2022. 03. 09. | Design

Micéliummal az emberiség jövőjéért – Interjú Minkó Mihállyal

Milyen kihívásokkal és korlátokkal szembesülhet egy kutató, miközben egy fontos kérdésre, a műanyag leváltására keres alternatív megoldásokat? Minkó Mihály és Szilágyi Dóra a MOME laboratóriumában kísérleteznek micélium alapú – gombákból kinyerhető – biokompozitokkal, melyek a jövőben akár leválthatják a műanyagok irracionális mértékű, környezetkárósító használatát. Minkó Mihállyal beszélgettünk.

Az adatvizualizációs szakemberként ismert Minkó Mihály 2021 őszén nyert el egy pályázati kiírást az Innovációs Központban, így kezdett el foglalkozni micéliumokkal. Közösen dolgoznak Szilágyi Dórával, aki korábban már egy előremutató kutatási programot épített fel a témában, így bizonyos pontokon kutatásaik kapcsolódnak.

Mik is pontosan ezek a micélium alapú biokompozitok?

Amikor egy szubsztrátumot, táptalajt átszövetünk egy élőlénnyel, egy gombával, utána kezeljük, szárítjuk, valamilyen anyaggal gyakorlatilag megöljük azt a gombát, de a létrejövő biokompozit a további felhasználásra alkalmas lesz.

Milyen tulajdonságokkal bír, mihez lehet hasonlítani ezt az anyagot?

Leginkább a hungarocell és a parafa között lehetne elhelyezni. Porózus, nagyon könnyű, de egy picit törékeny, mállékony anyag, ami a különböző gombafajoknak megfelelően különböző tulajdonságokkal bírhat. Van ami keményebb vagy puhább lesz, van ami jobban átszőtt lesz, de a nedvszívóképességük is változó. Érdekes, hogy meglehetősen jó tűzálló, ha mégis meggyullad, akkor nagyon kicsi a füst kibocsátása, emiatt szigetelő anyagként is nagyon jól használható.

Csomagoláson át az építészetig remekül lehet alkalmazni, az egyszerhasználatos műanyagokat is ki lehetne váltani ezzel az anyaggal. Ha ilyen hatékonyan tud helyt állni és van rá igény, miért nincs középpontba helyezve ennek fejlesztése és kutatása?

Azért nincs, mert eddig még nem volt a műanyag mögött egy ekkora kérdőjel. Egyre több emberben kezd tudatosulni, hogy valószínűleg az a víz, amit iszik, abban is van mikroműanyag, de ez is egy folyamat. A fiatal generáció számára többnyire teljesen egyértelmű, csak jó lenne, ha nem kellene eltelnie húsz évnek, mire ők döntési pozícióba kerülnek.

„Ez a szokásos emberi tehetetlenség, a tömegek tehetetlensége, ami miatt nem vonult be a köztudatba még a micélium.”

Ha választani lehet, az olcsóbb anyagot fogják vásárolni, amivel nem kell vacakolni. Pont emiatt nem lehet könnyen meggyőzni majd az embereket, hogy ilyen típusú termékeket vásároljanak. Sajnos ez a gazdasági realitás egyelőre.

Manapság kritikus kérdés a műanyag helyett az alternatív anyagok keresése és felhasználása. A biodesign, azaz élő organizmusokból építkező anyagok hozhatnak releváns szakmai választ erre a témára?

Rendkívül releváns szakterület ez manapság, ugyanis egyre több jel utal arra, hogy át kell alakítanunk a gazdaságunkat olyan módon, hogy ne termeljünk ennyi szemetet, és ne használjuk ki a természeti erőforrásainkat ilyen mértékben. Ahhoz, hogy ezt elérjük, fontos lenne a természetben megtalálható elemekből építkezni, melyekből biológiailag lebomló termékeket tudunk előállítani, és ezzel mentesíteni tudnánk majd egyszer a bolygót attól az elképesztő mennyiségű műanyag hulladéktól, amit most még sajnos termelünk.

Milyen kompetenciákat igényel ez a terület? Mennyire kell szakmabeliként dolgozni egy ilyen kutatáson, szükséges egy biológus-kémikus attitűd, vagy elég a kíváncsiság és a kísérletező kedv?

Hasznos, ha az embernek van mikológusi szakértelme, de mivel ez egy otthon is előállítható anyag, ezért azt mondanám, hogy a leonardói módszer a legjobb, főleg, ha az ember tud tanulni a saját hibáiból. Mindenesetre meglehetősen rigorózusan kell rögzíteni azokat a körülményeket, amelyekben dolgozunk, figyelni kell arra, hogy mi történik az élőlénnyel, ezért szerencsére könnyen át lehet billenni a klasszikus kutatói attitűdbe.

Mikor lesz szerinted arra lehetőség, hogy ez az alapanyag alkalmas legyen hétköznapi használatra?

Sokan elkezdtek ezzel intenzíven foglalkozni, de még ez is azt jelenti, hogy minimum öt év, amíg ebből mainstream anyag lesz, de inkább tíz év.

„Az biztató, hogy egyre több multinacionális cég is ebbe az irányba mozdul el, és nem csak micélium alapú biokompozit termékeket gyártanak, hanem műanyag- vagy szemét újrahasznosítással is aktívan foglalkoznak, annak a terméktervezés és -fejlesztés folyamatába történő beillesztésével.”

Azt persze nem tudom, hogy ez mennyire szól a marketingnek, vagy mennyire egy valódi elkötelezettség – ezt majd meglátjuk.

Milyen gazdasági vonzata lenne, ha kikerülne a piacra ez az anyag?

Ennek az anyagnak az előállításához steril körülmények kellenek, mindent fertőtleníteni kell, nem egy triviális művelet, és ez a kiadások oldalán is megjelenik. Viszont sokan fizetnének valamivel többet egy olyan természetes eredetű termékért, ami nem mosódik bele az óceánokba, mint egy nagyon olcsó műanyag csomagolóanyag például.

Mire lenne szükség, hogy az emberek ne érezzék annyira idegennek és nehezen elérhetőnek a biodesign által kínált lehetőségeket? Miért érezzük ezt annyira távolinak?

Azt gondolom, egyrészt azért, mert túlságosan hozzászoktunk, hogy mindent készen kapunk, nekünk semmit sem kell megcsinálni. Másrészt azért, mert egy újfajta tárgyhasználati hozzáállást igényel az emberek részéről. Ezek a tárgyak szerencsére nem tartanak örökké, lebomlanak, újat kell csinálni, viszont nem szennyezik a környezetet. Inkább a székem essen szét pár havonta, mint az egész bioszféra.

Szóval teljesen új alapokra kéne helyeznünk a tárgyakhoz kötődő viszonyunkat is?

Egy döntést kell hoznunk, hogy túl akarja-e élni az emberiség, meg akar-e maradni ezen a bolygón vagy sem. És ebbe a tárgyhasználat és a műanyagok kérdésköre is beletartozik. Ha igen, akkor elkerülhetetlen, hogy ebbe az irányba mozduljunk el.