Ezekre figyelj, ha kreatívként vállalkoznál
Az elmúlt idők piaci trendje szerint egyre több a projektalapú megbízás, olyan cégek is nyitottá váltak az ilyen együttműködési formára, akiknél pár éve ez még elképzelhetetlen lett volna. Rövid cikkünkben pontról pontra végigvesszük a szabadúszói létforma lehetséges buktatóit.
A munkapiac átrendeződése az alkalmazott művészek és kreatívok számára szerencsés fejlemény: rugalmasabb munkavégzés, nagyobb szabadság, mellérendelő viszonyrendszer. Csupa olyan dolog, amik hiánya felőrli a kreatív energiákat, hosszútávon pedig alig vagy egyáltalán nem fenntartható.
Számos cikk és publikáció született már az Y-generáció munkavállalói attitűdjéről, a sokat ostorozott fiatalok például hajlamosak gyakrabban munkahelyeket váltani, ez szinte már-már evidencia, de olyan elvárásaik is vannak, mint a „work-life balance”. Ebben az új piaci környezetben kezdte térhódítását az egyéni vállalkozói forma, ami első hallásra a lehető legjobb opciónak tűnik egy kreatívnak, de ennyire azért nem rózsaszín a helyzet…
1.) Ugrás helyett lépni
Sokan az irodában ülve álmodoznak arról, hogy milyen is lenne egyéni vállalkozóként élni, a gondolatkísérletek könnyen kifuthatnak oda, hogy még aznap felmondanak, és belevágnak a freelancerkedésbe. A bátorság sosem árt, de a fokozatosság azért ebben az esetben is főszabály: a zökkenőmentes átálláshoz eleinte érdemes „fusizni”, ügyfélkört építeni, hogy aztán egy ponton, amikor a kettő munkatípus már összeegyeztethetetlenné válik, ki lehessen lépni a mókuskerékből.
2.) A költekezési minimum elve
Ha már elterveztük a nagy (le)lépést, akkor a havi „működési költségünket” sem árt meghatározni. Ez két okból fontos: ehhez képest kéne 3 hónapnyi vésztartalékot félretenni, ha véletlenül nem úgy sülne el az életreform, ahogyan elterveztük. Emellett ez lesz a viszonyítási pont minden hónap során, ezért is célszerű ezt a költségkeretet – saját életszínvonalunkhoz képest – a lehető legkisebbre húzni: lakhatás, közlekedés, étkezés, egyéni vállalkozó díjak, stb. Persze lesznek jobb és rosszabb hónapok bevétel szempontjából, de ha felkészülünk a szűkösebb időszakokra, akkor könnyebben fogjuk venni az akadályokat.
3.) Azok az adminisztratív ügyek…
A KATA vállalkozás indítása nem rakétatudomány, ez tény, de mindig jó, ha van egy-egy rutinos ember körülöttünk. A Webes Ügysegéd szolgáltatásán keresztül pár perc alatt be is tudjuk jelenteni az igényünket, a kitöltési útmutatók bogarászása helyett célszerű inkább egy rutinos ismerősünk véleményét kikérni, akár az ő „anyagai” szerint kitöltögetni a mezőket. Ha a vállalkozásunk él, akkor már csak egy könyvelőt kell találnunk, ami a havi KATA-díj (50.000 Ft) mellé még 5.000-10.000 Ft-os költséget jelent. Egy könyvelő egyébként sok bosszúságot megspórolhat nekünk: például bejelenti a NAV-hoz a számlázóprogramot, de rendszeres visszajelzést is küld a vállalkozásunkra vonatkozó fontos határidőkkel kapcsolatban.
4.) Árajánlat és a többi matek
Minél több megrendelést tud valaki a háta mögött, annál inkább megtanulja, hogy egy – megrendelőnek is – követhető keretrendszer nélkül könnyen elcsúszhat bármilyen projekt. A szabadúszók bizonyos értelemben ki vannak szolgáltatva megrendelőiknek, éppen ezért olyan (írásba foglalt!) együttműködési rendszert érdemes kitalálni, ami biztosítékot jelent mindkét fél számára: a váratlan eltűnések miatt előleget, vagy a teljesítés függvényében mérföldköveket, de nyugodtan ki lehet számlázni a konzultációkat, módosítási köröket vagy éppen az órákig tartó telefonálásokat is. Ehhez viszont le kell fektetni előzetesen a játékszabályokat.
5.) Hatodik érzék
A fenti pontban felmerült a váratlan eltűnések jelensége, amivel előbb vagy utóbb minden szabadúszó találkozik. A szerencsések csak később és ritkán, a kevésbé szerencsések hamar és rendszeresen. Fontos tisztázni, hogy a jogi berendezkedés nem védi kiemelten a megbízási szerződések alapján dolgozókat, ezért a legjobb együttműködési keretrendszer sem védhet meg mindentől. Nem marad más tehát csak a szabadúszó hatodik érzéke. Ha bárki gyanúsnak vagy megbízhatatlannak tűnik, inkább ígérget, mintsem konkrétumokról beszél, a megérzés azt súgja, hogy inkább nem kéne üzletelni vele: inkább bízzunk magunkban, és kíméljük meg magunkat az ablakon kidobott munkaóráktól.
5+1) Szabad kanapék jegyzéke
Ha véletlenül mégis bekövetkezik a baj, fenntarthatatlanná válik szabadúszói karrierünk, akkor a malacpersely mellett egy listánk is legyen, ahol az újrakezdés idejéig meghúzhatjuk magunkat. Mert a világ azért ekkor sem fog összedőlni.
// /
