Életrekelt tájképek – Váczi Lilla munkái

---

Váczi Lilla jelenleg a design- és vizuális művészet tanárszak hallgatója, korábban média design mester és tervezőgrafika alapdiplomát szerzett a MOME-n. 2013-ban döntött úgy, hogy a mozgóképek iránti érdeklődésének eleget téve média designnal folytatja tanulmányait, ahol egy képzőművészethez közelebb álló irányt vehetett a feladatmegoldáshoz, vagy még inkább az alkotáshoz való hozzáállása.

Lilla munkáiból sok izgalmas ellentétpár bontható ki: az objektív és szubjektív, a kint és a bent, az apró mozdulatok és a teljes mozdulatlanság, a csend és a zaj közötti finom váltakozások. Legtöbbször fix kamerállásból vett, nyugodt, kiegyensúlyozott mozgóképeket készít, melyekben mégis motoszkál egy belső, organikus feszültség, amitől élővé válik a felszínen eseménytelennek tűnő képi világ. A monotonitás, a hétköznapiság, a megszokottságtól láthatatlanná váló környezet kerül főszerepbe – olyan helyszínek, amelyek általában inkább csak egy cselekmény hátteréül szolgálnak.

Láthatár (2015)

Ez különösen Lilla diplomamunkájára, a Láthatár címet viselő rövidfilmre igaz: a csendes és nyugodt vidéki környezet majdhogynem állóképpé merevedik a videóin. Csak egy-két apró rezzenés, egy elhaladó autó, egy képbe besurranó macska, vagy éppen az időjárás viszontagságai törik meg a mozdulatlanságot; a tér atmoszférája, a természet halk hangjai, vagy egy ott felejtett gép monoton zúgása pedig a csendet zavarják meg. A vidéki település különféle pontjai első ránézésre az eseménytelenség és mozdulatlanság benyomását keltik, de valójában csak egy teljesen más belső intenzitással működnek, mondjuk, egy nyüzsgő városhoz képest.

A videók készültekor a helyszíneken semmiféle beavatkozás, átrendezés, vagy belenyúlás nem történt, így egészen objektív, már-már dokumentarista őszinteséggel jellenek meg a képeken. Eközben persze mégsem hagyhatjuk el a szubjektivitást: Lilla nem véletlenül választotta pont a saját környezetét, ahol felnőtt, és amit magához közel állónak érez − a részletek tájképpé gyúrása is egy olyan szubjektív alkotói döntés, mint ahogyan egy tájképfestő kiválasztja, hogy a természet mely szeletét foglalja keretbe. A tájak és terek méltóságteljes egyszerűségükben, némi távolságtartással lettek megmutatva, az ember mégis beavatottnak érzi magát: végtelen szabad tér jut a személyes gondolatoknak – és főként az érzelmeknek −  a film nézése közben, amely egészen meditatív állapotot idéz elő. Jóformán semmi sem történik, emiatt a néző megteheti, hogy csak nézzen és lenyugodjon egy kicsit – Lilla diplomafilmje tökéletes menedéket nyújt az állandó rohanás ellen.

„A Láthatár című kísérleti rövidfilm tizenhárom helyszín képeit követi végig, amelyeknél az ember és jelenlétének nyomai szervesen kapcsolódnak a környezet látképébe. Időérlelt hangulatok, apró rezdülések, az amortizáció leheletnyi mozgása teremtik meg azt a szituációt, amelyben a néző értelmezés terén azonosíthatja a vidéki táj impulzusait.” – Váczi Lilla

Légcsere (2015)

„Személyes raktárak, amelyekben tárgyak halmozódnak. A zárt, kaotikus légkörben ventilátorok ismétlik mozgásukat, zajuk kitölti a sötét tereket. Áporodott szag keveredik a tönkrement bútorok, elektromos eszközök, ruhák és szerszámok között, amelyek végérvényesen az enyészet folyamatába merülnek. Mozdulni látszanak a környezet elemei, megrebben a szalagfüggöny és a pókháló, mégis újra és újra visszatérnek önmagunk nyomasztó, levegőhiányos állapotába.” (Lilla műleírása)

// /

 

Láthatár stáblista | Operatőr: MICSODA DÁNIEL | Gyártásvezető: MARTON MARCELL | Hangmérnök: VADÁSZ ÁDÁM | Sound designer: STANISLAV BENDARJEVSKY | Témavezető: SZIRTES JÁNOS | Konzulens: TASNÁDI JÓZSEF | Külön köszönet: FAZAKAS PÉTER, SURÁNYI KINGA

Jónás Enikő írása

---