„Döbbenetes, amikor az ember egyszer csak egy klisében találja magát” – Beszélgetés Andrasev Nadjával
Most induló SCREENSHOTS sorozatunkban egy-egy kreatívipari ágazat képviselőjét kérdezzük saját aktuális munkájáról és arról, hogy az adott szakma hogyan próbál meg reagálni a hirtelen beállt karanténvalóságra. Elsőként Andrasev Nadja animációs filmrendezővel beszélgettünk, aki Symbiosis című független kisfilmjével nemrég elnyerte a South by Southwest (SXSW) fesztivál legjobb animációs rövidfilmjének járó díját, ami egyben azt is jelenti, hogy nevezhetővé vált a jövő évi Oscar-díjra. A fesztiválról, filmjeinek női szereplőiről, állatokról, növényekről és az animációs szakma jelenlegi útkereséséről is szó esett a Skype-interjúnkban.
Bár az SXSW fesztiváleseménye elmaradt, a díjakat kihirdették: gratulálok a Symbiosis sikeréhez! Hogy látod, merre lépnek a filmfesztiválok a mostani veszélyhelyzetben?
A rövidfilmek számára óriási kiesést jelent ez a helyzet, mert szinte csak fesztiválokon szokták bemutatni őket. Ha nincsenek fesztiválvetítések, akkor leáll a film élete. Az SXSW után gyorsan kapcsolt a többi esemény is, és sorra lemondták vagy határozatlan időre elhalasztották őket. Vannak, akik beleálltak a kényszerhelyzetbe; az Ann Arbor fesztivált például online streamelték az elejétől a végéig, ugyanígy a stuttgarti animációs fesztivált is virtuális térben fogják majd megrendezni. Az SXSW-nek nem volt ideje felkészülni erre; pár nappal a fesztivál előtt kellett lemondaniuk az egészet, és ezzel anyagilag rengeteget buktak. A szakma egyébként jól összezár és alternatív megoldások is születnek. Nemrég indult el például jótékonysági céllal a My Darling Quarantine Short Film Festival, ami az online térbe költözteti a vetítéseket. Heti bontásban nézhetők meg itt a filmek, és szavazni is lehet rájuk.
Ha jól tudom, az előző heti szavazást a Symbiosis nyerte…
Igen, nagyon örültem neki! Most úgy tűnik, hogy általánosságban kicsit próbálnak enyhíteni a szabályzatokon, és ha már megjelent egy film a neten, attól még nem feltétlenül zárják ki, hogy nevezhető legyen fesztiválokra. Eddig ez nem így volt, és ez a változtatás most segíthet a rendezőknek. Létrejött a 2020 Film Festival Survival Package nevű kezdeményezés is, aminek a keretében számos fesztivál vállalja, hogy ebben a ciklusban eltekintenek bizonyos feltételektől.
A szigorú szabályozás korábban is gátló tényező volt? Egy ilyen fellazulás egyébként is jót tett volna a szakmának?
Szerintem jót tett volna, igen. Miután lefújták a fesztivált, felajánlották, hogy egy hónapra feltehessük a filmjeinket egy, az SXSW versenyprogramjának kialakított online platformra. A prdocerekkel egyeztetve azonnal éltem a lehetőséggel, mert általában két évig tart egy film fesztiválkörútja, és ezalatt csak azokhoz jut el, akik ott vannak a vetítéseken. Nekem rendezőként ugyanakkor az a lényeg, hogy minél többen lássák a filmet. Egzisztenciális szempontból és szakmailag fontosak a díjak, de az elsődleges mégiscsak az, hogy eljusson a film a nézőkhöz. Ezzel kapcsolatban most a producerek, tévécsatornák és a fesztiválok is nagyon jófejek – mindenki próbál segíteni egymásnak.
Gyártói oldalról hogyan reagált a szakma? Befagytak a produkciók vagy minden fut tovább?
