„Azért egy londoni kiállítással a hátunk mögött nagy büszkeség lenne hazatérni!”

Mészáros Bence a MOME másodéves animációs hallgatója, aki ebben a félévben a bristoli University of the West of England (UWE) falai között tanul illusztráció szakon. Kinti tapasztalatairól és munkáiról kérdeztük.

Mészáros Bence | antológia

Miért a UWE-ra esett a választásod?

Mindenképpen angol nyelvterületre szerettem volna menni. Gondolkodtam még a londoni Kingston University-n is, de ott egy szakként összeolvasztva oktatják az animációt és illusztrációt, és én ebben a félévben inkább az utóbbival szerettem volna foglalkozni. Szándékom volt mindazt, amit már az animációban elsajátítottam az illusztrációba is továbbvinni. Az UWE-n hirdetett kurzus pedig igazán érdekesnek tűnt, és így esett végül Bristolra a választásom.

Milyen projektjeitek vannak odakint? Mikkel foglalkoztok?

Eddig két fő projektünk volt, és most jön még csak a harmadik. Az első munkában egy már korábban elkészült projekt remakejét kellett legyártani saját ötletek alapján. Voltak, akik performanszot készítettek, míg mások szobabelsőt. Egy nyolcfős csapatban dolgoztam, és Bosch Gyönyörök kertjének boltenteriőrként való újrakreálása mellett döntöttünk. Az édenkert volt a kirakat, maga a kert a bolt, és a pokol pedig a backstage, ahol minden látogató megtekinthette, hogy melyik termék pontosan miből készült. Mindenki előállt egy saját produktummal; én konkrétan szilikonból öntöttem ki lábakat magassarkúba, négyet olvasztottam össze, és ezek jelképezték a gyökereket.

A második feladat egy antológia – szintén csapatban való – elkészítése volt, ahol a hívószó az unseen (láthatatlan) volt, és minimum kétoldalas képregénnyel kellett előállnunk. Mi a csapatommal a természetben nem látható dolgokról alkottunk, amin belül én speciel egy srácot illusztráltam, aki megunta a társadalmat, kivonult a természetbe, és egy őzekkel tartott rituálé keretében gombává változtatta magát.

A harmadik feladatra vannak már ötleteid? Szintén csoportos munka lesz?

Vizuális narratíva témában alkotunk, és ennek már szóló projektnek kell lennie. Egy már elkészült meseillusztrációt tervezek beadni, amely egy kisfiúról és nagyanyja elvesztéséről szól, bár a halál konkrétan nincsen kimondva benne. Elindul megkeresni, és útközben találkozik egy óriás békával, aki aztán elkíséri útján. Végig egy fonalat követnek – ellátogatnak a sivatagba, járnak a tenger alatt, megnézik az éjszakai fényt, találkoznak a szalamandrákkal, majd elalszanak az jégsapkák alatt. Végül a fonál elvezeti őket a nagymamához, hiszen végig ő kötötte.

Hogyhogy már ilyen hamar előre elkészültél vele? Hogy volt időd rá a többi feladat mellett?

Ez az illusztráció eredetileg egy pályázatra, a The Macmillan Prize 2018-ra készült. Ők egy kiadó, akik minden évben kiadják a diákoknak egy gyermekkönyv megtervezését. Míg az elvárások szerint eredetileg csak négyet kellett volna egyenként teljesen befejezni, én megcsináltam hatot, köztük a borítót és az end paper-t is. Ráment a tavaszi szünetem, de megérte!

Fedeztél fel különbségeket az itthoni és a bristoli képzés között?

Érdekes volt, hogy a UWE-s feladatok sokkal szabadabbak és kiváltképp konceptuálisak voltak, az oktatók minden esetben valami komoly mondanivalót vártak. Ami még elsőre szintén szokatlan volt, hogy itt sokkal nagyobbak az osztályok: míg a MOME-n 12-en vagyunk az évfolyamon, addig itt 40 fő körül vannak egy csoportban.

Mik voltak eddig a legjobb tapasztalok?

Az első feladatnak például az is részét képezte, hogy múzeumokba és galériákba látogattunk országszerte, ahol interjúkat kellett készítenünk az ott dolgozókkal, és beszélgetni velük többek között arról is, hogy mi alapján válogatják ki a kiállított munkákat. Kifejezetten olyan helyekre vadásztunk, amelyek a későbbi munkáinkban majd még jól jöhetnek. Emellett nagyon élveztem, hogy olyan dolgokat próbálhattam ki, amikkel korábban még soha nem foglalkoztam: szitázás, rézkarc, könyvkötés, linóleummetszés, lézervágás, 3D nyomtatás stb.

Hogy gondolod, milyen érzéssel térsz majd haza?

Teljesen pozitívan élem meg az egész dolgot. Kifejezetten jóba lettem a gyerekkönyves csapattal, a tanáraimmal szintúgy; összességében elégedett vagyok, úgy érzem, hogy eddig minden projektbe beleadtam mindent, amit csak tudtam. A fő cél pedig az lenne, hogy a már korábban említett pályázaton shortlist-esek legyünk, mert az azt jelentené, hogy bemutatásra kerülnének a munkáink. Azért egy londoni kiállítással magunk mögött mégiscsak nagy büszkeség lenne hazatérni!

Mik a tervek a későbbiekre?

Miután befejeztem a MOME-n a BA-t, szeretnék visszatérni Angliába – a londoni Royal College of Art-on néztem ki magamnak a Vizuális kommunikáció szakot, ahol pontosan Illusztrációra szakosodnék. Nagyon szívesen foglalkoznék színházzal, marketinggel, plakátok tervezésével. A mozgatás, sztori és látvány közül összességében az utóbbi foglalkoztat a leginkább, így a jövőben is erre szeretnék majd főképp fókuszálni.

// /

Mészáros Bence BEHANCE | TUMBLR

Szerző: Kéri Zoltán