„Nem akarunk romokat hagyni magunk után”
Európa földrajzi középpontját különböző mértani számítások alapján magáénak tekinti többek között Lengyelország, Fehéroroszország, Szlovákia, Észtország és Magyarország is. Vitatott, hogy pontosan hol dobog „Európa szíve”, az azonban biztosan tudható, hogy 2023-ban Veszprém lesz Európa Kulturális Fővárosa. 1985-ben Athénből indult útjára a kezdeményezés, ami a művészetek nyelvén közvetíti, hogy kultúráink egyes régiók aktivitásának eredményeként együtt alkotnak kerek egészet. A Veszprém-Balaton-Bakony régió 2018-ban közös pályázattal nyerte el a bemutatkozási lehetőséget. Programjuk alapját a közösség, az önkéntesség, a lokális értékek hangsúlyozása, az innováció és a fenntarthatóság témája adja.
Szalontai Ábel (fotó: Spanyár Judit)
A kezdeményezéshez 2020-ban együttműködő partnerként csatlakozott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME). Szerepvállalásával a design és innováció területein segíti a térséget az ország egyik legjelentősebb kulturális és kreatív régiójává válni. A megállapodás az egyetem számára is értékes, hosszabb távú együttműködéseket, tartós balatoni jelenlétet ígér. Az eddig megvalósult eredményekről, jövőbeli tervekről, fejlesztési irányokról beszélgettünk a projekt vezetőjével, Szalontai Ábellel, akinek ugyanúgy szívügye a Balaton, mint az egyetem.
A balatoni térségében már korábban is jelen volt az egyetem. Az elmúlt években ide köthető úszóházakról, adatvizualizációkról és MOME-s kiadványról is olvashattunk.
Valóban, az aktuális megállapodásnak lényeges előzményei vannak. Ideális helyzet, ha egy oktatási koncepcióban az oktatók közös jövőképe megtalálja a helyét az egyetemen kívül is. 2014 óta hirdetünk olyan kurzusokat, amelyek a Balatonhoz és a balatoni régióhoz köthetően keresik azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a MOME kreatív energiája értelmezhetővé válik. Az akadémiai horizont széles spektrumát érintő – nem szakspecifikus – kurzusok tapasztalatai megerősítenek abban, hogy a hallgatókkal való közös munka képes belülről megtalálni, kialakítani a saját ideális formáját. Ennek a folyamatnak az elmúlt időszakban nagyon izgalmas fejleménye, hogy az Európai Kulturális Főváros pályázat írásában és stratégiai elképzeléseiben Veszprém városával közösen gondolkodhattunk. Erre építve már célzottan, Veszprémhez és a régióhoz köthető projekteket fejlesztettük, illetve megtaláltuk a közös hangot a helyi döntéshozókkal, körvonalazni tudtuk mindazt, ami megjelenhet majd 2023-ban.
Mintha már 2014-ben megsejtettél volna valamit, ami előkészítette a mostani együttműködést… Melyek a most meghatározható irányok, mekkora az egyetem szerepvállalása a Kulturális Főváros programban?
Éppen most futott be hozzám a hír, hogy eredményes az az ökológiai pályázat, amit erre vonatkozóan együtt írtunk. Sikerként könyvelhetjük el, hogy ezekben az ökológiai projektekben a MOME is markánsan láthatóvá válik. Több elképzelés körvonalazódik az irodalmi és a régió kreatívipari fejlődését szolgáló kezdeményezések kapcsán, és nagy öröm számunkra, hogy a korábbi munkáink beemelhetőek a térség innovációs programjába. Ezek közül kiemelném a Tihanyi Bencés Apátság épületének fejlesztéséhez kapcsolódó Napváró teraszt, ami a sekrestye mögötti, Balatonra néző udvart közösségi térként gondolja újra. Ezzel az építész hallgatóink egyik korábbi terve valósul meg. Nagy szó, hogy az együttműködésnek köszönhetően ez a rég megszületett, majd továbbfejlesztett álom most finanszírozásra kerül.
A Napváró terasz tervei és jelenlegi állapota (Juhász Ákos)
Hogyan alakítjátok ki a hallgatókat bevonó programokat?
Három programon dolgozunk, amelyek mind az ökológia témáját érintik. Ez azért különösen szerencsés, mert az egyetemen a Kulturális Fővárostól függetlenül is foglalkozunk az ökológiai tudatosság kérdéskörével, ennek a jelenléte jól körvonalazható a képzéseinkben. Érdekes tapasztalat, hogy a hallgatók mennyire érzékenyen fogalmazzák meg a környezetükhöz fűződő kapcsolatukat; hogyan kritizálják vagy milyen javaslatokat, alternatívákat fogalmaznak meg ezzel összefüggésben. A háromból az egyik téma a korábban elindított régiós projektjeinket fejleszti tovább az akusztika és az ökológia találkozásában, a másik egy korábban definiált installációs helyzetet fejleszt tovább, amiben eddig építész és média design szakos hallgatók játszották a főszerepet, de most ezt megnyitjuk, és remélhetőleg nagyon vegyes csapat dolgozhat majd rajta. A harmadik projekt egy edukációhoz köthető tartalomfejlesztő csomag, amiben az élményalapú ismeretátadás, a gamifikáció és adatvizualizáció jelennek meg mint az oktatás jövőbeli eszközei. Ezeken felül az említett irodalmi és a régió kreatívipari inkubációját támogató mentorprogram fejlesztésében látom a jelenlétünk lehetőségét.
