„A világ, amiben jól érzem magam, vizuálisan is megjelenik a márkámban” – Interjú Vetlényi Almával
Vetlényi Alma nemcsak szemet gyönyörködtető kollekciókat tervez, de elkötelezett a fenntartható és etikus megoldások mellett is. Ruhadarabjai tervezésekor legfőbb inspirációját személyes történetei jelentik, de az önkifejezés mellett arra is törekszik, hogy időtlen értéket teremtsen. Az egyetemi kísérletezős évek után gyakran nehéz helytállni tervezőként, Almának mégis sikerült. Divatmárkája megalapításáról, az oda vezető útról, és az azt övező kihívásokról beszélgettünk.
Vetlényi Alma és kapszulakollekciója a “Gombold újra!” döntőjében
Mikor fogalmazódott meg benned a saját márka gondolata?
Nem voltam igazán biztos abban, hogy saját márkát szeretnék alapítani. Azt tudtam, hogy szeretnék önálló alkotóként érvényesülni, és hogy szeretném a saját elképzeléseimet tervezői szinten is megvalósítani – ebből kifolyólag még az egyetemi éveim alatt elkezdtem különböző pályázatokra jelentkezni. Amikor 2016-ban először adtam be önálló anyagot a „Gombold újra!” közép-európai divattervezői pályázat kiírására, pont a fenntartható divat volt a tematika; erre kellett megoldásokat keresni egy kapszulakollekció keretein belül. Még abban az évben jelentkeztem a Marie Claire „Az év fiatal divattervezője” pályázatára is. Miután ezeket egymást követően megnyertem, nagyobb média érdeklődés övezte a munkáimat, amiből aztán újabb és újabb lehetőségek adódtak. Ekkoriban az üzleti megfontolás még nem igazán volt meghatározó, sokkal inkább az alkotói érvényesülés részét élveztem. Később aztán márkaként jelentkeztem a következő divathétre, és egyre tudatosabban lépegettem előre, a hazai és külföldi lehetőségeket egyaránt figyeltem. Végül már Kijevben is bemutathattam a munkáimat.
Az ECOllection a “Gombold újra!” kifutóján
Milyen kihívásokat tartogatott ez az út?
Mindenkinek nagy nehézséget okoz az egyetemről való kilépés, tervezőként szűkösek a lehetőségek itthon. A márkaépítés mellett nekem is más munkákat kellett vállalnom, ez pedig nagy kontrasztokat tud előidézni bizonyos élethelyzetekben. Teljes állásban csak december óta tudok foglalkozni az Almavetlényi-vel, de a járvány is sok nehézséget okozott. Több olyan ötletemet is aláásta, ami a fizikai értékesítésre vonatkozott, viszont ezáltal kényszerítve voltam arra, hogy elindítsam az online csatornáimat.
Az Almavetlényi egy nagyon harmonikus, kifinomult és érzékeny márka. Ezek a tulajdonságok mennyire köthetők hozzád?
Abszolút, szinte egyenlő vagyok a márkámmal! A világ, amiben jól érzem magam, az az Almavetlényi-nél vizuálisan is megjelenik. Az értékrendszert, amit én képviselek, a márkám is képviseli. Szeretném ezen a csatornán keresztül átadni azt, amit én kaptam, amiben én felnőttem, és ami én vagyok. Számomra ez önkifejezés – persze, nem teljesen öncélúan. Figyelembe veszem azt is, amit a fogyasztók fontosnak tarthatnak, hogy ők is tudjanak azonosulni a márkával.
A ruhadarabjaid összetettségét a koncepciód és a szimbolikus értelmezésed is növeli. Ez mennyire tudatos a részedről?
Eleinte nagyon szigorú elképzeléseim voltak a konceptuális tervezésről, de üzletileg ez nem egy fenntartható gondolkodásmód. Az egyetemen egy-egy darabot terveztünk meg, aminek minden részletét meg kellett tudni indokolni, ami egy jó tervezői hozzáállás, és a kezdetekben fontos is. Most már a kollekcióknak átfogóan kezdem meg az inspirációs folyamatát, így mindegyiknek továbbra is van egy üzenetrendszere – ehhez kapcsolódva választom ki a színvilágot, az alapanyagokat, és a formavilágot is –, viszont végeredményben a funkcionalitás és a hordhatóság is fontos. Ezt még nekem is tanulnom kell, de ahhoz, hogy egy márka fenntartható maradjon, nem szabad, hogy teljesen öncélú legyen a koncepció.
