Designnal az önrendelkezésért – Interjú Csernák Jankával és Szerencsés Ritával
Csernák Janka és Szerencsés Rita a szociális design kutatói, akik a MOME Fenntarthatósági HUB-jában a terület elméleti feltárásán túl aktívan részt vesznek projektek fejlesztésében is. A HUB legutóbb a Szociális Design Hálózattal jelentkezett, korábban pedig a Segítő Pakkokról hallhattunk. Jankával és Ritával most a szociális design sajátosságairól, kifejezetten fiatal lányoknak szóló FRUSKA programjukról és a design lehetőségeiről beszélgettünk a társadalmi mobilitás elősegítésével kapcsolatban.
Szerencsés Rita és Csernák Janka
Ti – mint a téma kutatói –, hogyan határoznátok meg a szociális designt? Nem minden design „social”?
Janka: Szociális design alatt olyan designgyakorlatokat értünk, amelyek elsősorban a társadalmi és – az ettől el nem választható – ökológiai fenntarthatóság tágabb kérdéseire reagálnak. Ezen belül számos nagyobb témát el lehet különíteni: például a szegénység- és hátránykompenzáció, a nemek közötti egyenlőség, az erőforrásokhoz való hozzáférés kiegyensúlyozásának elősegítését és a fenntartható gyakorlatok kidolgozását, vagy a fogyatékkal élő és átlagos felhasználók igényeinek azonos figyelembevételét.
Rita: Ha nagyon egyszerűen szeretnénk megközelíteni ezt a kérdést, akkor a mi értelmezésünkben a szociális design – az erős hátránykompenzációs jellege – mellett egy keretrendszerbe foglalt szemléletmód. Megvannak a saját szabályai, mint például a jelenlétalapúság, vagyis hogy terepen dolgozunk, de ami ennél is fontosabb, hogy
a szociális designban a kutatási és a tervezési folyamatok is a közösségekkel együtt történnek.
Ez az együtt dolgozás más, mint a különböző designmódszerekben ismert és alkalmazott igényfelmérés vagy igényfeltárás, empatizálás és iterálás, hiszen a szociális design esetében a hangsúly elsőkörben a folyamaton van, és csak azután – hosszabb idejű jelenlétet követően – helyeződik át a közösséggel összhangban a produktumra. Az, hogy vajon „nem minden design »social«-e” metafizikai szempontból lényeges kérdés, a gyakorlat oldaláról viszont merném állítani, hogy nem minden design „social”, hiszen ez a fókusz nem minden esetben kerül előtérbe.
Janka: Összességében jó támpontnak tartjuk az ENSZ által 2015-ben kiadott Sustainable Development Goals gyűjteményét, már csak azért is, mert a tizenhét megfogalmazott cél közötti kapcsolódásokat is jól láthatóvá teszi, és érthetővé válik, hogy a szociális design megközelítésének egyik fontos alapelve a rendszerszintű, széleskörű feltárás, ami azért szükségszerű, mert egy-egy társadalmi kihívás mögött sokszor nagyon bonyolult problémahálózat rajzolódik ki.
A szociális designnal kapcsolatban visszatérő kérdés, hogy miként lehetne egy-egy projekt hosszabb távú hatását mérni. Szerintetek melyek egy szociális design együttműködés értékmérői?
Rita: A design mint összefoglaló diszciplína továbbra is keresi a saját útját a társadalmi felelősségvállalásban, öndefiniálásban, így objektív értékmérőkre nagyon nehéz leszűkíteni a jelenlegi kutatásokat. Önmagában az értékmérés kifejezéssel is óvatosan érdemes bánni, inkább hatáskategóriákról lehet beszélni. Általánosan viszont elmondható, hogy a szociális designbeavatkozások célja valamilyen változása katalizálása a hátránykompenzáció jegyében. Ennek a léptékét és skáláját az adott projekt keretrendszerében érdemes meghatározni, ezért a hatásvizsgálati ajánlások is leginkább keretrendszerként értelmezhetők, melyeknek alapja a beavatkozást elindító célok pontos definiálása és a szervezetre, projektre, beavatkozásra történő közvetlen visszacsatolás elemzése, értékelése a mérési találatok alapján. A szociális design együttműködések kapcsán általánosan elmondható, hogy a mérési folyamatnak a résztvevői visszacsatolások és a változók organikus módosulását kell tükröznie, emellett magának a mérésnek a kialakítása is egy olyan folyamat, amelyben az érintettek véleménnyel és elképzeléssel rendelkezhetnek. Fontos, hogy önmagában a szociális design eszközeivel a tanult tehetetlenségből vagy a hátrányos helyzetből való teljes kimozdítás nem lehetséges, viszont kreativitás- és motivációfejlesztéssel hathatunk az önbecsülésre, önbizalomra és cselekvőképességre.
