működő információs rendszer megalkotásán dolgoztak. Az együttgondolkodás eredményét május 31-én nyilvánosan prezentálták a MOME Auditóriumában. A „Z Kalandpark” kapcsán a kurzus oktatóival, Marián Balázs építésszel és Vargha Balázs grafikussal beszélgettünk.

Mekkora volt az érdeklődés a „Z Kalandpark” iránt? Melyik intézetekből jelentkezhettek hallgatók?

Vargha Balázs: Az elképzelés az volt, hogy mind a négy intézetet megszólítsuk, hiszen a költözés jelenleg az egyik legaktuálisabb közös ügyünk. Ez részben meg is valósult: az Építészeti Intézet, a Média Intézet és az Elméleti Intézet hallgatói közül is többen részt vettek a kurzuson.

Hogyan zajlott a kurzus? Speciális munkamódszerre volt szükség ahhoz, hogy a többféle területről érkező hallgatók munkáját össze tudjátok hangolni?

Vargha Balázs: Két fontos koncepcionális fókuszpontja volt a kurzusnak: egyrészt megpróbáltuk élményszerűvé tenni az órákat, kétszer is jártunk a helyszínen, bejártuk a „Z” épületet és annak közvetlen környezetét, valamint szakmai előadásokkal igyekeztük megalapozni a kurzus eredményes munkáját, melyek keretében különböző területről érkező szakemberek prezentáltak a témában. Így például Zsótér László tartott előadást, aki rektorhelyettesként részt vett a zugligeti kampusz információs rendszerének kialakításában, emellett Babarczy Eszter és Vörös Miklós is meghívott vendégeink voltak. Másrészt a hallgatók nem egyénileg, hanem kisebb, vegyes csoportokban dolgoztak a projekten, melyek kölcsönös szimpátia alapján alakultak. Az első alkalmak során minden hallgató bemutatkozott, ismertette eddigi szakmai tevékenységét egy-egy rövid prezentáció keretében. Alapvetően elmondható, hogy jó hangulatú és hatékony együttműködések születtek a kurzus során.

Milyen szempontokat kellett figyelembe venniük a hallgatóknak a tervezés során, és mennyire megvalósíthatóak a megszületett tervek?

Marián Balázs: Fontos szempont volt, hogy olyan tervek szülessenek, melyek nem örökéletűek, hanem inkább átmenetiek – amiket két év után a BME könnyedén ki tud vetni magából. Annak ellenére, hogy a megvalósíthatóság nem kötötte a hallgatókat, számos kreatív, jól kivitelezhető ötlettel álltak elő. Az épület külső megjelenésének alakítása lesz egyébként a legnehezebb feladat, hiszen Budapest Duna-parti látképe – melyhez a „Z” épület is hozzátartozik – a világörökség része, így a főváros és a kerület szigorúan szabályozza a homlokzaton véghezvihető változtatásokat.

Vargha Balázs A kurzus célja a kezdetektől fogva az volt, hogy megvalósítható koncepciók lássanak napvilágot, de a kreatív folyamat, az egyéni ötletek kibontakozása érdekében nem korlátoztuk a hallgatókat. Hagytuk, hogy egy-egy ígéretesnek tűnő tervet alaposan kidolgozzanak még akkor is, ha esetleg annak kivitelezhetősége kétséges volt.

Miután majd valamelyik koncepció mellett döntés születik, a következő fázis az lesz, hogy ezeket a terveket továbbfejlesszék, és a törvényi, funkcionális, illetve egyéb elvárásoknak is megfeleljenek.

Van olyan terv, amit különösen ötletesnek, kreatívnak találtatok?

Marián Balázs: A fényforrással, világítással operáló infógrafikai jelrendszernek a terve többünk fantáziáját megmozgatta. Ez egy nagyon eredeti ötlet, mindenképp érdemes lenne tovább kísérletezni a fényforrások pontos erejével, beállításaival.

Vargha Balázs: Ennek a koncepciónak a lényege az, hogy fénnyel, illetve árnyékkal rajzol informatív elemeket a falra, és ezekhez társít olyan kiegészítő felületeket, melyek kézzelfoghatóbb formában is tartalmaznak információkat. Az elsősorban anyagtalanul megjelenő információk különös könnyedséget adnak az épület belső tereinek. Az elgondolás a Z épület azon – helyszínen is tapasztalt – tulajdonságából indult ki, hogy bizonyos részei (különösen belső magja) sötétek, fénytől elzártak. Ennek orvoslására nyújt ígéretes megoldást ez az ötlet.

