„Gondolkodásmódot keresünk, nem csak technikai skilleket” – Interjú Naszádi Annával
Interaction Design minisorozatunkban olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik a digitális terméktervezés, a felhasználói élmény (UX) vagy a felhasználói interfész (UI) design területén dolgoznak. Korábban Fogarasy Tamással, a MOME ősszel debütáló Interaction Design mesterképzésének vezetőjével, most pedig Naszádi Annával, a MOME Innovációs Központ kutatójával, beszélgettünk a terület múltjáról és jövőjéről.
Nagy utat jártál be, mióta a MOME-n végeztél. Tudnál mesélni az egyetemi évekről?
Ipari formatervezést tanultam BA-n és MA-n is. Más kérdés, hogy nekem ez jóval több ideig tartott, mint öt év. Amit a képzés alatt talán másképp csináltam, mint ami a szakon általános volt, hogy kerestem azokat a „bölcsészet szagú” órákat, amiken a narratívára, a cselekvő emberre lehetett fókuszálni a konkrét termék helyett.
A mesterdiplomádban egy rendkívül érdekes területtel, a szinesztéziával foglalkoztál, amihez egy alkalmazást is készítettél.
A diplomamunkánál szinte elvárás, hogy erős személyes kötődést érezz a témád iránt. Nekem a szinesztézia mint mentális jelenség azért volt annyira érdekes akkor, mert rólam szólt. Az egyetemen jöttem rá, hogy nekem ez van, jobban mondva arra, hogy másoknak nincs. Mivel annyira elkezdett érdekelni, sok pszichológiai publikációt olvastam a témában, és nagyon szórakoztatónak találtam, ahogyan magamra ismerek egy-egy esettanulmányban. Innentől részben önismereti projektté kezdett válni a munka. Az akkori témavezető tanárom, Koós Pál biztatására indultam el azon az úton, hogy hogyan lehetne a szineztéziával járó, jobb, pontosabb memóriát – mint előnyt – valahogyan átadni a nem szinesztéta embereknek egy termék formájában. Számomra akkor teljesen egyértelmű volt, hogy ez csakis digitális platformon lehetséges… Addigra megfertőzött a gondolat, hogy a digitális tér termékeit akarom tervezni a fizikális tárgyak helyett. Ehhez nem értettem egyáltalán, szóval ez tűnt izgalmasnak, és persze egy picikét az is hajtott, hogy akkoriban még sokan megkérdőjelezték a UX helyét a tanszéken. Bár a témavezetőm egy percig sem kételkedett abban, hogy ennek helye van a formatervezői diplomák között, és Stefan Lengyellel is volt egy nagyon jó beszélgetésünk, aki a klasszikus ipari formatervezés egyik legnagyobb alakjaként abszolút pozitív és nyitott volt a UX felé – emiatt a mai napig hálás vagyok nekik.
Pontos elképzelésed volt arról, hogy diploma után mivel szeretnél foglalkozni? Ma azon a területen tevékenykedsz, ahol szerettél volna?
Volt persze. Elsőben. Akkor híres sztárdesigner akartam lenni, mint Philippe Starck vagy Marcel Wanders. Onnantól fokozatosan kezdtem elveszteni a jövőképem, ami a szakmában való helyemet illeti. Amikor a szakmai gyakorlatom során, egy kis barcelonai designstúdióban, életemben először találkoztam a user experience területével, az szerelem volt első látásra. Aztán hazatérve már egyértelmű volt, hogy UX irányba fogok tovább menni. Akkor ez a két betű itthon még friss volt és ismeretlen, és mindig nagyon jóízűen fel tudtam háborodni, ha valaki nem értette, mit csinálok. Az elmúlt tíz évben ez a két betű feltöltődött, sőt túltelítődött olyan tartalmakkal is, amikkel nem teljesen tudok vagy szeretnék azonosulni. Nem mindig voltam büszke rá, hogy UX designernek kell hívnom magam.
Egyetem után a Kitchen Budapestnél kezdtél dolgozni, ahol UX-tervező és UX-kutató is voltál.
Eredetileg néhány barátommal jelentkeztem a KIBU inkubációs programjába és bejutottunk. A KIBU a művészet és a technológia összefonódásából születő projekteket támogatta, a mi tervünk pedig egy párkapcsolati platform volt, ami a házimunka tökéletesen igazságos elosztását tette lehetővé. Én akkor még nem tudtam, hogy létezik UX és UI, annyit tudtam, hogy egy embereknek szánt eszköznek működnie kell, és valahogy ki is kell néznie. Nagyjából tíz évvel ezelőtt itt, a KIBU-ban hallottam először az interakció-tervezésről, és a mai napig úgy gondolom, hogy a digitális, illetve az analóg terméktervezés teljesen azonos gondolkodásmódot követel, csak más készségekkel.
Mi változott a szakmában azóta, hogy elkezdtél a pályán dolgozni?
