Vetekszik az alvásparalízissel – László Márk legújabb képregénye
Képregényes berkeken belül bizonyára nem kell bemutatni László Márkot, de laikusként is több ízben találkozhattunk már nevével. Témái, szituációi és figuratípusai többségében a horror műfajához köthetők, nem áll távol tőle az abszurditás, megkenve egy jó adag bizarr, fekete humorral. Noha a legnagyobb érdeklődés Mike Mignolával, a kultikus Hellboy képregények szülőatyjával való közös munkáját övezte, számtalan elismerésre méltó alkotása született. Legutóbbi képregénye A Lim-lom ember idén februárban jelent meg – adott egy nagymama, aludni nem akaró, éber kisunokája és az altatódal. Mi baj történhet?
A Lim-lom ember egy játékos gondolatkísérlet során született. Márk tudatosan próbált „magára ijeszteni” saját rajzával, kíváncsi volt, vajon lehetséges-e. Mialatt formát öltött a karakter, felgyorsultak az események. Ellentétben eddigi tapasztalataival, a történet gerince egy este alatt megíródott. A kezdőpanelek elbájoló, látszólagos meghittsége, a hátborzongatóvá átlényegülő családias környezet fokozatosan kalauzol, ránt magával a mélységbe. Márk a műfaj szekvenciális sajátosságát mesterien kihasználva észrevétlenül adagol túl groteszk gyermekmeséjével.
Hogy hol rejtőznek a szörnyek valójában? Sötétségben rettegésünk legfőbb forrása a metamorfózis. Szemben a romantika „rémképével”, a huszadik század lélekbúvárai rámutattak, nincsenek borzongató, vérfagyasztó fenevadak, dermesztő lidércek az éjszakában lesben állva, egyesegyedül mi vagyunk: rémálmainkban nappalaink háborgatnak. A Lim-lom emberben együttesen előtűnő külső és belső horror szinkronban mozgatja meg az olvasóban rejlő gyermeket és felnőttet.
Márk legnagyobb erőssége kétségtelenül a vizuális elbeszélés. Előszeretettel lovagol a szabadság hullámain. Képregényolvasás közben állandó a szöveg és kép közötti ugrálás. A statikus elemek térbeli elhelyezkedése folyamatosan választás elé állít minket, amely oldalról oldalra, panelról panelra ismétlődik. Erős atmoszférával és szimbolikával dolgozik, dinamikus kompozíciói tökéletesen szolgálják a történetvezetést.
Fekete-fehér technikája jóval szövevényesebb, mint amit első pillantásra ígér. Sötét, tónusos vonalvezetése, az erőteljes kontraszt, a drámai fény-árnyék hatás elemi erővel jeleníti meg rémvilágát. Markánsan ábrázolt, sajátságos karakterei, finoman és aprólékosan kidolgozott fiktív terei valósággal magukba szívják, bebugyolálják az olvasót. A részletekre való fókuszálás némi mignolai hatást sejtet. Stílusának nem csak hangulatfestő, dramaturgiai funkciója is van.
László Márk a Kézműipari Szakközépiskolában végzett képgrafika szakon, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció szakára járt. Képregénykészítés mellett szabadúszó illusztrátorként tevékenykedik. Legelső képregénye A kisfiú és a szellembohóc diplomamunkaként készült, amit később a Szépirodalmi Figyelő adott ki. A történet A Halott hasbeszélő meséi című saját antológia legelső epizódja.
A Lim-lom ember rendhagyó, játékos narratív megoldásai, furfangos vizuális szerkezete tiszteletteljes főhajtás a Kis Nemo Szundiországban című klasszikus képregény előtt. Hasonló intencióval idéz az Ollókezű Edwardból, átemelt szenvelgő kezdőjelenetének kikarikírozása mentes mindenféle rosszindulattól. Bizonyos részleteiben a Fleischer Studios animációitól inspirált mozgalmas képi világ érvényesül, bebiggyesztve egy-egy ikonikus táncos mozdulatsorral.
A panelelrendezés párhuzamosan az altató előrehaladtával mentesül a szokványos, négyzetrácsos, balról jobbra haladás béklyói alól. Sokkal változatosabb, hullámzóbb, az olvasói asszociációra nagyfokúan támaszkodó, kísérletező irányt vesz. A fejvesztettség tetőzésével az elrendezés radikálisan szakít a hagyományossal. Az eltorzult karakterek túlnyúlnak a képkockákon, teljesen belegabalyodva a panelkeretekbe. Az örvénylő motívumok egyenesen magnetizálják az olvasót, demonstrálva ezzel a nagyanyó elméjében eluralkodó viszolyogtató tébolyt. A narratív és vizuális elemek teljesen egymásba folynak, immáron azonos szinten léteznek. Közeledve a sztori legvégéhez, a rémálom víziója átcsordul a valóságba, amely hoz némi megnyugvást, azonban a zárópárbeszéd baljós próféciává transzformálódik, amivel a befogadó torkára forrasztja a feszültséget.
// /
Márk további munkáit Instagram-oldalán találjátok
