2019. 12. 11. | Animáció

„Vannak olyan gifjeim, amiket nagyon utálok, miközben azokat szeretik a legtöbben” – interjú Klement Csabával

Klement Csaba gifjei sokunk számára gyakran visszatérő Insta Story elemek. Csaba 2012-ben végzett a MOME animáció szakán, azóta dolgozott már a FOX-nak, a Nickelodeonnak és a Comedy Centralnak is. Beszélgettünk vele a munkamódszeréről, Cicciolinaról, megkérdeztük min dolgozik mostanában, és azt is eláruljuk, hol tudtok vele legközelebb találkozni.

2012-ben végeztél a MOME animáció BA-n. Mit szerettél legjobban az egyetemi éveid alatt, és mi okozta a legnagyobb kihívást?

Jó volt a MOME-ra járni, szerettem a társaságot, a közeget, élveztem a feladatokat is. A határidők betartásával sem volt baj, sőt. A mostani rajzstílusom is akkor kezdett kialakulni. Szerettem volna időben kész lenni, ezért olyan megoldásokat választottam, ami egyből jött. Bár ebből adódóan nem kísérleteztem, amit utólag már bánok, mert erre az egyetem pont tök jó lett volna.

Már az egyetem alatt elkezdtél gifekben gondolkodni?

Akkor még nem. Az viszont már akkor is fontos volt, hogy gyorsan, egyszerűen, mégis jól kinézően el lehessen készíteni a munkákat.

Azóta viszont már te tartottál gif-készítő kurzust a MOME-n…

Igen, kétszer is. Az egyik szabadon választható volt, a másik kötelező (azt élvezték talán kevésbé). Én sem szeretem a kötelező dolgokat. Csinálom minden évben a naptáraimat és már nem szeretem annyira, mert azt érzem, hogy kötelező. Az embereknek bejön, ami tök jó, és nem arról van szó, hogy ne élvezném elkészíteni őket, csak decemberben már érzem, ahogy kopognak az ajtón, hogy „hol van a naptááár?!”.

Mi a munkamódszered? Hogyan ülsz le alkotni?

Ez nagyon változó. Attól függ, hogy megrendelésre csinálom vagy saját részre. Ha saját cuccról van szó, akkor rajzolás közben születnek a karakterek. Elkezdek vonalakat húzogatni, aztán csak lesz belőle valami. Általában lesz, mert nagyjából minden rajzom egy folt, mosolygós arccal, aminek aztán rajzolok kezeket, lábakat.

A megrendeléseknél viszont sokat gondolkodom rajta, hogy mi legyen. Persze nem úgy, hogy „na most akkor leülök gondolkodni”. Kutyát sétáltatok, csinálom a lakás körüli teendőket vagy csak fetrengek otthon. És gondolkodom. Utána meg nekiülök rajzolni. A Comedy Centralos munkámnál például ők adták a témát, havonta 8 darabot. Ott első körben mindig leültem és írtam.

Teljesen szabad kezet kaptál?

Először elküldtem az ötleteket, szóval ott a sztorival indult az animáció-készítés. Azt ők elolvasták, és ha szerettek volna még gondolkodni rajta, akkor beleírtak, de egyébként szabad kezet kaptam, igen.

Mi inspirál?

Karakterek szempontjából nagyon érdekelnek a mitikus lények, mitológia. Kb. minden országnak megvan a sajátja, abból könnyű inspirálódni. Mostanában már amorf lényeket rajzolok főleg, de régen gyakori szereplők voltak az unikornisok, sellők, a jeti, Nessie, satöbbi.

Animáció szempontjából inkább az emberi érzelmek, kapcsolatok inspirálnak. A szívfájdalom. Mondjuk, amióta az nincs, kicsit hülyén érzem magam, ha szomorú dolgokat rajzolok. Sokszor meg is kérdezik az ismerőseim: „Úristen, mi a baj?”, én meg elmondom, hogy nincsen semmi baj, csak gondoltam, másnak, akinek szívfájdalma van éppen, majd tetszeni fog ez az animáció. Jól eshet látni, ha kifigurázok egy problémát, úgy talán könnyebb elviselni. Én például szeretek röhögni a saját szerencsétlenségemen.

Van kedvenc karaktered? Akár a sajátjaid közül?

Nem igazán. Az enyémek közül pláne. Nem rég – egy készülő projekt kapcsán – kellett párat küldenem a korábbi munkáim közül, és ahogy görgettem végig őket, arra gondoltam, hogy úristen, ezek nagyon rosszak. Régen ezeket egy az egyben töröltem, persze ma már úgy vagyok vele, hogy én csináltam őket, szóval maradnak. Giphy-n és Instagramon vannak olyan gifjeim, amiket nagyon utálok, miközben azokat szeretik a legtöbben. Azokat mégsem törölhetem.

Min dolgozol mostanában?

Mostanában főleg a Giphy-nek dolgozom. A Comedy Centralos Grrland projekt már véget ért, utána kicsit úgy éreztem, hogy mindent kiadtam magamból. Két évig dolgoztam nekik, az 24×8 animáció. Az már két teljes estés animációs film! Inspirálódhatnék persze ezekből is, és csinálhatnék egy hosszabb filmet…

Saját sorozaton nem gondolkodsz?

Régen mindig azt mondtam, hogy mindent el lehet mondani 10 másodpercben, de most, hogy így beszélünk róla…

Azt látom egyébként, hogy mindenki szenved azzal, hogy hogyan tudná finanszírozni a saját filmötleteit; sokszor éveket kell várni rá. Én inkább közösségi finanszírozásban gondolkodnék. Először mindenképp csinálnék egy epizódot egyedül, aztán majd megveszi a Netflix, ha tetszik neki… [nevet]

Egy korábbi interjúban azt mondtad magadról: „Szeretem a dinókat és Cicciolina a példaképem.” A dinókhoz nem kell sok magyarázatot fűzni, sok gifeden visszaköszönnek, de mi a helyzet Cicciolinával?

A rajongásomnak nincs köze az erotikus filmes karrierjéhez… Anno a Heti Hetesben láttam először, és gondoltam magamban, hogy „mégis ki ez a nő?”. El se hittem, miket beszél: imádtam. Hihetetlen sztorijai vannak, az egész életútja nagyon izgalmas (remélem igaz, amiket mond). Ezután elolvastam az életrajzi könyveit is. A pornós karrierje abból a szempontból persze hozzátesz, hogy így lett ismert, így lett politikus, így lett Jeff Koons felesége is. Izgi.

Pár éve nyomtatott Jeff Koons által készített képeket és azokat árulta. Hullámos volt a papír, tök ciki volt, de nagyon tetszett… meg csillámport is szórt rájuk. Mindenkinek jó szívvel ajánlom Cicciolina élettörténetét, iszonyat vicces nő.

Nem rég egy új területen is kipróbáltad magad, ez pedig a kerámiakészítés volt. Mesélnél erről kicsit? Hogyan jött? Tervezel továbbra is foglalkozni vele?

Igen, ez az új hobbim. Tavaly volt egy karácsonyi vásár, amire nem akartam csak a naptáraimat vinni, ezért csináltam egy csomó dinót hőre száradó gyurmából, amiket lefestettem. Nagyon tetszett az embereknek. Ezután találtam rá a SUSU keramika által hirdetett workshopra, ahol csináltam egy szép müzlis tálat. Most is részt veszek egy hosszabb workshopon, viszek is majd elkészült kerámiákat az idei karácsonyi vásárra. Jó kiegészítése ez a munkáimnak, mindig is akartam valami kézzel foghatót belőlük.