Heim Lehel, Pataki Zsolt: Lighthouse (látványterv, 2020)
Kik vehetnek részt a projektekben?
Izgalmas kihívás egy olyan programot kialakítani, amiben egy éles projekthelyzet keresi a közös nevezőt az oktatással. A megvalósításig kell elvinnünk az ötleteket, és ezt az összetettséget, felelősséget nagyon komolyan kell vennünk. A hallgatói élmény azonban ugyanilyen fontos. Egyre több hallgató bevonása a cél, ezért is tartjuk a nyitó workshopunkat most októberben a Balatonon. Fontosnak tartom, hogy ez a projekt bármilyen évfolyamra járó hallgató, illetve doktori képzésben résztvevő számára nyitott legyen, és szélesebb körből szeretnék oktatókat, kutatókat meghívni. Igyekszünk a hangtól az információ átadásán keresztül, az adatvizualizáción és installáción át, az építkezésig sok mindent beemelni a programba.
Mindez nyilván túlmutat egy egyszeri workshopon. Mik a megvalósításra vonatkozó tervek?
40-45 hallgatóval dolgozunk majd Tihanyban. Ezen az intenzív héten az lesz a célunk, hogy a korábban említett három, ökológiához kapcsolódó témakörben – külső partnereket bevonó – koncepciókat tudjanak lerakni a csapatok az asztalra, amiket az azt követő hetekben összehangolunk. A 2022-es évben már komoly aktivitással számolok; egyetemi kurzus keretében szeretnénk prototípusig vinni ezeket a projekteket. 2023-ban pedig – amikor megnyílik a kulturális évad – arra koncentrálunk majd, hogy az eredményeinket értelmezhetővé tegyük a lehető legszélesebb közönség számára.
Manhertz Albert, Vida Szabolcs: KOCKA (skicc, 2020)
Az emberek még akkor is nehezen fogadják el a változtatásokat, ha azok jó szándékúak. Könnyebb, ha előtte igényfelmérés, közös ötletelés, gondolatébresztés történik. Ti hogyan vonjátok be a helyi lakosságot a tervezési folyamataitokba?
Ez különösen fontos kérdés! Van már negatív tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy ha idegenként belecsöppenünk egy helyi közösség életébe, az milyen félreértésekhez és feszültségekhez vezethet. Szerencsére a workshop keretében is velünk dolgozó Babako (Bakony-Balaton Környezetvédelmi Oktatóközpont) például egy olyan szervezet, amely szoros kapcsolatot ápol a regionális intézményekkel, és nagyon jó networkkel rendelkezik. Rajtuk keresztül már folyamatban van a helyi szintű bevonás, értelmezés, igényfelmérés. Reméljük, hogy ilyen szempontból példaértékű lehet a munkánk.
Mi az elképzelésed a 2023 utáni időszakról? Fenntartható az egyetemi jelenlét a régióban hosszabb távon is?
A kezdetektől fogva kimondott célunk, hogy ez az együttműködés ne csak 2023 végéig szóljon, hanem akkor induljon igazán. Az aktuális pályázat lehetőséget teremt rá, hogy a rendelkezésre álló időben megerősítsük a kapcsolatrendszereinket, értelmezhessük magunkat a régióban, és olyan programokat indítsunk el, amiknek a jövőjét is el tudjuk képzelni. Nem akarunk romokat hagyni magunk után – inkább felásnánk a földet, hogy lássuk, milyen talajba vethetünk. Azért fogalmazok így, mert az ötletem hosszabb távon azt a nem titkolt célt hordozza magában, hogy a Balaton környékén létrejöhessen egy MOME-bázis, amiről már régóta álmodunk. A „MOME Mag” egy olyan szellemi és gyakorlati műhely gondolatát jelenti, ami a regionális közösségeket szólítja meg, önkormányzatokkal, iskolákkal, intézményekkel, helyi vállalkozásokkal és különböző korosztályok bevonásával keresi a közös gondolkodás és alkotás formáit. Az elképzelésem szerint mindez néhány éven belül reálissá válik.
// /
A MOME-EKF együttműködés következő workshopja október 18-22. között Tihanyban a PAD alapítvánnyal, a Bakony-Balaton Környezetvédelmi Oktatóközponttal, az Európai Kulturális Főváros képviselőivel és a Balatoni Limnológiai Intézet kutatóival közösen kerül megrendezésre.
A nyitóképen Manhertz Albert és Vida Szabolcs KOCKA látványtervének részlete látható.
Kapcsolódó cikkeink:
A látható Balaton – Nézőpontváltások ismerős környezetben
Ne azért legyünk érdekesek, mert itt maradt valami a vasfüggönyből
