Itt történik a varázslat – Bogyó Péter animáció szakos hallgató sketchbookja

Sokunk számára ismerős lehet a kép egy középiskolai barátról, osztálytársról, aki valami fura aurába burkolózva zárja ki a körülötte zajló világot, és a füzetébe bújva firkál valamit. Különcnek tartjuk, irigyeljük, vagy mi is ilyenek voltunk? Egy biztos: bele akarunk lesni a füzetébe, érdekel az a világ, amiben ő jár.

Bogyó Péter sem azért volt ilyen gyerek, mert valami baj lett volna vele. Egyszerűen dolga volt a rajzolással, és azóta is dolga van, immár a MOME animáció mesterszakán. Még el sem hagyta a középiskolát, máris kapcsolatba került a MOME egykori tanárával, Békési Sándorral, aki látva Peti rajzait elvállalta, hogy felkészíti őt a felvételire. Peti így kéthetente a hóna alá csapta sketchbookját, és felvonatozott Budapestre mentorához. A lelkes felkészülésnek köszönhetően egyből felvételt is nyert a MOME-ra. Először grafika szakra készült, de az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy érdeklődési köréhez és rajzstílusához közelebb áll az animáció.

Az utazás azóta is fontos szerepet játszik az életében, legtöbbször ebből is meríti ihletét. Mereng, gondolkozik, a jövőjét tervezgeti. Megfigyeléseit és élményeit ezután veti papírra. Hogy mi változott az évek alatt? Peti sketchbookja már korántsem olyan rendezett és korrigált, mint anno. Nincsenek már kitépett lapok, vagy rosszul sikerült művek. Nem azért, mert minden elsőre sikerül, hanem azért, mert ez a füzet már nem a publikumnak készül, hanem saját magának szól, tele van kísérletezéssel, amiből később válogatja ki azt, amit fel akar használni. Éppen ezért, ettől az alkotói szabadságtól sokkal értékesebb és érdekesebb az, amit most megmutat a rajzaiból.

Peti alapszakos utolsó félévében két projekttel foglalkozott. Az egyik egy háromperces csapatmunka, a másik pedig egy önálló egyperces film volt. Mindkét alkotás egy-egy budapesti legendáról szól. A közös mű azt az Ady és Léda szerelméhez kapcsolódó szóbeszédet tárgyalja, amely szerint Ady az Operaház előtt álló két szfinx-szobor egyikében magát Lédát látta megtestesülni, és egy görbe estén a szobor hátára felkapaszkodva próbálta meg elcsábítani azt. Peti egyéni filmje pedig a Gellérthegy prostituáltjait övező boszorkány-hiedelmet dolgozta fel, melynek középpontjában egy kisfiú története áll és azok a mesék, amiket édesanyjától hall.

Munkái többnyire egységes stílusban készülnek. Megvannak a bevett inspirációs forrásai, amiket mindig saját személyiségére formál, leginkább egyszerű formákkal szeret dolgozni, amibe némi esetlegesség kerül. Alapeszköze a fekete uni-ball toll, amit sokszor vegyít más eszközökkel (pl.: újságpapír beragasztásával, grafitceruzával, szénnel, vagy sokszínű ceruzával). Ezt a manualitást igyekszik átvinni mostanában az animációba is, gyakran ott sem digitálisan old meg mindent. Mostani tervei szerint ez a diplomafilmjében is visszaköszön majd.

// / 

bogyopeter.tumblr.com

Szerző: Kelemen Ágnes