„A Youtube-os alteregómhoz képest sokkal unalmasabb lehetek”
Orosz Szilárd, vagy más néven Carnor, munkáit a legtöbben valószínűleg a Youtube-ra feltöltött, animált vlogjaiból ismerik, amiknek jelenleg 110 000 feliratkozója van. Cikkünkben betekintést nyerhettek a népszerű videók mögötti alkotói folyamatokba, és képet alkothattok róla, hogy hol is válik el egymástól Szilárd és Carnor.
Szilárd Youtube-os karrierje 13 éves korában kezdődött, amikor több ismerőséhez hasonlóan ő is megpróbálkozott a videókészítéssel. Miután több műfajban készített videókat, amelynek során nagy hasznát vette a rajzi készségeinek, rátalált a vlogolásra. Ahelyett viszont, hogy saját maga állt volna kamera elé, sok esetben jobbnak látta, ha elrejtőzik egy rajzolt karakter mögé. Így született meg az animált alteregója, egy, az arcát papírzacskóval elfedő iskolás fiú karaktere:
„Egy darabig titkolni akartam, hogyan is nézek ki, ezért olyan figurát akartam használni, ami elrejti az arcát. Igazából a karakterem egy nagyon gyenge cosplay lefordíátsa Pókember Bagman nevű ruhájának.”
A feldolgozott hétköznapi történeteket Szilárd a fantáziájával kicsit mindig kiszínezi. Ahogy arra a videóiban is gyakran figyelmeztet, bizonyos történéseket nem árt a közönségnek fenntartásokkal kezelnie, ahogy a főszereplő szavai sem minden esetben tükrözik tökéletesen az alkotó személyiségét:
„A Youtube-os alteregóm sok szűrőn és tartalmi szerkesztésen átesett valaki, kihegyezve a tényleg érdekes pillanataimra. Szerintem a való életben sokkal unalmasabb lehetek.”
A helyzetekkel könnyen azonosulhatnak a nézők, a narrációt hallgatva olyan érzésünk lehet, mintha egy barátunkkal sztorizgatnánk – valószínűleg ez az egyik titka a Youtube animátorok népszerűségének amellett, hogy sokszor érdekesebb a valóság művészi interpretációját néznünk egy egyszerű videofelvétel helyett.
Az animációk egy része kifejezetten könnyed és humoros, Carnor kedvelt témája a gyerekkori vagy iskolai szituációk dramatizálása. Néha azonban betekintést enged a követőinek az őt foglalkoztató mélyebb témákba, és megismerhetjük gondolatait a magányról, az identitásról, a közösségi oldalakról, a vallásról vagy a művészetről. Saját bevallása szerint az ilyen videók elkészítése segít neki feldolgozni a problémáit, afféle terápiás jellege van. A lehetséges negatív következmények a megnyilatkozásai miatt mindeddig elkerülték:
„Utólag nem tartom feltétlenül jó ötletnek, hogy ilyen személyes dolgokat ilyen explicit módon kitettem az internetre. Ez egy veszélyes dolog, ha az ember egy ilyen felületen, mint a Youtube, ennyire sokat mutat magából, viszont hál’ Istennek az én esetemben nem lett ennek semmi rossz következménye.”
Minden videó elkészülését hosszú fejtörés előzi meg, ami során Szilárd szelektál a vele megesett történetek közül, és eldönti, melyik kerüljön megfilmesítésre.
„Elég sok hülye történetem van (és ebben nem én vagyok különleges szerintem, mindenkivel rengeteg baromság történik), hogy ezekből melyiket meséljem el épp, azon rengeteg szoktam gondolkodni. Szeretek esténként fennmaradni 1-2 órát, és csak fel-alá járkálni a lakásban… általában ilyenkor letisztul, hogy épp minek kell jönnie.”
Ezután papírra veti és többször átdolgozza a narrációt, amíg nem kellően elégedett vele. Saját bevallása szerint ez a folyamat sokszor hónapokig, kivételes esetben egy évig is eltarthat. Általában ekkorra pontos elképzelése van a vizuális megvalósításról, és a hanganyag felvétele szintén elkezdődhet.
Szilárd tehetsége a videózáshoz tagadhatatlan, de valószínűleg a szerencsének is köszönhető, hogy követőtábora időközben 110 ezresre duzzadt, ami miatt Youtube-díjat is kapott. Aktív tagja a magyar Youtube-animátorok szűk közösségének, akikkel időnként kollaborálni is szokott, vagy más csatornákon szerepelnek együtt. Közönsége saját bevallása szerint főként a 10-14 éves korosztály, sokuknak pedig hozzá hasonlóan művészi ambíciói vannak:
„Az én nézőim jellemzően azok a fiatalok, akik kicsit érzékenyebbek, visszahúzódóbbak, és úgy vettem észre, hogy az ilyen emberek sokszor meglepően intelligensek.”
Az ismertség számos érdekes helyzetet eredményezett az életében:
„Nagyon furcsa, amikor az embert csak távolról bámulják és összesúgnak, hogy vajon tényleg az a srác vagy-e a Youtube-ról, meg az is kellemetlen, amikor megismersz új embereket és ők már nagyon sok mindent tudnak rólad.”
A bosszantó szituációk mellett természetesen vannak pozitív élményei is a nézőivel való személyes találkozókról, és a videói alatti kommentekben is túlsúlyban vannak a dicsérő vélemények. A fentebb elmondottakat jól tükrözi az anekdota, amelyet megosztott velünk:
„Amikor egyszer egy buszmegállóban álltam, pár kissrác elkezdett előttem összesúgni, hogy én vajon én vagyok-e. Majd az egyik kissrác megindult felém, de félelmében visszafordult, ekkor megint összesúgtak, majd az egyikük végre oda mert jönni hozzám és megkérdezte, hogy én vagyok-e az a youtuber. Tudom, hogy korábban mondtam, hogy alapvetően zavar az ilyen, de ez nagyon aranyos volt.”
Mostanában Szilárd egy időre felhagyott a Youtube-os szerepléssel, mivel fontos számára, hogy értéket adjon át a nézőinek, és örömmel készítsen egy animációt; a legutóbbi videói pedig elmondása szerint nehéz és kevésbé élvezhető folyamat során születtek meg.
Szakmai karrierjének építését azonban a MOME animáció szakán folytatja. Az új közeg nagy hatással volt rá, és teljesen megváltoztatta az alkotói hozzáállását:
„Az egyetem rávett arra, hogy ne egy sémában gondolkozzak állandóan, hanem mindig próbáljam kívűlről látni a dolgokat. Sokkal jobban merek új dolgokat kipróbálni és új helyekről inspirálódni.”
Legfőbb célja jelenleg saját útjának megtalálása az animáción belül, és képességeinek továbbfejlesztése. Stílusa mostanában kezd elválni a Youtube-os kontextustól – egyre szabadabb, kísérletezőbb, mind a vonalvezetés, mind a színhasználat és a történetmesélés terén. Elmondása szerint egyik kedvenc rajzi témája az emberi arc, de munkái közt meghatározóak a karaktertervek és a háttértanulmányok is. Művészetében valószínűleg egy új fejezet kezdődik, és remélhetőleg még a jövőben is találkozhatunk remek animációival. Hogy hogyan képzeli el a jövőjét, arra a következő választ kaptuk:
„Amíg az életem arról szól, hogy azt a tehetséget és képességet, amit kaptam az élettől, bontogatom, fejlesztgetem, addig jó úton vagyok. Valahol ez az út maga a cél nekem.”
// /
