„Ha nem is tudatosan, de mindenbe beleviszem magam”

Csendesen szorongó nyurga alak, aki versenyre kel a szélsebesen robogó metróval, hogy a problémáit maga mögött tudhassa. Többek között ilyen karaktert álmodott meg és keltett életre Cornejo Judith első MOME-s félévében.

Judith grafikusi előélete tetten érhető alakjainak precíz megformálásában, korábbi munkáinál a geometrikusabb, redukáltabb és stilizáltabb jegyek domináltak, amiken azóta folyamatosan lazítani, finomítani igyekszik. Alkotói stílusának még mindig szerves része a letisztultság és az íves vonalak elhatároló, elkülönítő szerepe – újonnan szerkesztett karakterei tömbökből épülnek fel és a síkban való gondolkodás helyét átvette a térbeliség.

„Jó érzés kiszabadulni a térbe.”

Persze a két dimenziótól sem szakadt el teljesen, a sketchbook nála is alapvető jelentőséggel bír. Egy laza skicc, egy ellesett mozdulat rögzítése még mielőtt feledésbe merülne, mindezek határozzák meg, hogy digitálisan hol és hogyan folytatódik majd a rajz. Ezzel a módszerrel kapcsolatban elárulta, hogy gépen még mindig nehezebben improvizál, ami a manuális gyakorlattal kiegyensúlyozva egy sokkal elmélyültebb és átgondoltabb végeredményt eredményez.

„Eddig a suli teljesen felülmúlta az elvárásaimat, mind az egyéni célok, mind pedig a csoportos munka és tapasztalat területén.”

Egy animációs projekt elkészítéséhez hosszú út vezet, amit az elmúlt félévben a hallgatók első ízben tapasztalhattak meg. Kis csoportos feladatként egész világokat kellett közösen létrehozniuk. A témát mindenkinek úgy kellett megközelítenie, hogy a különböző megközelítések ellenére a végeredmény egységes is legyen. A szakok vegyítése és a felhasznált technika szabadsága olyan élmény volt, ami komoly inspiráló erővel bírt. Többek között így született meg Jody karaktere is, ami nemcsak Judith tehetségéről, hanem a közös gondolkozás gyümölcsöző hatásairól is árulkodik.