Moholy-Nagy életműkiállítás nyílt a New York-i Guggenheimben

---

„Minden emberi teljesítőképesség legnagyobb kerékkötője az a szellemi renyheség, amely a meglévő képzetektől, a meglévő formáktól nem tud elszabadulni. (…) A jövő analfabétája kétségtelenül nemcsak a betű-nem-ismerő, de a fotográfia-nem-ismerő is.” 

– Moholy-Nagy László

Az utóbbi ötven évben először nyílik átfogó életműkiállítása Moholy-Nagy Lászlónak az Egyesült Államokban. A New York-i Guggenheim Múzeum kurátorai a pionír művész és oktató teljes pályájának áttekintésére vállalkoznak a Moholy-Nagy: Future Present című tárlatukon.

Moholy-Nagy a modernista utópia szellemében kiállt a művészet társadalomalakító szerepe, és a legújabb technológiai eszköztárral való összefonódása mellett. Ismertsége és szakmai rangja ellenére kevés kiállítás foglalkozott munkájának kifejezetten kísérleti vonatkozásaival. A jelenlegi tárlat ezt a hiányosságot kívánja pótolni, és Moholy-Nagy ipari anyagokhoz való vonzódását, a mozgás, illetve fénytechnika terén született radikális újításait állítja a figyelem középpontjába. Hangsúlyt kap az a különös módszertani megközelítés is, amivel a szakmai határok átlépésére, és az egyes alkotóterületek összekapcsolására törekedett.

Moholy-Nagynak mint a multidiszciplináris művészet egyik atyjának képe rajzolódik ki abból a közel háromszáz alkotásból, ami helyet kapott a Guggenheim rotundájában. Munkája a képzőművészet és a design határán mozog.

Fotogram kísérletei, konstruktivista festményei, térbeli installációi és a Bauhausban folytatott elméleti tevékenysége nemcsak az avantgárd művészetre, de a vizuális kultúra egészére visszavonhatatlan hatást gyakorolt.

1895-ben született az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Érettségi után jogot tanult Budapesten. 1919 aláírta a magyar forradalmi aktivisták nyilatkozatát, a kommün bukása után pedig először Bécsbe, majd Berlinbe menekült. Itt ismerkedett meg a dadaista és konstruktivista mozgalmakkal, amiknek művészi állásfoglalásait és vizuális nyelvét rövid idő alatt beépítette saját alkotómunkájába. Ezekben az időkben kezdett fémkonstrukciókkal, fotogramokkal és zománcfestékkel kísérletezni. Miközben a fény és áttetszőség megjelenítésére törekedett, nekifogott geometriai alakzatok által uralt, nagyméretű absztrakt festményeinek előállításába is.

Később a weimari és dessaui Bauhaus tanáraként Walter Gropius-szal közösen indították el a Bauhaus Könyvek című kiadványsorozatot, amiben Moholy-Nagy az elmélet, a művészeti oktatás és gyakorlat elválaszthatatlan kapcsolata mellett foglal állást.  Eközben a fotográfia egyre nagyobb szerepet töltött be munkáiban.

A fotogramról úgy nyilatkozott, mint az új vizuális alkotáshoz vezető hídról, “aminek megvalósítására a vászon, az ecset és a festék nem képes.”

Fotómontázsokat hozott létre, amiken rendszerint talált fényképeket és újságkivágásokat kombinált, gyakran abszurd és szatirikus felhangokkal.

1928-ban visszaköltözött Berlinbe, ahol reklámgrafikusként, látványtervezőként és tipográfusként ért el sikereket. A Moholy-Nagy: Future Present kiállítás alkalmazott munkáiból is átfogó válogatást mutat be.

1934-ben a náci Németország előszobájából először Hollandiába, majd Londonba, végül 1937-ben Chicagóba költözött. Alapító igazgatója volt a New Bauhaus iskolának, amit ma Institute of Design at the Illinois Institute of Technology néven ismerünk. Alkotómunkájában továbbra is központi szerepet játszott a fotogram, de itt alkotta meg híres Tér Modulátorait is, illetve a korábbinál erősebben kezdték el foglalkoztatni a különböző vetítőtechnikák, a mozgás és a mozgókép kérdései. 1946-ban bekövetkezett halála előtt Amerikában közel három tucat kiállításon vett részt, köztük négy egyéni kiállítást is rendezett.

Munkái már a Guggenheim Múzeum alapító gyűjteményében is szerepeltek. A jelenlegi kiállítás részletes katalógussal, filmvetítésekkel, performanszokkal és kerekasztal-beszélgetésekkel járul hozzá az életmű jobb megismeréséhez.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

// /

Moholy-Nagy: Future Present | Solomon R. Guggenheim Museum, New York | 2016. május 27. – szeptember 7.

A cikket 2019-ben a kiállítás kurátorának, Karole P.B. Vailnek, Moholy-Nagy-díjjal való kitüntetése kapcsán közöltük újra. A díjról ITT olvashattok!

Szerző: Schneider Ákos

---