Test, fény, szerkezet – Rémiás Szilvia „Body Light” kollekciója
Az ékszer díszít, a ruha öltöztet, de mi lenne, ha a testünkön viselt, tervezett tárgyaink nem kiegészítőkként vagy borításként jelennének meg, hanem önmagukat háttérbe tolva a viselőjüket helyeznék előtérbe. Rémiás Szilvia ékszerszerkezetei szó szerint reflektorfénybe állítják az emberi testet, miközben saját konstrukciójukat sem rejtik el.
Hozzászoktunk, hogy a design nemcsak a testen, de a hétköznapi eszközeink esetében is felületként jelenik meg. Mindenekelőtt az olyan technológiai tárgyainknál van ez így, mint például az okostelefonok, az okosórák, a virtuális otthoni asszisztensek vagy a laptopok… A jó kezelőfelületek lehetővé teszik a használatot és biztosítják a felhasználói élményt, de ki is takarják a készülék belső összefüggéseit és működési mechanizmusait. Ilyen értelemben a design egy tervezett hártya, ami az ember és a gép közé feszül. A Body Light kollekció kísérleti ékszerei ugyanakkor olyan szerkezetek, amelyeknél ez a membrán- vagy burokszerűség szándékosan hiányzik: a tizenhárom tárgy mindegyike csupaszon áll előttünk.
A központi alkatrész, a tárgyak „szíve” a mindenki által ismert gombelem, ami a működésükért felel, és egyben a körforma hangsúlyozását is indokolttá teszi a teljes kollekcióban. Az energiaforrás jellemzően az elektronikai eszközök rejtett valóságához tartozik: az elemek kipattintható műanyagfedél mögött bújnak meg, az akkumulátor a gépláda mélyén hevül. Rémiás Szilvia viszont nem akarja elfedni a szerkentyűk kardinális komponensét, sőt: a legtöbb esetben éppen az energiaforrás köré szervezi a formatervet. Az egyes ékszerdaraboknál ezáltal megtörténik a figyelemre nem méltó, a banális gombelem poétikus átfordítása, és a kollekció egészét meghatározza egyfajta „áramköri esztétika”, amire nagyban ráerősít, hogy az ékszertestek önmaguk is áramvezetőkként működnek.
Végeredményben mégsem a fémformákon van a hangsúly. A tervező elemeli a szerkezeteket az emberi test felületétől, így azok képesek LED-izzók segítségével megvilágítani a test bizonyos pontjait. A kezek, a vállak, a nyak, az arc válnak főszereplővé. A tervezett tárgyak a Body Light esetében elterelik magukról a figyelmet, és a designfolyamat fő kihívását a fény testre való „rászerkesztése” jelenti. A hatásban végül az ékszerek által vetett árnyékok, a tárgysziluettek is szerepet játszanak. „Az ékszerek ezáltal a fényforrást nemcsak a kiemelés eszközévé (reflektor, lámpa), hanem annak tárgyává is teszik” – olvasható a műleírásban.
A kollekció tizenhárom darabja két kategóriára osztható. A kisebb méretű ékszerek alkalmi szituációkban viselhetőek, a nagyobb méretűek pedig – az erősebb fényhatásnak köszönhetően – akár színpadi környezetben is megjelenhetnek a jelmez és a látvány részeként. A két kategória között finom átmenetet képez egy ezüstből készült nyakék, ami a kulcscsont szépségét emeli ki.
Rémiás Szilvia nem először kísérletezik a fény ékszerbe foglalásával. Korábbi Cyberlight kollekciója is a LED-fények testtel való találkozását vizsgálta, és a mélytengeri élőlények ragyogó fénypontjait idézte meg. A mostani Body Light ékszerek a már megkezdett út folytatásának tekinthetőek abból a szempontból is, hogy a hordható technológia jövőbeli alkalmazásáról spekulálnak. Milyen további funkciókat tölthetnek be öltözékeink és ékszereink a legújabb technológia beolvasztásával? Hogyan változhat meg a ruha és az ékszer társadalmi szerepe, ha elmosódik a határ köztük, a viselőjük és a szélesebb technológiai szövet között? E tekintetben Rémiás Szilvia tervezői vállalása olyan designkísérletek felé mutat, mint például az MIT Media Lab Kino projektje, ami minirobotok segítségével veti fel az állandóan változó és változtatható öltözékek lehetőségét, vagy Lévai Zsófi „intelligens”, egymásra reagáló Interknitting ruhadarabjai, amelyek az emberi érintkezés hétköznapi mezejét bővítik ki a textiltervezésen keresztül. Rémiás Szilvia Body Light kollekciójánál egy egyszerű technológiai szerkezet beemelése eredményezett újtípusú anyaghasználatot és következetes formai megoldásokat, aminek köszönhetően maga a fény válhatott a tulajdonképpeni ékszerré.
// /
A diplomakollekció a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ékszertervezés és fémművesség MA szakán készült. Rémiás Szilvia témavezetője Tóth Zoltán, szakdolgozati konzulense Beck András volt.
A fotókat Szentesi Imre Balázs készítette.
Az okostextíliákkal kapcsolatban Veres Bálint „Textília ez még egyáltalán?” című cikkét ajánljuk további olvasásra: ?
Szerző: Schneider Ákos