A diplomamunkád a REcollection volt. Bár a te gyermekkorodat dolgozza fel, mégis sokan tudnak hozzá kapcsolódni. Milyen érzés az, amikor egy ennyire személyes jellegű projekttel jelensz meg a nyilvánosság előtt?
Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megosztasz valakivel egy élményt, és rájössz, hogy mások is éltek már át hasonlót. Ha felismerem magamat egy történetben, az nagyon megnyugtató tud lenni, hiszen nem érzem magam egyedül – így vagyok a filmekkel is. Lehet, hogy nem pont ugyanott, ugyanakkor és ugyanazok között a színek között átélt élményekről van szó, de az életérzéshez, amiben felnőttem, a gyerekkori történetemhez sokan tudnak kapcsolódni, felismerik a saját élményeiket benne. (REcollection Lookbook – a szerk.)
A márkád az esztétika mellett hangsúlyt fektet a környezetvédelemre is. Hogyan tervezed a ruháidat ebből a szempontból?
A kezdetektől a hulladék minimalizálás elvét követve alakítom ki a formákat és a szabás mintákat. Ennek lényege, hogy ne keletkezzen szabászati hulladék a ruhák elkészítése során, vagy ha mégis, az épüljön vissza egy következő darabba. Egy kisebb hazai, családi vállalkozó varrodával dolgozunk együtt, de még mindig limitált számban készülnek el a darabok, sőt, van amit csak megrendelésre készítünk el. Nem csak az anyagok előéletéről szeretek meggyőződni, de utóéletére is odafigyelek, ezért csak természetes alapanyagokat használok, amik lebomlanak a környezetben. Lépésről lépésre építem be azokat az elemeket, amik fenntarthatóvá és környezetbaráttá teszik a ruhadarabjaimat.
Mióta foglalkoztat a fenntarthatóság?
Ezt sohasem fogalmaztam meg így magamban, de neveltetésemből adódóan sem vagyok egy pazarló vagy túlfogyasztó személyiség. Amikor beleástam magam a fenntartható divat lehetőségeibe, rájöttem, hogy nem képviselhetem más úton ezt a szakmát. A divat az egyik legszennyezőbb iparág, én pedig nem szerettem volna további káros terméket létrehozni. Ha valaki saját márkát szeretne alapítani, nem érdemes más szempontból megközelítenie ezt a témát. Bár itthon egyelőre az én felelősségvállalásomon múlik, nemzetközileg már alapelvárás a cégekkel szemben az, hogy fenntartható elveket építsenek be a működésükbe a divatcégek. Ez nem csak egyéni, hanem globális felelősségvállalás kérdése is.
Mennyi kísérletezést igényelt az, hogy megtaláld megfelelő a módszereket?
Ez állandó munka; még mindig kísérletezem, hogy megtaláljam a legjobb megoldásokat. Folyamatosan keresem a megfelelő partnereket, beszállítókat a fenntarthatóság vonalán, úgy, hogy azokból még értékesíthető termék készüljön. A zero waste elvű kivitelezés is szüntelen kutatást igényel, például nagyobb darabszámnál már más módszereket kell keresnem a jelenlegiekhez képest. A válságok, a növekedés, a változás mind új megoldásokat igényelnek, ez pedig folyton kihívásokkal teli.
Szerdánként a Sisko Studio-ban találkozhatunk veled a showroom keretein belül, de májusban a Zia-val közösen is rendeztetek egy pop-up-ot. Mesélnél erről egy kicsit?
Sajnos a járvány nem kedvezett a személyes kommunikáció mélyebb kialakításának, de igyekszem közvetlenebb kapcsolatot kialakítani itthon a vásárlóimmal. Mindig is inkább egy bujkálós típus voltam, de pont ezért indítottam a webshopomat személyes kampánnyal. Minden darabot magamon mutatok be, és erre a szezonra a saját kedvenceimet válogattam össze. A Sisko Studio-val közös showroom napok is ebből a célból jöttek létre; minden szerdán ott lvagyok a ruhadarabokkal, hogy személyesen tudjak segíteni a próbálgatásban, fel tudom venni a méreteket, akár egyéni rendeléseket is tudok fogadni. A következő időszakban ezt mindenképpen előtérbe helyezem.