Egy másik kreatív koncepció fizikai testekkel játszik: a tervek szerint az épület előtt felnagyított betűk fogadnák az érkezőket. Ez a MOME betűit felhasználó installáció kommunikációs elemként és utcabútorként is funkcionál.

Alapvetően minden munka megpróbált valamilyen módon továbblépni az információs rendszer száraz kidolgozásán, és igyekezett a barátságtalannak nevezhető architektúrát élhetőbbé tenni.

Az épület említett negatívumaival szemben milyen előnyös tulajdonságai lehetnek a jelenlegi kampuszhoz képest? Milyen benyomásokat szereztetek az épületbejárás során?

Marián Balázs: A lokalizáció hatalmas előnye az épületnek, hiszen közelebb helyezkedik el a városhoz, a többi egyetemhez, a műhelyekhez, illetve könnyebben megközelíthető. Emellett egy épületbe kerülnek az intézetek, így lehetőség van arra, hogy tesztelni tudjuk azt a szituációt, ami két év múlva, a kampuszfejlesztést követően a zugligeti épületben is előáll, és már jövő tanévtől közvetlenebb kapcsolatot tudunk kiépíteni az intézetek között. Az amúgy jól bevilágított telken elhelyezkedő, racionális épületnek jelenleg a legsúlyosabb hibáját az otthontalansága, kihaltsága jelenti. A „Z Kalandpark” kurzus hallgatói is többek között ezt próbálták meg orvosolni, hogy minél eredményesebben be tudjuk majd lakni a tereket.

Vargha Balázs: Amikor ott jártunk engem meglepett, hogy kietlen dobozszerűségéhez, egy blokkból álló szerkezetéhez képest mennyi lehetőséget kínál fel az épület. Már most beletanulhatunk a rugalmas térkezelés mikéntjébe, meg tudjuk élni azt a helyzetet, hogy hogyan lehet egy ilyen térbe belehelyezkedni úgy, hogy közben újragondoljuk saját magunkat is.

Hogyan fognak elhelyezkedni a MOME szervezeti egységei az épületen belül? Miként „lakjuk be” majd új otthonunkat?

Marián Balázs: A 12 szintes épület felső két emeletét nem, illetve az alagsornak csak egy részét hasznosítja a MOME. Alapvetően a térkialakítás koncepciója az volt, hogy az egyes intézetekhez csak az adminisztráció tartozzon, míg a különféle projektekhez kapcsolódó szemináriumi termek felcímkézetlenül jelenjenek meg a szinteken. A könyvtár például az első emeleten fog helyet kapni az Elméleti Intézettel és a Doktori Iskolával együtt, a Design Intézet a hatodik és hetedik emeleten, az Építészeti Intézet a nyolcadikon, a Média Intézet pedig a harmadik, negyedik és ötödik szinteken.

Mennyi idő jut a költözésre, az új információs rendszer installálására?

Vargha Balázs: A tervek szerint augusztus elején kapjuk meg a tereket, és összességében egy hónapunk lesz az egyetem átköltöztetésére. Az új infógrafikai rendszer kivitelezésére ez elengedő idő, hiszen már a tervek is magukban hordozzák a könnyű megvalósíthatóság szempontjait mind anyagukban, mind megjelenésükben.

Összességében hogyan értékelitek a kurzust, milyen tanulságai voltak a három intézet együttműködésének?

Vargha Balázs: A kurzus számunkra egy újfajta oktatási felületet nyújtott, ahol három intézet hallgatóival dolgozhattunk együtt. Előremutató, hogy az intézetek a kurzuson egyenlő félként jelentek meg, és hatékony módon tudtak együttműködni. A „Z Kalandpark” igen széles platformon és kézzelfoghatóan látványos eredménnyel valósult meg, szerintem ez az, amiben a korábbi integrált módszerrel dolgozó kurzusokhoz képest újat hozott. Közös szándékunk, hogy ezt az együttműködést a jövőben is folytassuk, akár új projektek kapcsán is!

// /

Z KALANDPARK

Oktatók: Vargha Balázs, Marián Balázs, Vörös Miklós

Hallgatói csapatok: Bódi Gergő, Borbás Márton, Hoffmann Petra | Dublecz Dániel, Farkas Ádám, Krix Bettina | Cseszlai Barnabás, Honosi Rita, Molnár Dávid, Tóth Fruzsina | Császár Adrienn, Kaszanyi Nóra, Szász Levente  

Az interjút Dekovics Dóra készítette.

 

---