Láttok különbséget – akár attitűdben, eszközökben vagy témákban – a szociális design és a designaktivizmus között?
Janka: A design társadalmasítási törekvéseire több elnevezése is van a szakmának: az emberközpontú vagy felhasználó-központú tervezés, a (társadalmi) fenntarthatóságra való tervezés, az inkluzív szemléletű tervezés és természetesen a designaktivizmus is mind-mind ide sorolható megközelítések, mi azonban fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a szociális designalatt elsősorban nem irányzatot értünk, sokkal inkább egy hozzáállást. Az érintett közösségeket, csoportokat egyenrangú félként vonjuk be a teljes folyamat során, a feltárástól a kutatáson át a tervezésig.
A szociális design egyik fontos alapelve a hosszú távú gondolkodás, szemben a helikopter-jellegű beavatkozásokkal.
Rita: Szerintem a designaktivizmus koncepciója nagyobb halmazt fed le, aminek a célja, hogy mozgalom voltában legitimálja a design szerepét a társadalmi és környezeti fejlődésben; a változások kezelésében. A designaktivizmus is eszközként tekint a designra, és szeretné felhívni a figyelmet a diszciplínában és gyakorlóiban rejlő potenciálra a globális, sokszorosan összetett problémák megoldásában. A designaktivizmus nekem egy iránytű, egy koncepció, míg a szociális design egy konkrét gyakorlati módszer elnevezése.
Nemrég indult el a FRUSKA programotok, ami oktatási helyzetekbe is becsatornázta a kutatásaitokat. Mesélnétek erről? Hogyan találkozik kettőtök kutatása ebben a programban?
Janka: A FRUSKA egy interdiszciplináris designképző és termékfejlesztő műhely fiatal lányok számára, amelyet 2021-ben a Szociális Design Kutatócsoport projektjeként indítottam. A műhely a designfolyamat gyakorlati aspektusaira fókuszálva, kreatív tanulást, közös alkotást tesz lehetővé tíz- és tizennyolc évesek számára, akiknek ez máskülönben nem volna adott. A program a doktori kutatásom készülő mestermunkájának is részét képezi, ugyanis a kutatás maga a design hátrányos helyzetű női közösségekre gyakorolt hatásával foglalkozik.
A design képes olyan eszközöket biztosítani, amelyek egy egyén attitűdformálását, önrendelkezésének növelését, és így hosszabb távon a társadalmi mobilitását támogathatják.
A FRUSKA szakmai programját úgy építettem fel, hogy egyszerű, hétköznapi tárgyak tervezési és gyártási folyamatian keresztül a résztvevő lányok egyrészt technológiai, eszközhasználati tudásra tegyenek szert, másrészt a tárgyak személyre szabásán keresztül megtapasztalják a döntés szabadságát és következményeit. Emellett a program többlépcsős szerkezete lehetővé teszi, hogy a korábbi résztvevők alumni mentorként újszerű példaképként jelenjenek meg saját közösségük előtt; ezzel is lebontva a különböző társadalmi csoportok közötti falakat. Egy VIII. kerületi általános iskolával működtünk együtt. A hallgatók két csoportra osztva dolgoztak: terméktervezés és hatásmérés tematikán belül. A két téma sajátos összekapcsolódását a FRUSKA projekt jellege indokolta, amely a közösséggel való együttműködés folyamatos monitorozására, a közösség igényeinek reprezentálására épül.
