Szinergiaszintek – Frissdiplomás fotósok Képminimum című kiállítása


Közösséghez tartozás – természeteshez vagy mesterségeshez, lazábban vagy szorosabban, hosszú- vagy rövidtávon. Talán az utóbbi éveken elhatalmasodó, általános bizonytalanságérzet és kilátástalanság miatt is keressük annyira az elszigetelt individualizmusunkban neonzöld Exit-táblaként világító „hovatartozás” módjait. Tervezőkként, alkotókként és elméleti szakemberekként közösséget vállalni és együtt gondolkodni, valami mást létrehozni és ebben egymást támogatni nemcsak társadalmi, hanem gazdasági és kultúrpolitikai dimenzióban is statement-erővel bír. Az iránytű távolról sem a könnyű vagy biztonságos menekülési útvonal felé mutat – épp ettől inspiráló látni, ahogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia alapszakának idén végzett hallgatói mégis tettek rajta egy lépést.


Enteriőr Szarka Dániel Mia Szösz?! c. munkájáról és részlet Ábrahám Noémi Under construction c. sorozatából


Diplomakiállítást ugyanis a kereskedelmi galériák vagy a nagy, kánonképző intézmények helyett egy egyesületi fenntartású alkotótérben megrendezni határozott állásfoglalás. Az egyre szürkülő kulturális zónák között evickélő pályakezdőkként – hogy kicsit a saját kétségeimről is beszéljek – már nem mindig tudjuk, milyen irányt válasszunk, hová szabad pályáznunk, kivel lehet még együttműködni és mindeközben esetleg a méltóságunkat is megőrizni. A normalizáció tarajosodó hullámai között egyre kevésbé látszanak a megalkuvás és meghasonlás nélkül belakható partok, azonban az idén végzett fotós évfolyam ezúttal mégis kikötött az Artus Kortárs Művészeti Stúdiónál. Az újbudai gyárépületből lett alkotóműhely egy összművészeti társulatnak és számos képzőművész műtermének ad otthont, közösségük szellemisége pedig szépen keretezi és gazdagítja a hallgatók Képminimum című kiállítását.

Részletek Szabó Emma Radix és Németh Levente Újjászületés c. sorozataiból


Akár a Stúdióban találkozó alkotók, az egyetemi csoport tagjai is egyszerre jártak be egyéni fejlődési íveket és hatottak egymáséra, így a tárlaton szereplő munkáik bár sokszor különbözőek, mégis felfedezhetünk izgalmas szinergiákat. Mediális kísérletezés, dokumentarista megközelítés, vallomásos hangnem – a témák és képi megoldások széles spektrumán az emberekkel és más élőlényekkel való, intim kötelékeink örök érvényű vizsgálati szempontként köszönnek vissza az Artus-Kapcsolótér falairól. Potyók Sára lyukkamera hosszú záridejével torzított felvételein két emberi test olvad egybe, vele szemben Peczár Henriett rétegelve installált fotóin pedig kutyák szellemszerű alakja idézi meg humánum és non-humán ősi összhangját. Míg a családi viszonyrendszerek vizsgálatánál Szabó Emma metszően őszinte humorral komponált függöny-képein szülei szembesítő vakufényben merevednek groteszk karakterekké, addig Németh Levente nővére várandóssága által inspirált fotóinak épp az emberek hiánya kölcsönöz líraiságot – a közelebbi és távolabbi képi asszociációk csak finoman sejtetik, ahogy a családi dinamika épp a változás szélén billeg.

Részletek Szövérffi Adrienn De tartózkodásban a mozgástól; közben mozog a világ és Könczey Ágota barni c. sorozataiból


Alkotásról alkotásra haladva sűrűn gomolygó ködként ül körénk a kapunyitási pánik és a menekülni vágyás generációs létállapota. Könczey Ágota „barnija” az önmegvalósítás pozitivitásból varrt kényszerzubbonyában áll bénultan a kamera előtt, örökké közönyös arckifejezésében pedig saját rezignáltságunkat ismerhetjük fel. A fogyasztásra ingerlő, végtelen számú lehetőségektől elfordulva Szövérffi Adrienn emberalakjai meditatív zarándoklat során oldódnak ki a társadalomból. A zavaros jelen és a kilátástalan jövő elől Gara Ádám elmaszatolt tintájú, digitális kollázsainak vaporwave-szerű esztétikája egy talán-nem-is-így-volt gyerekkor emlékébe repít vissza bennünket, Ferenczi Lili pedig fiktív karakterébe bújva a „choose your own adventure” logikájával kínálja fel a lehetőséget, hogy elképzeljük az életünk egy gyökeresen más kimenetelét.

A hallgatók javarészt önerőből megvalósított tárlatán nemcsak a képek jelentik a közös minimumot, hanem az együttműködés is. Így az Artus Stúdió kiállítóterében az olykor eltérő, máskor egymásra rímelő alkotói látásmódok egy épp felbomló közösségről tett, megfontolt és határozott állításban forrnak össze.

Enteriőr fotó Haupt Bernát Térelem c. munkájáról


Részletek Gara Ádám Képek a szívem mélyéről és Ferenczi Lili Mi lett volna, ha… c. sorozataiból


// /

A Képminimum c. kiállítás 2023. július 28-áig megtekinthető az Artus Kortárs Művészeti Stúdióban. Látogatási idő minden héten szerdától szombatig, 15:00 és 20:00 között.

Kiállító művészek: Ábrahám Noémi, Blasche Zsófia, Ferenczi Lili, Gara Ádám, Haupt Bernát, Könczey Ágota, Lőrincz Alíz, Máth Kristóf, Melegh Benjámin, Németh Levente, Peczár Henriett, Potyók Sára, Szabó Emma, Szarka Dániel, Szövérffi Adrienn, Tompa Lukács Sámuel, Veres Noémi

A kiállítás főszervezői: Ábrahám Noémi, Haupt Bernát, Szövérffi Adrienn

Külön köszönet a MOME Fotográfia BA tanári karának, az Artus Stúdióból Nádor Tibornak és Sinkovics Edének, valamint Porteleki-Helbich Rozinának.

A kiállítást kísérő közösségi programokról ITT lehet tájékozódni.

Enteriőrök: Peczár Henriett

Szerző: Balkó Dorottya