Rengeteg minden változott, és a jó részéről valószínűleg nem is tudok. Én a nagyvállalati környezetet ismertem meg a néhai Ustreamnél – most IBM Cloud Video –, utána pedig elég hamar ráálltam egy olyan vonalra, amit nem feltétlenül gondolok tipikus UX-karriernek, történetesen egy nagyon szuper formatervező stúdió, a Flying Objects, „digitális embere” lettem. Velük főleg olyan fejlesztésekben vettem részt, amik tudományos innovációkat igyekeztek felhasználói termékké szelídíteni.
Milyen készségeket kíván ez a szakma?
Ezzel kapcsolatban azt a folyamatot emelném ki, ahogyan az évek során a minden területet – design, kódolás, grafika, projektmenedzsment – egyben igénylő álláshirdetések lassanként lebomlottak UX-kutatóvá, UX-stratégává és UI-tervezővé. Ez azért fontos, mert azt mutatja, hogy elkezdett kialakulni egy mélyebb megértés a design különböző funkcióiról ezen a területen. Én a habitusomat illetően leginkább kutató jellemnek gondolom magam; minden érdekel minden mélységben, aminek a legkisebb köze is van az adott projekthez. A MOME-s évek és az élet megtanított a felhalmozott információk alapján döntéseket is hozni, bár az ezzel kapcsolatos tervezői szorongás a mai napig a mindennapjaim része.
Jelenleg a MOME Innovációs Központjában is dolgozol. Ott min ügyködtök éppen?
Az IK-ban a spekulatív design a fő területem; ennek a módszertannak az üzleti, illetve tudományos alkalmazási lehetőségeit kutatom. Ez az interakció-tervezéstől elsőre talán távolinak tűnik, de aki például felvételt nyer majd az ősszel induló MOME Interaction Design képzésére, egy teljes féléven át fog designspekulációval foglalkozni. A digitális tér tervezőit képezzük, ez a tér pedig percről percre exponenciálisan nő és változik, naponta új morális dilemmák elé állítva a designereket, döntéshozókat és az átlagos felhasználókat is. Fontos fejleszteni azt a képességet, hogy messzebbre nézzünk, mint ahogy azt egy adott applikáció, platform vagy szolgáltatás pár éves piaci sikerének távlatai megkövetelik, elgondolkodva azon, hogy tervezői döntéseink hogyan segítik, vagy éppen gátolják egy olyan jövő építését, amit jónak gondolunk.
Mit lehet még tudni az Interaction Design képzésről?
Azt hiszem, hogy ennek a szaknak az elindítása már jó pár éve aktuális. Biztos vagyok benne, hogy velem együtt a szakma hazai képviselőinek nagy része is nagyot sóhajtott az örömtől és a megkönnyebbüléstől, mikor megtudta, hogy az egyetemen Fogarasy Tamás szárnyai alatt megszületőben van az IxD mesterképzés. Ez egy nagyon intenzív, logikusan felépített négy félév lesz, ugyanakkor elég flexibilis ahhoz, hogy a menet közben szerzett tapasztalatok és igények szükség szerint alakítsák a programot. Tamás most is minden alkalmat megragad, hogy bevonja a leendő diákokat a saját tantervük tervezésébe. Szerintem ez a hozzáállás egyedülálló és jól mutatja, hogy mennyire naprakész lesz az új szak. A tanárok közt is sok szakmai tekintély található, akik aktívan praktizálnak is.
Szerinted kinek való ez a képzés?
Nem teljesen kezdőknek – nem lelkesen érdeklődő amatőröknek. Két év nem lenne elég arra, hogy nulláról arra a – meglehetősen magas – szintre juttassuk a hallgatókat, amit ez a tanterv kitűzött célul. Szükséges hozzá előzetes képzettség, viszont az, hogy ez milyen jellegű, nagyon széles skálán mozoghat. Egyelőre azt látjuk, hogy a legtöbb érdeklődő tervezőgrafikusi háttérrel rendelkezik, viszont mi tárt karokkal várjuk a szociológia, pszichológia vagy akár infomérnöki vonalról érkezőket is. Alapvetően gondolkodásmódot keresünk, azt is fogjuk fejleszteni, nem csak a technikai skilleket.
Mit gondolsz, mit tartogat a jövő azok számára, akik elvégzik a képzést?
Ha akarják, akkor végtelen mennyiségű munkát – de tényleg. Interakció-tervezőként nem kell keresgélni a megbízókat, ezt most garantálom, a MOME brandje pedig egyfajta rangot, minőségbiztosítást jelent majd a piacon. Én titkon abban is bízom, hogy néhányan talán a piac helyett a kutatás felé fordulnak majd, hogy velem együtt gondolkodjanak a szakma hosszútávú jövőjéről.
// /
A MOME Interaction Design képzéséről további információkat itt találtok.
A Flying Objects projektjeit itt nézhetitek meg.
