„Mernünk kell felborítani magunk körül a dolgokat” – Interjú Harsány Patríciával
Harsány Patrícia Unobjectified kiállításán rendhagyó ékszer-kompozíciókkal találkozhatunk. Konceptuális megközelítése az ékszertervezés határát feszegeti, de munkáiban nemcsak a hétköznapi tárgyak – teniszlabdák, gombostűk vagy éppen kábelkötegelők – átlényegülése érdekes, hanem maga a háttértörténet is. Milyen út vezetett a pandémia okozta bezártságtól egy izgalmas kihívásig, amin keresztül létre jött a kiállítás? Többek között erről is beszélgettünk.
Amikor a vírus miatt visszakerültél az otthoni környezetedbe, és elkezdted a 100 ékszer 100 nap projektet, gondoltad volna, hogy a végeredmény egy kiállítás lesz? Hogyan tekintesz vissza erre az időszakra?
Őszintén szólva – tervezői lét ide vagy oda – az elején fogalmam sem volt, hogy ebből mi fog kisülni… A családom is csak azt láthatta, hogy tárgyakat viszek haza, vagy épp tárgyak tűnnek el a konyhából, varródobozból, majd cserélnek helyet egy-egy ékszerben. Aztán ahogy ez a ritmus beállt, egyre több visszajelzést kaptam barátoktól, tanároktól, cikkek jelentek meg a projektről, és én is egyre inkább beleástam magam a pályázásba is. A következő egy-két évben pedig több helyen is megmutathattam a sorozatot, és a diplomamunkám is megszületett.
Mi a projekted legfőbb üzenete, amit mindenképpen kiemelnél?
A teljesen egyértelműnek tűnő dolgok nem mindig azok. A világ változik, de főleg az, ahogyan gondolkodunk a világról. Mernünk kell felborítani magunk körül a dolgokat, hogy újra megtaláljuk bennük a rendet.
Fontos motívum a projektedben az otthon és az otthon található, használaton kívüli tárgyaink megjelenése. Az újrahasznosítás és a fenntarthatóság mindig fontos szerepet játszott az életedben?
Amennyire tudok, figyelek a környezetemre és a fenntarthatóság számomra fontos szempont, de nem ez volt a kiindulópont. Ez inkább egy következmény. A használati tárgyakhoz fűződő vonzalmam és azok sajátos karakterei irányítanak. A többértelműségükből következik az, hogy mennyi lehetőség és érték van bennük újraértelmezés és újrahasznosítás terén.
Melyik ékszered elkészítése volt a legkülönlegesebb folyamat?
A rátalálás mindig egy különleges folyamat, de a legizgalmasabbak azok, amelyekhez furcsa helyzeteket kell bevállalni, például nyilvános helyen kell dokumentálni őket a testemen. Ilyen egy WC-pumpa melltartó, vagy egy bála-ékszer. Bár ez még mindig egy járatlan út számomra, de amellett, hogy mennyire vicces ezekre a test-tárgy kapcsolatokra rátalálni, mindig kíváncsisággal tölt el, hogy mit vált ki az emberekből egy-egy adott helyzet. Néha sokkot, néha nevetést.
Van különbség az első és az utolsó ékszered alkotói folyamata között? Érzed a fejlődést, változott a megközelítésed valamelyest?
Azt hiszem az egyik markáns különbség az eszköztár. Első tárgyaimat nagyon meghatározta az a környezet, amelyben a pandémia alatt dolgoztam – a közvetlen környezetemben található tárgyakat használtam fel. Azt hiszem az első ékszerek sajátossága a lokalitás mentén alakult. Amikor újra „kinyílt a világ”, elkezdtem mindenhonnan tárgyakat vadászni, így lett egy szélesebb palettám. Ami szintén fontos különbség, hogy már vannak konkrét vízióim, úgy érzem, bátrabban nyúlok az anyagokhoz és vállalok be extrém helyzeteket.
Volt olyan ékszerötleted, melyben sok lehetőséget láttál, de mégsem lett olyan jó a végeredmény, mint ahogy elképzelted?
Igen, ez elég sokszor előfordul. Épp a kiállítás előtt kezdtem neki egy tárgynak, amiben egy nagyon izgalmas víziót láttam, több órát dolgoztam vele, de egyszerűen nem találtam rá a megfelelő anyagpárosításra. Azt hiszem, az alkotóknak nem kell bemutatni ezt a nyomasztó befejezetlenséget, amikor fejben dolgozunk, és úgy keressük tovább a hiányzó darabkát. El kellett fogadnom, hogy a munkámban ez nagyon gyakori. Bizonyos dolgokhoz idő és új ingerek kellenek, hogy majd végül minden a helyére kerüljön.
// /
A kiállítás 2022. március 3-ig megtekinthető a TELEP Galériában
A kiállítás gerincét képező Re_Object diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ékszertervezés és fémművesség MA szakán készült. Harsány Patrícia témavezetője Ádám Krisztián, konzulense Dezső Renáta, szakdolgozati konzulense Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor voltak.
A fotókat Rácmolnár Milán készítette
A Quarantine Jewellery-vel kapcsolatban ajánljuk Schneider Ákos és Viski Noémi szövegét