Régebben élőszereplős filmekben dolgoztam rendezőasszisztensként, és most nagyon örülök, hogy animációra váltottam. Azok a barátaim, akik a filmszakmában dolgoznak, kétségbe vannak esve, nem tudják, mi lesz. Az animátorok viszont jellemzően amúgy is távdolgoznak. Én jelenleg koordinátorként dolgozom egy hosszabb produkcióban, és a home office miatt egyelőre nem volt csúszás. Egyes munkaszakaszokban adódhatnak nehézségek – a 3D-hez például a nagy szerverigény miatt stúdió kell –, de majd meglátjuk. Az animációs filmgyártásnak mindenesetre nem kell leállnia. Bizonyos dolgok átcsúsznak későbbre, de rugalmasan kell kezelni a helyzetet.
Az SXSW díj mit jelent számodra? Lendületet ad most a folytatáshoz?
Már annak is nagyon örültem, hogy beválogatták a filmet, mert a Symbiosis nem Cannes-ban vagy Berlinben indult, hanem Annecy-ban, ami itthon kevésbé ismert, bár animációs szempontból az egyik legjobb fesztivál. Így nem volt nagy hírverés a premier körül. Egy-két olyan fesztivál járt a fejemben, aminek nagyon örültem volna. Ezek között szerepelt az SXSW is. Óriási öröm volt, hogy sikerült! Azt persze sajnálom, hogy elmaradt az esemény; egy nappal azelőtt mondták le, hogy megvettem volna a repülőjegyet, de nem lehetek ebben önző, eltörpül ez most ahhoz képest, ami a világban történik. A díj abból a szempontból nagyon sokat jelent, hogy a stáb tagjai, akik szívvel-lélekkel benne voltak ebben a filmben, most elismerésben részesültek. Jó érzés, hogy közösen elértünk valamit, és nem volt hiába. Az pedig szuper, ha azt látjuk, hogy a közönségnek is bejön, és nem csak egy-egy zsűritagnak.
Az SXSW Oscar-kvalifikációt is jelent. Fogjátok nevezni a Symbiosist?
Én pár éve a Nyalintás neszét is céltudatosan neveztem Oscar-kvalifikáló fesztiválokra, hogy minden esélyt megadjak neki. Annak ellenére, hogy animációs téren nem igazán bízom az Akadémia tagjainak a véleményében. A Symbiosist szinte kizárt, hogy shortlistre válogatnák, és a Nyalintás neszénél is világos volt, hogy ha valaki elkezdi nézni a főcímet, gyorsan tovább is fog kattintani, mert az Oscar más dinamikájú filmekről szól. Ennek ellenére jó érzés, hogy ez a kvalifikáció le van tudva. A szakmában lehet, hogy nagyobb láthatóságot biztosít majd a filmnek. Illetve, pár ember legalább kénytelen lesz megnézni a film főcímét.
A Nyalintás neszét említetted: a két film összeér vagy teljesen külön világként kezeled őket?
Vannak közös elemeik: például a voyeurizmus, a magány vagy az elszeretés. De a Nyalintás nesze egy Bodor Ádám novella alapján készült, és erősen meghatározza az eredeti történet. A Symbiosis ellenben teljesen saját inspirációból táplálkozik, amit Domonyi Ritával együtt írtunk meg. Ez a film ilyen szempontból sokkal személyesebb. Viszont mindkét film gyártása folyamán bevonzottam a feldolgozott témát a saját életembe. A Nyalintás nesze alatt például egy macska elkezdett figyelni az ablakból…
Saját élmények feldolgozásával szeretnél foglalkozni a következő munkáidban is?
Igen, most is egy személyes, női téma foglalkoztat. Van egy családtörténeti terv is, amit régóta dédelgetek. De Bodor Ádám novellái közül is kinéztem egy csomót annak idején, amiket össze lehetne fűzni akár egy sorozattá.
A Symbiosis kapcsán kaptál olyan nézői visszajelzést, ami megmaradt?
