2028-ba teleportáltunk a Bánkitón
„Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő” – így hangzott az idézet, amely köré az idei Bánkitó Fesztivál képzőművészeti projektjei csoportosultak. A különböző munkák olyan társadalmi problémákat tettek témává, amelyek már napjainkban is jelen vannak, azonban a közeljövőben minden valószínűség szerint egyre égetőbb jelenséggé válnak. Oktatás, környezettudatosság, globális felmelegedés és emlékezetpolitika. Mit jelent majd mindez 2028-ban? Az egy évtizedes előretekintés nem bizonyult könnyedebb témának, mint a fesztivál tavalyi tematikája, a korrupció. A jövőbeli víziók pedig szükségszerűen magukkal hozták az utóbbi időben reneszánszát élő, de mindig izgalmas utópia-disztópia kérdéskörét is. A Bánkitó művészeti szekcióját harmadik éve kuráló Don Tamás vezetett körbe az idei munkák között.
A művészeti szekció idén két részre oszlott. Az egyik csoport az immár tíz éve folyamatosan meghirdetett pályázat, az Open Call, amin bárki indulhat a fesztivál hívószavára rímelő, probléma-centrikus, helyspecifikus installációkkal. Ezen kívül hét felkért művész alkotásait találhattuk elszórva a fesztivál területén, akiknek korábbi munkái az idei témához kapcsolódtak valamilyen formában.
Kazsik Marcell: Entropy of Art
Az első munka, ami szembe jött velem, Kazsik Marcell Entropy of Art címet viselő animációs kisfilmje, amely klasszikus formában nem jelent meg a fesztiválon. Nem ez az egyetlen alkotás, ami ugyan a jövőre reflektál, de valahogy mégis inkább emlékezethullámokat gerjeszt. Már a sztoriban is ismerős elemek köszönnek vissza, de hangulatában is tökéletesen összecseng a korábbi rendszerek propaganda filmjeivel. Azért is olyan zord és disztópikus a jövő, amit bemutat, mert a narrátor által nyugodt hangnemben felvázolt 2028-as vízió egyáltalán nem tűnik lehetetlennek.
Ádám Anna, Gellér Judit: Round #3
Ádám Anna és Gellér Judit, azaz a Ping-Pong Kollektíva Round #3 matricáin random Messenger beszélgetésekből kiragadott, screenshotolt mondatok, gondolatok találhatók, amelyekhez véletlenszerű képek kapcsolódnak. A matricákat a legkülönbözőbb helyekre ragasztva más és más kontextusba helyezhetők. Don Tamás elmondta, hogy számára azért is izgalmas ez a munka, mert nemrég volt egy Radnóti könyvbemutatón, ahol a költő levelezését dolgozták fel; manapság pedig felmerül a kérdés, hogy az online levelezések bemutatása szükségszerűen magával vonja-e, hogy dokumentálás céljából a „kultúr-celebek” vagy fontos emberek fiókjai feltörésre kerüljenek a későbbiekben.
Leitner Levente: Csocsóstadion
A fesztivál közepén méltó utódja volt a tavalyi VIP doboznak a Csocsóstadion. Leitner Levente látomásában 2028-ra már minden sportnak lesznek stadionjai, ezért az állam valamilyen kiaknázatlan sportág után néz, és mit is ölelhetne fel izmos karjaival, milliárdos támogatásaival, mint a csocsót. A stadion gunyoros koncepciója direkt módon prezentálja a jelenlegi beruházásokról alkotott közvéleményt. A kissé trash, ám nemzeti érzelmekre ráerősítő díszítés nagyban hozzájárult az első hazai stadion exkluzivitásához, azonban nekem személy szerint hiányoztak mellőle a bánki kisvasút tervei.
Tóth-Balázs Máté: Popreál
Az idei év (szerintem) legjobb munkáját a lelátó tetején tekinthettük meg, és Popreál névre hallgat. A Tóth-Balázs Máté által megalkotott populista realizmusnak három komponens biztosít táptalajt: a politikai vezetés által hangsúlyozott nacionalista elemek, az exkommunista/kommunista társországok művészete, illetve az egyre növekvő személyi kultusz. A műfaj jellemzői: historikus/heroikus figura ábrázolás és a megalomániás igények. A terjedelmes szöveget, mintha csak egy történelemkönyvből kölcsönözte volna. A múlt valamiféle víziója, a szocreálnak egy felfrissített, egyben a jelenlegi/jövőbeli társadalomba illesztett formája jelenik itt meg. Máté egy, a magyar-orosz-kínai barátságot szimbolizáló, bánki szoboregyüttes pályázata körül támadt fennforgásokat írja le aprólékosan és igen szellemesen, illetve a nyertes művész koncepcióját is ismerteti. A szöveg végén még azt is odaszúrja, hogy a szobor egyik előzményének tekinthető, a Röszkénél felállított, Giovanni Paozzo által megalkotott Határőr (2023) című szobor. A szoboregyüttes makettjét is elkészítette, ami eredeti formájában egy 15 méteres oszlop, amely a Bánki-tó közepén helyezkedne el, és egy orosz mérnököt, egy kínai vasutast és egy magyar munkást ábrázolna, aki egyébként kísértetiesen hasonlít valakire…
Horváth Anna Róza, Karas Kristóf, Orosz Réka: Kormányellenes Előrejelzés 2028
Az Open Call szekcióban Horváth Anna Róza, Karas Kristóf és Orosz Réka hozta a Kormányellenes Előrejelzés 2028-ra című projektet. A tábla participatív jellegével tette lehetővé, hogy egy rendhagyó időjárásjelentés keretein belül a fesztiválozók megjósolják, hogy ki válik a kormány legnagyobb ellenségévé 2028-ban. Itt azonban már első nap eldőlt, hogy az egy gyermekes anyáknál nem igen tudnak a résztvevők erősebb ötletet felírni.
Független Képzőművészeti Tanszék: WEcycling
A Független Képzőművészeti Tanszék WEcycling néven a pénz megszűnését vizionálta 2028-ra. Ennek okán a cserekereskedelemhez való visszakanyarodáshoz, már idén elkezdett mindenféle újrahasznosítható dolgot gyűjteni, amelyekből a fesztiválozók izgalmas high-tech, a jövőben használatos tárgyakat gyárthattak, így jött létre az ÚFO (Új Funkciójú Objektek Osztálya).
A lehozott projektek idén sem okoztak csalódást, az bizonyos, hogy a Bánkitó kortárs képzőművészeti részlege valóban egyedülálló a magyar fesztivál szcénában, sőt némelyik produktum a magyar művészeti közegben is teljes mértékben megállja a helyét. A jövőre vonatkozó víziók miatt pedig ne búsuljunk, hiszen a jövő még a miénk…
// /
Szerző: Kádi Vivien