Rita: A FRUSKA nagyon jó lehetőséget biztosított a hatásvizsgálati kísérletezésre, hiszen egy frissen induló programról van szó, amely lefedi a szociális design követelményeit, ráadásul hallgatók és közösségek együttes munkája által teszi mindezt. A saját kutatásomban főként a befogadó csoportban, közösségben végbemenő változásokat vizsgálom, és kevesebb hangsúlyt fektetek a beavatkozóban, designerben végbemenő változásokra. Egy ilyen friss oktatási helyzet nagyon jó alkalmat teremtett arra, hogy már a kezdő állapotot is monitorozni lehessen, vagyis azt, hogy milyen tudással, képességekkel érkeznek a közösség tagjai. A belépési pont ismerete nélkül nehéz kimutatni, hogy a designfolyamat okozott-e bármilyen elmozdulást képességekben, hozzáállásban, vélekedésben. Emellett az oktatási szituáció egy nagyon jó kontrollhelyzet is volt, hiszen a kutatásom során kimutattam, hogy a hatásvizsgálatnak a designfolyamatban kell szervesülnie; nem tud attól független entitásként létezni.
A szociális design keretében tervezők dolgoznak együtt közösségekkel, így nekik is fontos érteniük a hatásvizsgálat lehetőségeit, a design potenciális hatásait, ahhoz, hogy a vizsgálati módszereket be tudják építeni a közös munkába.
A kurzus tehát leendő tervezőkkel tudta kipróbálni azt, hogy milyen, amikor a tervező maga vizsgálja a saját tevékenységét, próbál függetleníteni saját alkotói agendájától. A FRUSKA program kurzustól függetlenül is jó terepet biztosít a hatásvizsgálatra, hiszen konkrét fejlesztési célokat határoz meg – képességek, tudás és attitűd tekintetében is –, belátható és visszatérő közösséggel dolgozik és látványos mérföldköveket tud produkálni, amelyekhez könnyen kapcsolhatók mérési pontok is.
Mi indokolta, hogy kifejezetten lányokra fókuszáljatok?
Janka: Az alapvetően női csoportokra fókuszáló doktori kutatásom eredményei megerősítettek abban, hogy egy hátrányos helyzetű nőnek ma is különösen sok akadályt kell leküzdenie élete során, azonban a későbbi döntései, illetve a társadalmi helyzetéből adódó tanult tehetetlenség valamelyest még formálható adekvát tapasztalatok és élmények segítségével gyermek- és fiatalkorban.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a fiatal lányok technológiához való korlátozott hozzáférése, vagy a megszokott szerepeket követő érdeklődés, szinte behozhatatlan különbségeket eredményez a pályaválasztás során.
A hátrányos helyzetű fiatal lányok közel 10%-kal nagyobb valószínűséggel hagyják el az oktatást idő előtt, illetve később 15%-kal nagyobb munkanélküliségi rátát mutatnak a KSH adatai szerint. A közösségekkel való együttműködés közel tíz éves tapasztalata azt mutatja, hogy a kölcsönös, peer-to-peer tanulás és a közösségen belüli pozitív példaképek felmutatása kimozdíthatja a lányokat ezekből a keréknyomokból.
Milyen eredmények születtek? Milyen tanulságokat tudtok levonni a szociális designra és annak hatásmérésre vonatkozóan?
Janka: A két csapat a félév során párhuzamosan, de a fókuszból adódóan némileg eltérő dinamikával haladt. A terméktervező csapat kezdetben a közösség ismereteit és környezetét mérte fel és tudatosította digitális workshop-eszközök segítségével, majd a résztvevő lányok tárgyi környezettel kapcsolatos vágyaira reagálva több mikrocsoportra szakadt, és így dolgoztak ki megoldásokat a térelválasztó és fali tároló tárgykörein belül. Összesen négy eltérő koncepció született, melyek közül mindegyik a lányok egyéni igényei szerint alakítható és méretezhető. Szempont volt továbbá, hogy a lányok alapszíntű műhelyismeretek és az elkészített workshop leírások segítségével képesek legyenek a létrejött terveket megvalósítani, valamint érezzék saját identitásuk visszatükröződését a végeredményekben.