Hogyan látod a ruhadarabjaid jövőjét egy átlagos Almavetlényi vásárló gardróbjában?
Remélem, hogy a vásárlóm személyes kedvencévé válik egy-egy tőlem származó ruhadarabja, és hosszú évekig kitart majd a gardróbjában. Jól tudja, és szereti is kombinálni más márkák darabjaival, nagyon önazonosnak érzi magát benne, és ráerősít arra a képre, amit ő sugároz. Lehet, hogy tőlem nagyon különböző személyiséggel rendelkezik, de úgy képzelem el, hogy mégis van egy-egy pont benne, ami hozzám is hasonlít. Számomra mindig érdekes, amikor két teljesen különböző személyiség bizonyos részben mégis azonosulni tud egymással. Így ugyanaz a ruhadarab rajtam és a vásárlóimon teljesen más hatást kelthet, de mindkettő nagyon izgalmas tud lenni.
Miből merítesz inspirációt egy-egy kollekció megalkotásakor?
Kialakult, hogy a múltam és a gyökereim feldolgozása jelentik a fő inspirációm. Mindig más részét mutatom meg annak, aki én vagyok, legyenek ezek a történeteim, amik aktuálisan foglalkoztatnak, vagy amiket éppen fontosnak tartok átadni. Néha bevonok olyan művészeket is a különböző folyamatokba, akiket gyerekkorom óta ismerek, vagy akik inspirálnak. A legújabb kollekciómnál egy kerámiaművésszel kollaboráltam, akivel közösen alkottuk meg a kiegészítő porcelán gombokat.
Édesanyád és édesapád is alkotó. Így visszatekintve, ez mennyire határozta meg a gyermekkorodat és azt, hogy végül a divattervezést választottad?
Sohasem irányítottak direkt módon, engedték, hogy a megérzéseimre hallgassak – a hatásuk mégis kiütközött a pályaválasztásomon. Édesapám festőművész és édesanyám is tervezői iskolát végzett, így mindketten alkottak mellettem, miközben én felcseperedtem. Az öltözködésnek is egy különleges formáját képviselték. Anyukám nagyon szeretett turkálókba járni – akkor minőségi használt ruhákat lehetett beszerezni, olyan márkáktól, amik itthon nem voltak elérhetőek. A húgommal kiskorunktól fogva színesen és megkülönböztethetően öltözködtünk. Ez persze hatással volt a mi ízlésvilágunkra is, én pedig ebben találtam meg az önkifejezés módját.
Van konkrét emlék, amit a pályaválasztásodhoz tudsz kötni?
Gyerekként sokat néztem a Fashion TV-t, ahol nagyobb bemutatókat közvetítettek. Arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is lesz divatbemutatóm. Aztán tényleg lett. Érdekes, hogy az, amit az ember maga elé vizionál, hogyan tud később megvalósulni. Arra is emlékszem, hogy Sándor Szandra [Nanushka – a szerk.] még nagyon friss és fiatal tervező volt, az egyik első kollekciójából pedig nagyon megfogott egy nadrágja, aminek mélyülepe volt. Ő is nagyon motivált akkoriban, hogy ezt a pályát válasszam.
A márka jövőjére vonatkozóan mi a víziód?
Nagyon bizakodó vagyok, hogy egyre többen érdeklődnek a márka iránt itthon. Szeretném, ha egy nagyobb hazai vásárlói körhöz is eljuthatnának a darabjaim. Tervezek egy saját showroomot is kialakítani a jövőben, ahol egy térben tarthatnám az alkotási folyamatokat és az értékesítést is. Emellett fokozatosan lépegetek a nemzetközi piac felé. Bekerültem egy mentorprogramba, ami kapcsán az a lehetőségem adódhat több szezonon keresztül bemutatnom a milánói divathéten az új kollekcióimat. Ez mérföldkövet jelenthet a márka életében. Abban bízom, hogy egy ilyen divatbemutató megnyithatja a nemzetközi értékesítés kapuit is.
// /
Látogassatok el Alma Instagramjára ? és weboldalára ? is!
Vetlényi Alma a Magyar Divat és Design Ügynökség mentorprogramjában vesz részt.
Az új kollekcióról készült sorozatot Buczó Anna, a “Gombold Újra!” képeit Máthé Krisztián készítette.
