Általános iskolai oktatás design thinking jeligére
Oktatható-e a tervezői gondolkodás általános iskolásoknak és családoknak egyaránt? Hogyan lehet a környezettudatosságot és a fenntarthatóságról való gondolkodást átadni a designgondolkodás eszközeivel? Erre kerestük a választ Zámori Zsófia és Beliczay Zsófia tanárnővel, valamint a Kacs Műhellyel a Design és pedagógia workshopon.
Zámori Zsófia design-és vizuálisművészet-tanár szakon végzett 2018-ban a MOME-n, jelenleg egyetemistákkal és általános iskolásokkal egyaránt foglalkozik. Általános iskolában az órái nyitottak, a fókusz a technikán van, csak a téma adott és az eszközök. Minden feladat megkezdése előtt a diákok megbeszélik az adott témát és a véleményüket is kikérdezi, ők mit gondolnak. Így terveztek közösen őszi leveleket, amit nem egy tanórába sűrített bele hanem hagyott időt a diákoknak, hogy gondolkozzanak, fejtsék ki a témát, majd a saját ízlésük szerint tervezzék meg a kész művet.
Beliczay Zsófi szintén design-és vizuálisművészet-tanár szakon a végzett a MOME-n 2019-ben, az ő órái is hasonló módon épülnek fel. Általános iskolásoknak tanít, nem használ tankönyvet, ezért teljesen “gyakorlati” oktatás zajlik. Az egyik nagy projektje, melyről egy korábbi interjúnkban is írtunk, a “védett ízeltlábúak pixeles megjelenítése” név alatt futott. A diákoknak csoportban kellett dolgozniuk, és krétával lerajzolni az iskolaudvar aszfaltjára egy nagy méretű rovart. Ennél a projektnél fontos szerepet játszott az, hogy kinti környezetben dolgozhattak a diákok, ezzel kikerülve a megszokott tanórai keretek közül, illetve a kooperatív, együttműködésen alapuló közös munkát is megtapasztalhatták.
A KACs Műhely programjai az előző két példával szemben eltérnek, ugyanis nem iskolai keretek között történik az oktatás, hanem külsős helyekre szerveznek különböző kreatív, tervezéssel ötvözött programokat. A műhelyet Nagy Anikó múzeumpedagógus és Elek Ágnes, rajz és vizuális kommunikáció szakos pedagógus és textiltervező művész vezetik immáron 4 éve. A tervezői gondolkodással való tudatosságra nevelés, valamint az újrahasznosítás náluk is megjelenik.
Egyik ilyen programjuk egy fesztiválra vitt családoknak szóló workshop volt, ahol közösen hoztak létre kartonból olyan tartós széket, melyet utána a fesztivál további részén használni tudtak. A KACs Műhelynek fontos, hogy kézzel fogható végeredményt kapjanak a résztvevők úgy, hogy közben kikapcsolódás is legyen.
Fotó: Kacs Műhely 
Fotó: Kacs Műhely
A tapasztalat mindhárom félnél hasonló: igény ugyan van rá, és az iskolák is nyitottak, viszont a fiatalokat a legtöbb esetben váratlanul érinti a véleménynyilvánítás kérése, az egyéni vagy csoportban történő közös ötletelés, a nem várt energiát igénylő tanóra, ami leginkább a vizuális kultúra perifériára való kerülése miatt történik. Hosszú folyamat végigvinni egy ilyen projektet a gyerekekkel, főleg az iskolában, mert meg kell őket ismerni, “érezni” kell őket. Emellett viszont nyilvánvaló ennek a nyitott szemléletű vizuális óráknak a szükségessége, hiszen olyan fontos készségek is fejlődnek ilyenkor, mint az egymás meghallgatása, empátia, általánosságban a vitakultúra, és természetesen az egyéni véleményalkotás képessége.
// /
