2018. 03. 06. | Interview | Média design

Magyar stáb az Oscar-díjas Szárnyas fejvadász 2049-ben

“Külön köszönet a nagyszerű stábnak és kollégáknak Budapesten is, akik nélkül ez a film nem jöhetett volna létre ebben a formában” – mondta meghatottan Roger Deakins operatőr, miután átvette a legjobb operatőrnek járó Oscar-díját 2018. március 4-én a Szárnyas fejvadász 2049 című filmjéért. Hogy kiket jelent a budapesti stáb? Egyikük Balogh Balázs, a MOME egykori hallgatója, aki 2007-ben végzett media design szakon.

Hatalmas gratuláció, mert ez a Ti sikeretek is! Hogy kerül az ember egy ekkora produkcióba?

Már az egyetemi évek alatt izgatott a színház, s elkezdtem digitális és egyéb háttereket készíteni a legkülönbözőbb előadások számára. Ez a kreatív munkán túl annyit is jelentett, hogy élőben, a színészekkel együttműködve, lehetőleg hibátlanul le kellett tudni bonyolítani egy előadást, mert nincs arra lehetőség, hogy megismételjük a jelenetet. Ez elég nagy rutint adott, így amikor egy ismerősöm, Orosz Enikő megkeresett, hogy egy filmhez keresnek motion designert, vagyis adott jelenetekhez, adott digitális eszközökre, telefonra, képernyőkre animációkat kellene készíteni, s a forgatás alatt élesben működtetni, volt mire támaszkodnom. Ebben a filmben az utóbbi feladatot vállaltam.

Azt gondolná az ember, hogy ezek zöme utómunkában kerül a képre.

Van ilyen is, de sokkal életszerűbb, ha a színész nem egy zöld háttérre reagál, hanem látja is azt, amit játszik. Csak ebben nyilván segítségre van szüksége azért, hogy ő tudjon magával, a szövegével foglalkozni, tehát látszólag ő, de mégis én, vagy valamelyik munkatársam a csapatból nyomja helyette a gombot, nem beszélve arról, hogy meg is kell tervezni, mi az, ami ott megjelenik az adott telefon vagy monitor képernyőjén. Ezeket az anyagokat sok esetben más stúdióktól vagy motion designerektől kapjuk, de volt már arra is példa, hogy minket bíztak meg ezzel a feladattal.

Mi volt az el első filmed, s volt-e valami titka, hogy egyre komolyabb produkciókba hívtak?

Egy amerikai akciófilm sorozat volt az első, s azóta a Szárnyas fejvadász 2049 éppen a huszadik produkció volt, amelyben részt vehettem, pontosabb részt vehettünk, mert időközben növekedni kezdett a stúdiónk. Hogy titka van-e, azt nem tudom. Volt színházi, azaz élő produkciós gyakorlatom, rengeteg általános számítástechnikai tapasztalatot gyűjtöttem, igyekeztem jól megtanulni angolul, s végül, de nem utolsó sorban nagyon fontos az a mentalitás, amit a MOME-n tökéletesen el lehetett sajátítani: s ez a feladatmegoldó készség, mi több, a feladatmegoldó hajlandóság. Ha felmerül egy helyzet, akkor nem azt kell nézni, hogy kinek a hibájából történt esetleg, s kinek lenne a dolga megoldani, hanem azt, hogy milyen hamar tudjuk közösen teljesíteni a kitűzött célt, elvégezni a munkát.

Mit jelent, hogy azóta növekszik a stúdió?

Az egyik forgatáson megismerkedtem Rozgonyi Balázzsal, akivel egy repülőgép szimulátort készítettünk. Külön-külön kerültünk a produkcióba.Én irányítottam a monitorokon lévő speciális animációt, melyet Gergely István készített, Balázs pedig a fülke gombjainak működtetéséért felelt. Jól sikerült a forgatás és közben szó szót követett, s elhatároztuk, hogy összeállunk. A stúdiónk a FILLSCRN nevet kapta.

Visszatérve a Szárnyas fejvadász 2049-hez, erről lehetett tudni gondolom, hogy ez egy szuperprodukció lesz. Ezt Ti a napi munka során mennyiben éltétek meg?

