Egy legenda életre kel – Tóth Roland „Istók” című animációs filmje


Ha rangsorolnom kellene a kedvenc magyar animációs rövidfilmjeimet, Tóth Roland Istók című alkotása biztosan dobogós lenne. A film egy ideig elérhető volt az interneten, és ez idő alatt szinte a napi rutinom részévé vált a megnézése. Lenyűgözött és inspirált a gyönyörű látványvilága és az animációja, és minden újranézésnél észrevettem egy újabb kis részletet, ami hozzáadott a történethez. Nem utolsósorban pedig nagyon örültem neki, hogy az általam jól ismert és kedvelt állatvilág végre egy animációs filmben is főszerepet kap.


Az Istók egy jól ismert legendán alapszik, melynek főszereplője egy árva kisgyerek, aki a mocsárban, vadállatok között nőtt fel. Élete fordulóponthoz ér, amikor halászok fogják ki, és kénytelen beilleszkedni a számára új és ismeretlen emberi környezetbe. A kérdésre, hogy miért döntött a legenda megfilmesítése mellett, a rendező a következő választ adja:

„Egy olyan sztorit kerestem, ami a magyar legenda és mondavilág egy különleges történetén alapul, és amit még nem vittek filmre. Emellett mindig is vonzottak az olyan különleges gyereksorsok, mint amilyen az övé volt.”

Merülés egy új világba

A cselekmény tehát adott volt, a rendező pedig úgy döntött, hogy a részletes, élethű, kétdimenziós látványvilág illik hozzá a leginkább. A gyártást elmélyült gyűjtési folyamat előzte meg, ami során a rendező ellátogatott a történet helyszínére.

„Egy négyfős csapattal elutaztunk pár napra Kapuvárra, ahol a 18. század közepén játszódó események megtörténtek Istókkal. Kimentünk a Hanságba is a Király-tóhoz. Sikerült egy nagy, fotót, filmet és szkeccset tartalmazó anyagot összehoznunk, ami segített a film látvány- és rajzi világát elkészíteni.”

Az előkészítési munkálatok alatt kiemelt figyelmet kapott az őshonos állatvilág, melynek megtervezésében a csapat külső segítséget is kapott:

„A Fertő-Hanság Nemzeti Park vezetői segítettek a vidékre legjellemzőbb fajokat megtalálni, illetve az sem volt mellékes, hogy az 1750-es években milyen állatok voltak őshonosak a Hanságban.”

Miközben a főszereplőt követjük, két világ kerül szembe egymással: az Istók által jól ismert, otthonos lápi világ, és az emberek által alkotott, idegennek ható helyszínek. A látvány és a color script megtervezése a gyűjtött referenciaanyag alapján Szabó Alex feladata volt, melyről így vall:

„Minden fázisnak megvolt a maga érdekessége és izgalma. Nekem kifejezetten a természeti képek voltak kedvesek.”

A figurákat és a hozzájuk tartozó színmintákat tervező László Márk hozzá hasonlóan alapvetően pozitív élményként tekint vissza az Istókban végzett munkájára. Az általa végzett munkafolyamat a referenciák alapján készített vázlatokkal kezdődött, melyeket továbbított a rendezőnek, aki némi javítás után visszaküldte a kapott anyagot, így minden figura több fázison haladt át, mire megkapta a végleges formáját. A rengeteg karakter megrajzolása szakmailag is kihívásokkal járt számára:

„Jó volt, hogy ennyi állatot meg kellett tervezni, mert így muszáj volt egy csomó állatos rajzot készítenem, ami szuper gyakorlás, de például nem biztos, hogy magamtól valaha is nekiállnék.“

Kedvenc feladataként az Istók barátaiként bemutatott vidrák megrajzolására emlékszik vissza:

„Az emlékeimben valamiért a vidra-rajzaim és pózingjaim különösen jól sikerültek, szóval ez az őrületes vidrarajzolós időszak maradt meg bennem a legjobban!”

