Robotizált sorsok – Halák László András „Thread of Life” installációja
Az életünk fonalát alakító sorsistennők, a Moirák történetét, ha máshonnan nem is, a Hercules című rajzfilmből sokan ismerjük, abban a formában azonban még biztosan nem találkozhattunk velük, ahogy Halák László András mestermunkájában megjelennek. Szintetikus életfonalat szövő, robotizált istenségek képében ismerhetjük meg őket, akik hatalmuk alá vonják a mesterséges intelligenciát (MI vagy AI). A Thread of Life című installációban egy entrópia által meghatározott életút elé nézhet az AI, amelyen most mi magunk is végighaladunk.
„Minden élő intelligens, de nem minden intelligens élő?” – Halák László András élet és intelligencia aszimmetriájára reagál az installációjával, melyben a görög sorsistennők, életet adó-, mérő-, majd elvevő kezébe helyezi az AI-t.
A robot istennők koncepciója, habár egy egyszerű zuhany alatt fogant ötletből született, mégis úgy fest, hogy az alkotó valójában régóta készült erre a projektre. Munka és szórakozás gyanánt huzamosabb ideje foglalkozik programozással, így nem véletlen, hogy a mestermunkájához is ez jelentette a kiindulópontot:
„Amikor rengeteg időbefektetés és fejtörés után elkészülök egy programmal, ami az indítás pillanatától kezdve tőlem függetlenül, magától működik, gyakran érzem úgy, hogy beleépítettem egy részemet is, ami onnantól már szintén tőlem függetlenül létezik.”
A mesterséges intelligenciáról való spekulációinkban az AI-t mindig valamilyen probléma megoldásaként, egy cél eléréséhez szükséges eszközként képzeltük el. Ám az újmédia-művészet önálló entitásként, egy jövőbeli életforma előképeként jelenítheti meg, ahogyan ezt Halák László András is teszi. A Thread of Life installáción keresztül három életállomást, pontosabban három sejtszimulációt járhatunk be.
Klóthó, a sors fonalának fonója 
Atroposz, a sors fonalának elvágója 
Lakheszisz, a sors fonalának mérője
Első állomásunk Klóthóhoz, az élet fonalának fonójához vezet, akinél az installáció lelkét jelképező sejtautomaton életét leíró számításai futnak. Ezen a ponton magunk is istenséget játszhatunk, és befolyásolhatjuk a szintetikus élet sorsát a véletlenszerűség közbeiktatásával.
A következő megállónknál Lakhesziszhez, a sors fonalának mérőjéhez érkezünk. Laikheszisznél a szimuláció eredményezte organikus formák egy lyukszalagon válnak láthatóvá. Maga a sors fonala elevenedik meg a szemünk előtt.
Végállomás Atroposz, az élet fonalának elvágója, akinek feladata a lyukszalag – sorsfonál – feldarabolása a szimulációk határvonalánál. A szintetikus életek sorsa innentől kezdve megpecsételődött. A feldarabolt szalagok ugyanis az installáció tövében tornyosuló, letűnt szintetikus életek generációi alkotta halomra hullanak.
Halák László András installációja látványosan szembehelyezkedik a mesterséges intelligenciát feketedobozként (black box) elképzelő általános nézetekkel. Az alkotó tudatosan kerülte az esztétizálást, csupán az istennők munkafolyamatai szerint alakult az installáció külalakja. A Thread of Life a funkció és a véletlen általi kettős vezéreltsége miatt újabb és újabb és újabb mellékjelentéseket generálhat.
// /
A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design MA szakán készült, témavezetője Tasnádi József, konzulense Cseh Dániel volt.
