Öko-üveg tejautomatákhoz

---

Az automata abbahagyta a zúgást. A hölgy kiemelte a tejjel teli műanyagpalackot. Földre rakta a másik kezében tartott szatyrot, majd tapogatni kezdte az automata tetejét a kupak után kutatva. Ahogy rácsavarta, a szatyorban tárolt üres palack lassan az oldalára dőlt. A teli üveget felrakta a gép tetejére, majd lehajolt, és felemelte a kiöblített kólás flakont a földről. Lecsavarta ennek is a kupakját és visszadobta a szatyorba, majd gondosan behelyezte a kifolyócső alá, hogy a tej biztosan beletaláljon annak szűk szájába. A háta mögött egy diáklány sétált el. Ránézett a falfülkében derengő gépre, továbblépett, majd kissé határozatlanul megállt. A hölgy befejezte a második palack töltését, becsomagolta flakonjait és elindult. A diáklány odalépett a géphez, kivette táskája oldalzsebéből fél literes ásványvizes palackját, majd tartalmát a földre öntötte és berakta az automata kifolyócsöve alá.

A történet diáklánya én is lehetnék. Valahányszor meglátok egy, a házak közé süllyesztett, vagy szupermarketek sarkában kuksoló gépet, eszembe jut, mennyire szeretném én is innen venni a friss tejet. Ugyanakkor sosincs nálam megfelelő palack, így a tejautomata teje számomra megmarad kuriózumnak. Pedig a tejautomata nagyszerű dolog! Friss tej, helyi gazdáktól, olcsón, környezettudatosan, kiiktatva a csomagolás szükségességét.

S még ha lenne saját tárgykultúrája! A kiöblített, leázó címkéjű műanyagflakonok, termoszok, esetleg befőttes üvegek rosszul mosható, szomorú világát hivatott leváltani az Öveg, azaz Rajkó Krisztina öko-tejesüvege. Egy palack, kifejezetten tejvásárláshoz, tejtároláshoz és tejszállításhoz, vegyük azt akár belvárosi automatából, vagy egyenesen a tehenészetből. Egyszerű formájú, újrahasznosítható anyagokból készült: üveg testtel és fém zárókupakkal. Két méretben: literes és másfél literes kiszerelésben is elérhető.

Az Öveg egyértelműen stílusosabb szállítási alternatívát jelent, mint egy üdítős palack (s a hűtőben is kétségtelenül jobban mutat), az igazi erőssége mégis az elmosásnál jelentkezik. Az üveg persze jól tisztítható, mosogatógépben is mosható, extrémebb esetekben sterilizálható, hőkezelhető, de az igazi lelemény az aljára is felcsavarható kupak. Hányszor küzd az ember a szárítótálcában felboruló magas palackokkal! És nem tudom, hogy a kedves olvasó hogy van vele, de nekem mindig ottmarad pár kellemetlen cseppecske a lefordított palack belsejében, hiába teszem rá a rácsra száradni. Az Öveg ellenben a mosogató fölé akasztva vígan kicsepeg a következő használatig!

A kézi szállításkor azért felmerül a kérdés, hogy valóban bölcs döntés volt-e a tisztításhoz oly praktikus üveget választani a tárgy anyagának, hiszen jelentősen megnöveli a szállítóeszköz önsúlyát. A csavaros kupak itt is jól jön ugyan, több palack is egymás alá csavarható, s így egyszerre akár négyet is lehet vinni belőle. Sajnos csak négyet, mert több palack esetén az alsók már beleütköznének a járdába. Itt át lehetett volna gondolni egyéb, több szabadságot adó összeillesztési módokat. Igaz ugyan, hogy a legtöbb háztartásba nem érdemes túl nagy mennyiségű gyorsan romló tejet venni, no meg a fogantyúnak választott fonott zsinór is igencsak törheti már ilyen súlynál a szállítója kezét.

A termék használata könnyen értelmezhetőnek tűnik, méretével illik a létező tejautomaták és hűtők rekeszének méretéhez. A szállításnál felvetődik ugyan néhány fontos kérdés a praktikusságával kapcsolatban, de úgy gondolom, a termék legfontosabb szerepe, hogy felhívja a figyelmet a környezettudatosabb tejvásárlásra, a termelőtől, csomagolás nélkül vásárolt tejek hiányzó tárgykultúrájára. Hogy ne csak a felboruló műanyagpalackokkal zsonglőrködő háziasszonyok képe és a hűtőben ácsorgó gyanús, fehér folyadékkal teli üdítős palack jusson eszünkbe a tejautomaták és termelői tejek világáról.

GALÉRIA

// /

Írta: Hullámkarton

---