Markó Luca: Álmodj velem, rólad álmodom
Markó Luca négy-négy különböző korú és vele más-más viszonyban álló nőt és férfit keresett meg, hogy olvassák fel a róluk szóló, nekik címzett álmát.
Arra keresi a választ, hogy álmainak szereplői mennyiben azonosak azokkal a valóságos személyekkel, akik megjelenítik őket. Vajon milyen módon léteznek mások tudatunkban és tudatalattinkban? Egyáltalán mi szűrhető le egy álomból másokról és önmagunkról?
A rendszeresen dokumentált álmok közül ez alkalommal nyolc archetipikus álom szerepel a kiállításon. A videók helyszínei olyan vizuálisan erős terek és térkompozíciók (hullámzó víz, napos lépcsőház, hátsó ülés), melyek erősen emlékeztetnek, utalnak a felolvasott szövegekre. A videóinstalláció így a valóság és fikció játéka, ami látszólag a rekonstruált álomszituációba helyezett egyéneket teszi meg főszereplőknek, mégis az alkotó rajzolódik ki abból, amit a látogató a fehér galériatérben, a személyes álmokba bekukucskálva lát.
A cipőt levéve az átalakított galériatérben létrejött hatalmas, puha “ágyból” lehet megnézni a munkákat, ami a white cube galériatér ridegségét egy „puha fehérséggel” állítja szembe, és másfajta, intimebb, nyugodtabb befogadást biztosít. A videók telített színvilága erős kontrasztban áll a kiállítótérrel, játékba hozva a voyeurizmus érzetét, mintha egy ablakon lehetne ki- vagy belesni. Fülhallgatókon keresztül egyszerre csak egy ember fér hozzá egy álomhoz, így az installáció részévé válik a harmadik szereplő, a néző és az ő reakciója, interpretációja is.
A felvételeken elmesélt történetek valójában mind Luca saját gondolatai. Álmai (ahogy mindannyiunk álmai) kísérletek mindennapjainak értelmezésére, feldolgozására. Munkájának nem titkolt célja, hogy teljesítse az ember egyik legősibb vágyát, hogy kívülről láthassa önmagát. Az önidentifikáció során emberi kapcsolataink és életünk elemeinek közvetítésével, valamin átszűrődve tudjuk csak meghatározni magunkat. Az én megalkotása így sosem tudatos, történeteken keresztül történik. Kérdéses, hogy ebben a folyamatban mennyire játszanak tükör-szerepet emberi kapcsolataink, leképezi-e a róluk alkotott képünk egyszerre a sajátunkat is?
A kísérő füzetben Luca álmainak szöveges dokumentációja mellett egy másfajta gyűjtemény is bemutatkozik. A fotókon az látható, ahogy a művész az alvást egyfajta távolmaradásként, hozzáférhetetlenségként értelmezve a jelenlét és a távollét problémájával kísérletezik. Abból a tapasztalatból indul ki, hogy akkor hiányzik valaki a legjobban, ha a fizikai közelsége ellenére valamilyen oknál fogva mégsem adott számunkra. A metafizikai magány, egy alvó emberrel egy ágyban fekve különösen szembetűnő, erről a tapasztalatról ír Pilinszky is az Életfogytiglan című versében is: “Az ágy közös, a párna nem.”
// /
ÁLMODJ VELEM, RÓLAD ÁLMODOM
Labor Galéria (Képíró utca 6.)
Finisszázs: 2016.06.18., 16:00
A kiállítás anyaga a MOME Média design BA szakra készült diplomamunka részét képezi és erősen kapcsolódik Markó Luca szakdolgozati témájához (A tükrök közé zárt személyiség – A személyes bevonása a művészetbe), melyben Sophie Calle és Jari Silomaki 2-2 munkájának részletes elemzésével járja körül az önmítoszteremtés valamint a privát és személyes fotográfia problémáit.
Forrás: műleírás