Negatív dolgokat nem mertek még mondani. Ha valaki csak annyit ír, hogy elgondolkodott a témán, az is sokat jelent. Érdekes volt nagyon, hogy a férfiak főleg a férfi szemszögéből reflektálnak a filmre, pedig a Symsiosis nem azért szól egy nőről, mert a férfiak szemetek, a nők meg elszenvedik a férfiak gyarlóságait, hanem mert engem itt elsősorban a nők egymáshoz való viszonya érdekelt. Az, hogy például a nők jobban megnézik egymást az utcán, mint a férfiakat, egy olyan alaphelyzet, ami nekem mindig is érdekes volt. Szerintem ennek ellenére egy férfi is bele kéne, hogy tudja helyezni magát a főszereplőnk helyzetébe, hiszen férfiakat is csaltak már meg, voltak már féltékenyek.
A film végére a féltékenység monomániájából eljutunk egyfajta sorközösség, nagyobb minta vagy klisé felismeréséig…
Igen, a film végére nekem a legfontosabb a nők egymáshoz való viszonyának a fejlődése volt. De például azt nem akartam a néző számára eldönteni, hogy a főhős elhagyja-e a férjét vagy sem. Hiszen a filmben szereplő férfi egy közhely. És az is annyira döbbenetes, amikor az ember egyszer csak egy klisében találja magát a saját életében. Azt gondolnád, hogy normális életet élsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy a csajod vagy pasid olyan dolgokat tesz meg, amiket csak nagyon gagyi filmekben látsz. Ezért is lett ilyen egyszerű a férfi karakter. Rövidfilmben egyébként is nagyon nehéz minden karakternél személyiségbeli árnyalatokat ábrázolni. De nem is a férfi a fontos a filmben; ő egy pontot túl már csak egy eszköz, amin keresztül ez a nő a többi nővel valamilyen viszonyba kerül.
[Ezen a ponton hirtelen átszaladt Nadja macskája a chatablakon.] Pont jó, hogy megjelent a macskád, mert az állatok szerepére szerettem volna rákérdezni. Erről kevesebb szó esik a filmjeid kapcsán, mint a női szerepekről, pedig nagyon hangsúlyos a jelenlétük.
Imádom az állatokat és a növényeket is. Az állatokkal fura viszonyom van, mert sokszor bevonzom őket, jobban odafigyelek rájuk. Éldegél például itt a növényeimen egy szöcske, és nap mint nap figyelem, hogy hogyan fejlődik. Tavaly nyáron méheket etettem az ablakban. Amikor felvételiztem a MOME-ra, nem is tudtam rendesen embert rajzolni, inkább csak állatokkal vagy kis lényekkel foglalkoztam. A filmjeimben aztán kénytelen voltam embert is ábrázolni, de mindig megpróbálom visszacsempészni az állatokkal, rovarokkal való kapcsolatomat. A Symbiosisban is fontos szerepet játszanak. A szúnyogos nyitójelenetben például már benne van az egész történet.
Hogy látod az elkövetkezendő időszakot? Mit tudsz otthon megcsinálni a növénygondozáson és a rovartani megfigyeléseken túl?
A produkciós koordinátori munka kapcsán megint visszarázódom a szervező, listaírogató hétköznapokba. Ez most egy elég hosszú munkafolyamat lesz. A bezártság azonban remélhetőleg lehetőséget ad rá, hogy egy ponton nekiálljak a következő saját filmtervemnek is. Nem kell sehova mennem, nincs olyan érzésem, hogy kimaradok valamiből. Most legitim módon lehet az embernek magára koncentrálnia, pihennie és kreatívan alkotnia, ha az jön. Ha nem, akkor meg aki megteheti, olvasson, nézzen filmeket vagy élvezze a kanapén fekvést.
// /
Arról, hogy a fesztiválok, filmesek hogyan igazodnak az új helyzethez, további infókat találtok a Cartoon Brew CIKKÉBEN, amiben a Symbiosis forgalmazója is megszólal.
Szerző: Schneider Ákos
