Interjú: Pekker Nóra media designer

---

 

Pekker Nóra a Bridge Budapest Ösztöndíj nyerteseként egy hónapot tölthetett az NNG North America központjában. Munkáival korábban már találkozhattatok a designisso Mustra sorozatában. Ezúttal egy rövid beszélgetés során kérdeztük tapasztalatairól, amerikai útjáról és a szakmához való viszonyáról.

Könnyedén megtaláltad az érdeklődési területedet az egyetemen?

Amikor kikerültem a gimnáziumból, még fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az életemmel. A MOME előtt megcsináltam egy marketing diplomát, de már az egyetemi évek alatt is tiszta volt, hogy ez nem elég kreatív nekem. Párhuzamosan elkezdtem a Budai Rajz Iskolába járni. Amikor végeztem, egyből grafikusként helyezkedtem el, és grafikusként is dolgoztam évekig. Egy idő után azonban elkezdett megint motoszkálni bennem, hogy ez nem elég: másfelé tart a világ, és jó lenne valamilyen digitális alapú technikát megtanulni. Ezt akkor még nem tudtam pontosabban meghatározni, ezért jelentkeztem a MOME Media Design szakára, ahol nagyon tág spektrumú képzést kapnak a hallgatók. Megtanultunk motion graphics videókat készíteni, processingben kódolni, adatvizualizációt csinálni, és még sok-sok mást is. Itt az IxD (Interaction Design) órán futottam bele az interfész tervezésbe, amit azonnal megszerettem.

Egyáltalán nem volt tehát könnyű megtalálni a saját irányomat, de azt hiszem, ha az ember érzi, hogy váltani szeretne, és legalább ködösen lát valamilyen célt maga előtt, akkor megéri elkezdeni küzdeni érte… időközben pedig úgyis minden kikristályosodik majd.

Az interfész tervezésen belül már gyorsan a ’helyedre kerültél’?

Onnantól kezdve, hogy betettem a lábam az első IxD órára nem volt kérdéses számomra, hogy most pontosan ez az, amivel foglalkozni akarok. Úgy éreztem, a sokféle terület után ez volt az első dolog, amit azonnal 100%-osan magaménak éreztem.

Szerinted velejárója a digitális rendszerek tervezésének, hogy kritikusabbá válik az ember az őt körülvevő eszközökkel, alkalmazásokkal szemben? Mit tapasztalsz a mindennapokban ezen a téren?

Igen, nyilvánvalóan kritikusabb szemmel nézi az ember a körülötte lévő világot, ha ez a szakmája. Azt gondolom azonban, hogy bármilyen szakmai ismeret nélkül is érzi az ember, ha egy weboldal, egy tárgy, egy tér nem ergonomikus, nem funkcionál jól – ehhez nem kell szakértőnek lenni. A különbség inkább az, hogy azóta pontosan meg tudom fogalmazni, hogy mi a probléma.

A Bridge Budapest ösztöndíj elnyerése kapcsán lehetőséged nyílt eltérő gondolkodásmódok és tervezői gyakorlatok megismerésére az NNG-nél. A program keretében egy hónapig a cég North America központjába látogathattál. Az ott megszerezett tapasztalatokat közvetlenül tudod kapcsolni a munkáidhoz, vagy a navigációra, autóiparra mint egy teljesen más terület tekintesz?

Az ott tanultakat természetesen azóta is tudom hasznosítani a munkám során.
Interfész tervezésnél vannak olyan univerzális szabályok, amelyeket mindig alkalmazni lehet, az NNG-nél azonban külön az autóiparra, a navigációs rendszerekre jellemző szemléletet sikerült elsajátítanom.

Egy izgalmas, jól menő cégbe való betekintés után, megjött a kedved a cégalapításhoz?

Egyelőre szeretnék még több szakmai tudást szerezni ezen a területen, amihez azt gondolom, az az egyik legjobb út, ha nálam nagyobb tapasztalattal rendelkező emberekkel dolgozhatok együtt, tanulhatok tőlük.
A hosszabb távú terveim közt viszont mindenképp szerepel egy saját vállalkozás! Nagy vágyam, hogy ne legyek helyhez, céghez, országhoz kötve a munkám során.

A DIS egy korábbi cikkében olvashattuk, hogy adatvizualizációval is szívesen foglalkozol. Ebben mi vonz? Eszközként vagy inkább mint művészet tekintesz rá?

Számomra ez abszolút művészi önkifejezés jelent. A legtöbb adatvizualizációs projektem teljesen személyes indíttatású, terápiás jelleggel bír számomra.

 

 

// /

Szerzők: Józsa Áron, Schneider Ákos 

A galéria képei Pekker Nóra Networks és Networks2 c. sorozatából valók.

Még több munkáját megtekinthetitek Behance oldalán: https://www.behance.net/norapekker

---