Külön érdekesség a filmben, hogy az emberi szereplők közül csak Istók arcát láthatjuk, a többi karakter arcát mindig eltünteti valamilyen kreatívan elhelyezett tárgy vagy egy érdekes kameraszög, így ez a részlet Márk rajzain is elnagyolt maradt.

„Ahogy Istók erőszakos szocializációja zajlik, egyre inkább kénytelen felvenni az emberi viselkedési formákat. ahogy kezd talpra állni, kiegyenesedni, egyre többet látunk a várbeli karakterekből. Először csak térdig mutatjuk őket, majd derékig és a film végére eljutunk az arcokig, bár direktbe nem látjuk azokat.”

Istók születése

A látványtervezők legfontosabb feladata természetesen a főszereplő, Istók ábrázolása volt. A tervezés korai szakaszáról Szabó Alex egy érdekes tényt is megosztott:

„A korai látványokon Istókot még Tarzan stílusát követő nadrágban ábrázoltam, azonban a letisztázott karakter tervek alapján főhősünk végül elvesztette ezt a ruhadarabot.”

Az Istókról fellelhető leírások elég változatosak, ami miatt feltételezhetjük, hogy nem mindegyik alapul a valóságon, sokkal inkább az elbeszélő fantáziáján. Közös azonban bennük, hogy az általuk lefestett Istók elvadult, és a vízi életmódhoz testfelépítésében is alkalmazkodott: egyes források pikkelyes bőrt és úszóhártyás kezeket, mások alacsony termetet, széles szájat, nagy fogakat és meghosszabodott ujjakat említenek Istók jellemzésénél, a vadonban követett életmódját pedig a vidrákéhoz hasonlítják.

A különös emberi lényt számos grafikus próbálta már megalkotni, a rendezőnek azonban egyedi elképzelése volt a figuráról, és elhatárolódott ezektől a rekonstrukcióktól:

„Mivel korabeli ábrázolás nem létezik Istókról, a későbbiek pedig valami szörnyszerű lénynek festik le, ezeket nem is vettük figyelembe. László Márk volt a karakter-designere a filmnek, akitől azt kértem, hogy 10 év körüli fiút képzeljen el rajzolás közben, aki a lápban nőtt fel, és nemcsak az állatok viselkedését vette fel, hanem bizonyos pontokon hasonlít is rájuk. Így Istóknak harcsa szája van, a végtagjai a békáéhoz hasonlítanak.”

A kész karakterterv egyértelműen magán hordozza Márk rajzainak stílusjegyeit. Istók figurája egyszerre emberi és állati, a korábbi rekonstrukciókkal szemben pedig inkább esendőnek tűnik, mint veszélyesnek vagy ijesztőnek, emiatt pedig nézőként sokkal jobban együtt tudunk vele érezni.

Istók nemcsak viselkedésében hasonlít a vidrákra, a hangjukat is ugyanaz a színész kölcsönözte, ahogy azt a rendező meséli:

„Gondban voltunk a vidrák hangjával, hogy hol és hogyan vegyük majd fel. Istók hangfelvételei zajlottak a stúdióban, a gyerekszínészünkkel Fazakas Bendegúzzal. A felvételek alatt, a vásznon nézte a vidrákat, majd tökéletesen elkezdte utánozni a hangjukat. Így még helyben megoldódott egy komoly gondunk és még plusz gázsit sem kért érte.”

A film főleg pályázati támogatásból, másfél évig készült, közel negyven ember munkájával. A rendező bevallása szerint „a kis költségvetés ellenére, mindenki a maximumot szállította, hogy egy színvonalas film jöhessen létre”. Fesztiválkörútja során nem csak Magyarországon került levetítésre, versenyben volt Teheránban, Stuttgartban és az Anima Mundi-n Braziliában.

// /

A képek a Picture Start Kft. Engedélyével kerültek közlésre.

Az Istókról szóló leírásokat Szemadám György: Hihetetlen lények könyve című írásából kölcsönöztem.

Szerző: Boros Brigitta