Bostoni hálózatkutatókkal működtek együtt hazai designerek
A kiterjesztett valóság (augmented reality) még keresi útjait a hétköznapokba. A 2016-ban berobbant Pokémon Go csak az első, globális nyilvánosságot megmozgató mobilalkalmazás volt, amivel közvetlenül forgathattunk rá virtuális tartalmakat a fizikai térre. A két réteg összeért, és gombamód szaporodtak el Pikachuék a Hősök terétől a Fenway Parkig. Ahogy Nagy Ágoston, a MOME oktatója fogalmazott, „még csak két éve van a zsebekben ez a technológia”, alakulóban vannak a felhasználási területei, és alakulóban vannak a hozzá kapcsolódó magatartási mintáink. A kiterjesztett valóság a jövőben a szórakoztatóipar mellett a kutatói és a művészeti világban is egyre hangsúlyosabb szerephez juthat. A két terület metszéspontján működött együtt a bostoni Barabási Lab és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.
Barabási Albert-László a világhírű, Moholy-Nagy-díjas hálózatkutató laborja elsősorban skálafüggetlen hálózatok feltérképezésével foglalkozik, az utóbbi években pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az összetett adathalmazok vizualizációjára. 2018-ban 3D nyomtatott, térbeli „hálózatszobraikkal” kerültek a vezető természettudományos folyóirat, a Nature címlapjára, idén pedig a lap 150 éves publikációs történetét feldolgozva, több mint 88.000 cikk kereszthivatkozásait ábrázolták egy virtuálisan bejárható hálózat formájában.
Az adatvizualizációk területén tudomány, design és művészet találkozik egymással, és ez az a tengely, aminek mentén a MOME Open adatvizualizációs tanfolyamának oktatói – Minkó Mihály és Nagy Ágoston – is kapcsolódni tudtak a Barabási Lab kutatási tevékenységéhez. Egyetemi hallgatók, doktoranduszok, fiatal tervezők vettek részt az általuk vezetett workshopon, aminek célja az volt, hogy a Barabási-féle térbeli „hálozatszobrokat” virtuális információkkal, digitálisan kiterjesztett rétegekkel lássák el.
A folyamat összetett: a Barabási Labban egy nyers adathalmazból létrehoznak egy virtuális hálózati modellt, amelyet aztán 3D nyomtatás segítségével fizikai-térbeli alakzatokra fordítanak le. Ezeket a „szobrokat” a MOME workshopjának résztvevői aztán a kiterjesztett valóságot – egészen pontosan az Adobe Aero programját – alkalmazva egészítenek ki úgy, hogy a formailag izgalmas, azonban meglehetősen „szűkszavú” térbeli modellek csomópontjai és élei értelmezhetővé váljanak a felhasználók számára.
Az adathalmaz jelen esetben élelmiszer-összetevőkből állt, a hálózati modell pedig a különböző élelmiszerek rokonságát vizsgálta. Mennyi közös kémiai molekula van egy sajtban és egy sült húsban? Hány elemen osztozik egy paradicsom és egy banán? Furcsának és talán profánnak hatnak ezek a kérdések, hálózatkutatási és adatvizualizációs szempontból azonban rendkívül gazdag anyagról van szó. A MOME workshopjának résztvevői egy olyan tervezői regiszterben mozoghattak, ami jelenleg még inkább számít kivételnek, mint normának.
A kevert valóság skáláján egyszerre dolgoztak térbeli modelleken és kódoltak olyan virtuális „hártyát”, amivel aztán bevonták ezeket a hálózati maketteket. A kézi összerakás élménye és a digitális mozgástér egyszerre volt adott; a do-it-yourself desigmódszertanok találkoztak a Barabási Lab által feltérképezett komplex hálózatokkal. A lehetséges felhasználási területek körüli bizonytalanság és nyitottság pedig lehetővé tett egyfajta spekulatív, kísérletező megközelítést, amiben a design ugyanannyira jelent kutatást, mint problémamegoldó tevékenységet.
„Tervezői szempontból nagyon érdekes ezzel a területtel foglalkozni. Kezdünk lassan beleunni az okostelefonok bámulásába, és organikusan térünk majd át egy olyan információs réteg használatára, ami közvetlenül simul rá a fizikai valóságra. Az »augmented reality« hétköznapi megjelenése ma már társadalmilag megérett igényként jelentkezik. Többek között ezt vizsgáltuk ebben a projektben.”
– mondta Nagy Ágoston, a workshop egyik vezetője.
Ami a Google Glassnek pár éve még nem sikerült, az a közeljövő technológiai eszközeivel és kulturális mintáival valósággá válhat: a kiterjesztett terekben magától értetődő természetességgel hajkurászhatjuk a Pokémonokat, intézhetjük ügyeinket vagy szerezhetünk többlettudást a minket körülvevő fizikai objektumokról. Virtuális réteggel „bírhatjuk szóra” a környezetünket. A spekulatív design és a vizuális kommunikáció egyes területei pedig kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a tereink hogyan szólítsanak meg minket a jövőben.
A Barabási Lab és a MOME közös projektje egyedi szoftverfejlesztéssel folytatódik, amely egy-egy nyomtatott fizikai hálózat közvetlen virtuális lefordítására ad majd lehetőséget.
// /