A munka úgy indult, hogy több pályázó közül minket ért az a megtiszteltetés, hogy dolgozhatunk a filmben ezen a területen. Gondolom az összegyűjtött filmes referenciánk, a tapasztalat és az ár sokat nyomott a latba. 🙂 Roger Deakins a film operatőre és Denis Villeneuve, a film rendezője semmilyen képi megoldást nem akart utómunkában végezni, mindennek ott és akkor kellett működnie. A film éppen ezért tele van analóg effektekkel, a film egész látványvilága roppant kidolgozott. A száznéhány napig tartó forgatáson az volt a feladatunk, hogy az animációkat, valamennyi digitálisan megjelenő , a Territory-tól kapott hátteret, felületet kezeljük, irányítsuk. S volt belőle rengeteg. A színészekkel meg kellett ismertetnünk az anyagokat, be kellett tanítanunk az interakciót, illetve együtt kellett velük mozognunk a jelenetek alatt. S volt itt minden, face scanner, autó műszerfal, röntgen gép, kód feltörés, utcai hirdető, étel automata, rengeteg monitor effekt. Ilyenkor mellényúlni nem szerencsés, mindennek tűpontosan kell megtörténnie. Nem állítom, hogy ez mindig könnyű feladat volt, és azt sem, hogy nem hibáztunk egyszer sem, de ezekből szerencsére semmit sem vettek észre. 🙂 …mondjuk hajnali 4-kor a fóti filmgyár medencéje szélén zuhogó esőben, de ettől profi a produkció, hogy minden helyzetben mindenki a tudása maximumát nyújtja, a lehető legtöbbet mosolyogva még akkor is, ha éppen akkor nagyon máshol szeretne lenni. Előre gondolkozunk, s még azt is megpróbáljuk kitalálni, hogy egy adott jelenetben milyen további lehetőséget láthat meg a rendező vagy az operatőr, s arra előre felkészülünk. Összességében elmondható, hogy a teljes stáb a maximumot nyújtotta és kemény munkát végzett azért, hogy minden a lehető leggördülékenyebben menjen a forgatás alatt.

Vagyis megpróbáltok alakítani is a jelenteken. Nem veszik ezt rossz néven a filmes nagyságok, hogy mit „okoskodtok”?

Ellenkezőleg. Ha egy kreatív ötlettel vagy megoldással jobb lesz a jelenet, az közös érdek!

A Szárnyas fejvadász 2049 –t két éve forgattátok. Azóta volt újabb komoly felkérés?

Tavaly forgatták Magyarországon a The Spy Who Dumped Me című amerikai filmet, melynek a teljes, a monitorokon, kijelzőkön megjelenő animációs munkáját már mi végeztük. Egy CIA központban játszódó jelenthez például egyszerre vagy 30 monitorra kellett anyagokat terveznünk és bejátszanunk a forgatás során, de szintén ennek a filmnek az egyik jelenetéhez tervezünk éppen ezekben a napokban híradó arculatot.

Korábban valódi tévéknek nem terveztél ilyesmit?

A diplomamunkám 2007-ben a Duna TV arculattervezése volt. Konzulensem Czakó Zsolt lett, akivel azóta barátok vagyunk és rendszeresen dolgozunk együtt.

Adódik is a kérdés, hogy az eredményeid mögött a tehetségen és a szorgalmon túl segítők, tanárok, kollégák is állnak nyilván.

Abszolút! Az első Orosz Enikő volt, akit már említettem, aki még az előkészítőben tanított, s aki nélkül be sem kerültem volna talán a MOME-ra. Később a filmes világba is ő hívott. Czakó Zsoltnak is rengeteget köszönhetek, elsősorban azt, hogy kiállt a munkám mellett a legnehezebb időben a diploma előtt, s azóta is tartja bennem a lelket szakmailag. Szintén említettem már Rozgonyi Balázst, de rajta kívül számtalan embert fel tudnék sorolni, akikkel már a filmben találkoztam, akik bizalmat szavaztak először nekem, majd később közös vállalkozásunknak a FILLSCRN-nek. S magának az egyetemnek, a MOME-nak pedig a kreativitás kibontását, s tudatos alkalmazását köszönhetem.

A stúdiótok sikere is ilyeneken múlt, vagy anyagi befektetés, pártolók is kellettek hozzá?

Nulláról indultunk, csak egész pici tőkét tudtunk idővel mozgósítani egy–egy jobb eszköz megvásárlására, s lépésről-lépésre építkeztünk. Én a boldogulás vagy a siker kulcsát kevésbé az anyagiakban, mint az emberi tényezőben látom, de tény, hogy beruházás nélkül nincs fejlődés, nincs egyre negyobb megbízás.

És a szerencse?

Nem tudom, hogy létezik-e, ez egy filozófiai kérdés. 🙂 Jó döntéseket kell hozni adott pillanatokban, korrektül el kell végezni, amit ránk bíznak, s minden munkának, legyen az egy pici megbízás vagy egy igazi kihívás, meg kell adni a módját: alaposság, felkészültség, színvonal, fegyelem, persze korrekt angol nyelvtudás, s nem utolsó sorban használni kell mindvégig a fejünket, és minden eddig megszerzett tudásunkat, tapasztalatunkat.