Rita: A hatásmérés csapat egy játékot tervezett, ami a személyes motiváció változásának lekövetését segíti, és egy alumni vagy felnőtt facilitátorral közösen játszható. A játék lényege, hogy a résztvevők kiinduló és végső állapota döntések meghozatalán keresztül térképezhető fel egy nem-evaluatív pontozási rendszeren keresztül. Fontos oktatási eredménynek tekinthető, hogy a hallgatók elkezdtek ismerkedni a hatás fogalmával. Kezdetben ugyan absztraktnak tekintették a témakört, de nagy felismerést okozott számukra, hogy saját és társaik rejtett emberi és alkotói – sokszor nem felismert, még kevésbé szándékolt – motivációi milyen erősen tudják befolyásolni egy folyamat kimenetelét. Ennek a tervezői agendának a jelenléte természetes, létezésének felismerése és az egyéni célok őszinte deklarálása viszont elengedhetetlen egy objektivitásra törekvő vizsgálati keretrendszer megteremtéséhez. Mind kutatási, mind pedig hallgatói tudástranszfer szempontjából nagyon fontos eredménye a kurzusnak – a konkrét motivációmérő társas mellett – az, hogy kollektív munka során kezdtek el kirajzolódni kategóriák arra vonatkozóan, hogy a design mint eszköz, mennyiben tud hatást elérni egyénekben, személyiségekben. Ez önismereti kísérletezés is volt, de nagyon jól mutatta kis mintán azt, hogy a tervezők miben látják a design egyénekre gyakorolt jelentőségét, úgymint gyakorlati tudás átadása, motiváltság erősítése, illetve az önkifejezési, véleményalkotási képesség erősödése.
Janka: A folyamat egyébként eredményesnek bizonyult még a technikai nehézségek és a lányok digitális akadályoztatottsága ellenére is: a folyamat során tapasztalt bevonódásuk is nagyon erős volt, de a közös értékelő beszélgetésen is rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, a közösség pedig várja a folytatást.
Korábban a Social Design Network és a Segítő Pakkok kapcsán is készült veletek interjú. Mi várható a jövőben a Kreatív Fenntarthatósági HUB-tól?
Rita: A 2021/2022 őszi szemeszterében folytatjuk a már megkezdett tevékenységeinket, projektjeinket. A Budapest Design Hét programjaként szervezünk egy nemzetközi hibrid szimpóziumot októberben a MOME-n, a Social Design Network partnerek részvételével, ahol a különböző európai egyetemek szociális design szakértői számolnak be gyakorlatukról, a vírushelyzet miatt megváltozott paradigmákról és a szociális design útjairól ebben a megváltozott keretrendszerben. A szimpóziumhoz egy digitális kapszulakiállítás is csatlakozik majd New Standards címmel, amihez szintén a Network részét képező felsőoktatási intézmények delegálnak hallgatói projekteket, illetve a MOME-ról is kiválasztásra kerültek szociális design vonatkozású munkák. A kiállítás kurátora Csernák Janka. A fentiek mellett folytatjuk a nyár folyamán megkezdett együttműködésünket a Magyar Máltai Szeretszolgálattal több területen is: kiságyat fejlesztünk a Szeretszolgálat egy futó programja számára, több száz rászoruló újszülött részére, emellett egy tiszaroffi gyárépület szociális design módszerekkel történő revitalizációján is dolgozunk a helyi közösség bevonásával és erre több kurzust is építünk. Mindezek mellett folytatódik a FRUSKA program, valamint a Magyar Vöröskereszttel zajló kooperáció, illetve folyamatosan részt veszünk pályázatok fejlesztésekben is és különböző izgalmas új kutatások előkészítésén is dolgozunk. Többek között egy új profilt is elindítunk, ami a városi szociális design lehetőségeire fókuszál.
// /
Termékfejlesztés csapat tagjai:
Deák Zsuzsanna
Kis Regina
Batdzsargal Batmönh
Toldy Nóra
Bodó Vanessa
Huszár Blanka
Varga Boglárka
Hatásmérés csapat tagjai:
Ádám Alexandra
Búvár Anna
Mozga Timea
Lajos Tamás Jakab
Oszkai Virág
? Korábbi interjúnk Fehér Borival és Csernák Jankával a MOME Segítő Pakkokról: „Egyre fontosabb az a kérdés, hogy mit tudunk mi magunk otthon előállítani”
? Fehér Borival és Szerencsés Ritával pedig a Szociális Design Hálózatról beszélgettünk: Szociális design európai távlatokban – Interjú Fehér Borival és Szerencsés Ritával
