Mikrohullámú Álmok – Piskóti László spekulatív designtárgyáról


A konyha az emberi együttélés egyik legősibb tere; az otthon középpontja és a tűzhely körüli közösségi tevékenységek helyszíne. A modern konyha ennél egyszerre több és kevesebb: a hatékonyság, a tisztaság, a technológiai újítások világa. Annak ellenére, hogy a ma népszerű főzőműsoroknak köszönhetően a konyha az önkifejezés és kreativitás lehetőségével is kecsegtet, a mindennapokban továbbra is az olyan – gyors és funkcionális megoldásokat nyújtó – tárgyak jellemzik, mint a kenyérpirító vagy a mikrohullámú sütő. Piskóti László az utóbbit gondolja újra, azzal a céllal, hogy szakítson a modern konyha uniformizált elektronikai eszköztárával és megszokott interfészeivel.


A Mikrohullámú Álmok keretében egy fejlesztés alatt álló technológiából indul ki, ami megengedi neki az ételkészítéssel és a konyhával kapcsolatos közhelyekre való rákérdezést: „arra keresem a választ, hogy egy emergens technológia hogyan tud alternatív módon beépülni az otthoni térbe, figyelmen kívül hagyva az ipar, a média és a társadalom dogmáit? A tárgy egy egyszerű kérdést feszeget, »mi az ideális?«” 

Az RF Solid State technológia egyetlen felületen egyszerre több étel mikrohullámú sütését teheti lehetővé. A sütés intenzitása a behelyezett ételek tulajdonságaihoz igazodik, amelyeket Piskóti László felvetése szerint egy gépi tanulórendszer monitorozna. A gép és az ember interakciójának elsődleges médiuma itt maga az étel. Az ember az asztalra helyezett összetevők állagával, formájával, méretével, hőmérsékletével „üzen” a rendszernek, ami ezeket az adatokat felhasználva találja meg az ideális beállítást. A kezelőfelület emiatt aztán minimálisra szorul; a tárgy tetején található köríven mozgó gomb segítségével kizárólag az időt állíthatjuk be. A felhasználónak az étel előkészítésén kívül alig van beleszólása a folyamatba. Nem véletlen, hogy a lábosszerű mikróra ablak sem került: a gép és az ember „együtt” készíti az ételt, aminek alapja a gépbe vetett bizalom.

Ezek a Mikrohullámú Álmok a most kibontakozó és a már használtban lévő technológia metszéspontján születnek: egy lehetséges jövőbeli szcenáriót körvonalaznak. Piskóti László spekulatív sütője szakít a „csendes cselédként” háttérbe húzódó elektronikai eszközök koncepciójával. A plafonról belógó, súlyos tárgy ténylegesen uralja a konyhai teret. Ráadásul a megütközésünk még erősebb, mert a mikróhoz eleve téveszmék és félelmek társulnak. A műleírás kitér rá, hogy a témával kapcsolatban a Google keresési listájában a mikrohullám ártalmas tulajdonságaira utaló szavak állnak az élen.      

Az eszköz valójában két elemből áll: egy munkafelületként szolgáló asztalból, ami egyben a „lábos” aljaként is értelmezhető, valamint a fedélként értelmezett mikróból, amiben az RF Solid State technológia dolgozik. A mikró csörlős megoldással az ételre húzható, felhúzott állapotban pedig fényforrásként szolgálhat.             

A spekulatív design legjobb tárgyközpontú eredményei akkor születnek meg, amikor az archetípus szintjén forgatnak ki valamit. Ilyen a Makkink & Bey jól ismert Slow Car koncepciója, ami az autót a városi térben mozgó munkaállomásként gondolja újra, és ezáltal a köztér funkciójáról is párbeszédet kezdeményez. Vagy ilyen a Mediated Matter Wanderers 3D-nyomtatott ruhakollekciója, ami az öltözéket elsősorban az emberi test és a környezet közötti biológiai interfészként fogja fel. Piskóti László munkája hasonló irányba mutat: a középpontba állított mikrohullámú sütő a felvetés szerint „modern tábortűzként” funkcionálna, ezáltal pedig a konyha közösségi, rituális jelentésrétegeit idézné meg.

// /

A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem formatervező művész MA szakán született. Piskóti László témavezetője Koós Pál, szakdolgozati konzulense Wunderlich Péter volt.

Szerző: Schneider Ákos