„A menzai étkezés tárgyi vonatkozásában a mai napig meg nem oldott szituáció”
Sinkovits Zsuzsanna Geoform kollekciójával májusban megnyerte az Országos Kerámiaművészeti Biennálé diák szekcióját, nemrég pedig Kidware kantin étkészletét a MOME rektori különdíjával ismerték el. A frissdiplomás kerámiatervezőt a mestermunka mögötti kutatásról, a menzák tárgykultúrájáról és a folytatásról kérdeztük.
Hogyan mutatnád be a mestermunkádat azoknak, akik nem ismerik?
Mestermunkám az általános iskolai gyermekétkeztetés szituációjára reflektál. A Kidware elnevezésű gyermekétkeztetési tárgycsaláddal egy kortárs, az iskolai menzák használatára tervezett étkészlet létrehozása volt a célom. A készlettel arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a tárgyaknak használati funkciójukon mellett fontos közvetítő erejük van. A tárgyi környezeten keresztül törekszem a gyermekétkezés élményének egy lehetséges megújítására úgy, hogy a gyerekek mindennapjaiba beilleszkedve segítse oldottabbá tenni az étkezést.
Miért erre a témára esett a választásod?
A menzai étkezés és megítélése mind a mai napig egy vitatott, tárgyi vonatkozásában sok esetben nem megoldott szituáció. Az iskolai étkezés a gyerekek számára – számos kezdeményezés és reformprogram ellenére – sok esetben még mindig nem kedvelt élményt és helyzetet jelent. Úgy gondolom, hogy az ételek jobbá tétele mellett a tárgyi környezet fejlesztése is éppen olyan fontossággal bírhat.
Alapos kutatómunka előzte meg a mestermunka elkészítését. Mik voltak ennek a legfontosabb konklúziói?
Általánosan elmondható, hogy a témát legtöbbször az ételek felől közelítik meg, a tárgyak kapcsán viszont még mindig olyan sztereotípiákkal azonosítják ezt a típusú étkezést, mint a menzás kék csíkos tányér és piros kockás abrosz. A jelenleg használt tárgyak felmérésre során is azt tapasztaltam, hogy itthon legfőképp a háztartásokban jelenlevő, nagy peremes tányérok találhatók meg az étkezőben, amik nem feltétlenül illeszkednek ehhez az étkezési szituációhoz, és sok esetben a tálcás rendszerhez sem. Egységes készlet nagyon kevés helyen van jelen, többnyire még az Ambrus Éva által a ’70-es évek végén tervezett, sokrétű Uniset212 vendéglátói készlet egyes darabjait és másolatait használják.
Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást a munkafolyamatban?
A menzai felmérések során különböző igények merültek fel, mind a közétkeztető cégek, mind a gyerekek és a tanárok visszajelzései alapján, így a legnagyobb kihívás ezeknek az igényeknek a közös metszéspontjait volt megtalálni. Mindezek mellett a menzai szituáció rengeteg kötöttséget jelent, számos funkcionális elvárás van ezekkel a tárgyakkal szemben, mint például a könnyű megfogás, jól sorolható tárgyak, időtálló forma, jól gyártható kialakítás, méretkorlátok. Amellett, hogy a készlet tervezésénél meg kellett felelni ezeknek a követelményeknek, fontos célkitűzésem volt a sorozatgyártás személytelenségét feloldani a tárgyakon megjelenő dekorokkal.
A tervezés során kiemelt fontosságúnak tartottam az ötleteket minél szélesebb felhasználói körben kipróbálni és visszajelzéseket gyűjteni. Ebben a folyamatban segített együttműködő partnerként az Alternatív Közgazdasági Gimnázium reformmenzája, a MEZNA közétkeztető. A tesztek során meglepő volt a gyakorlatban is tapasztalni, hogy a gyermekek motiválásában a direkt felszólításnál sokkal finomabb utalások is cselekvésre késztethetnek. Ez inspirált arra, hogy a tárgyak dekorjaiban olyan elemek jelenjenek meg, amik nem direkt módon, hanem valamilyen finom utalással ösztönzik őket cselekvésre. Ilyen például a főételes tányér közepén megjelenő dekor, ami akkor válik csak láthatóvá, ha az ételt teljesen elfogyasztják. Az ismétlődő mintában egy színes elemet helyeztem el, ami egy keresőjátékot kezdeményez. Mivel nem az összes tányér esetében van kakukktojás, így a készlet közösségileg motivál arra, hogy az asztalnál ülők egymás között megtalálják azt, akinél a mintás lesz.
A diplomával lezárult egy fejezet az életedben; merre tovább?
Több ötlet is felmerült a tárgyak továbbfejlesztésére, remélem, hogy a jövőben valamilyen formában elérhetővé válnak majd szélesebb közönség számára is. A diplomával párhuzamosan több kísérleti projektet is elkezdtem, amik jelenleg befejezésre várnak. A Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítvány meghívásában a vásárhelyi szimpózium keretein belül ezek a tervek is hamarosan megvalósulhatnak.
// /
A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervezés MA szakán született. Sinkovits Zsuzsanna témavezetője Kondor Edit, szakdolgozati konzulense Illés Anikó volt.
A fotókat Novák Doro készítette. Az eseményfotók helyszíne az Alternatív Közgazdasági Gimnázium reformmenzája, a MEZNA.
A Kidware Cantine Setről írt korábbi elemzésünket itt olvashatjátok: ?️
A Geoform kerámiákról pedig itt írtunk: ⛰️
