Egységben tartott káosz – Csutorás Marci animációs portfóliója
Sokoldalú, impulzív, érzékeny. Alkotásai lángolnak. Személyes emlékeit eltorzítja, pillanatnyi gondolatait gyorsan megörökíti. Minden, amit kreál, groteszk és furcsán szép. Marci alkotói világának „kapuján” átlépve megcsodálhatjuk az elfogadás erejét, vibráló személyiségét – és az egységben tartott káoszt.
Portfóliója első ránézésre felrobban a sokféle hatástól, színektől és a különböző textúrák keveredésétől. Fiatal kora ellenére komoly önismeretről tesz tanúbizonyságot újra és újra, alkotásai bőbeszédűen őszinték. Magabiztosan kombinál különböző technikákat, ami gyerekkori kísérletezéseire vezethető vissza, hiszen művészetközeli családja révén sokféle kreatív tevékenységben kipróbálhatta magát, szerinte ez tette őt alkotóként „mohóvá”.
Első kisfilmje – pontosabban áldokumentumfilmje – a Kigyógyulva olyan mély témákat dolgoz fel, mint a nemi hovatartozás, elnyomás, megfelelni vágyás. Beszélgetésünk során egy finom utalással szóba is került, hogy országunkban az LMBTQ közösség mintha újból marginalizálódna, ennek ellenére mégis képesek fekete humorral szemlélődni, egy lazább szűrőn keresztül látni a történéseket.
„Huszonéves fiatalként alapvető küldetésemnek érzem azt, hogy erről is beszélni tudjak, illetve további kérdéseket tegyek fel. Fontos volt, hogy az elnyomás megjelenítése mellett humort is vigyek bele a történetmesélésbe, ugyanis egy bizonyos szinten túl már nem szeretem komolyan venni a dolgokat.”
Talán már ennyiből is látszik, hogy Marci munkáiban nemcsak szókimondó, hanem törekszik a harmóniára is, széles spektrumú érzékenységgel dolgozik. Ezzel kapcsolatban személyes élményem is van: egy kurzuson lerajzolt a sketchbookjába, amit később a kezembe nyomott, majd hozzátette: „Muszáj volt, mert valamiféle mély szomorúság sugárzott rólad.” Természetesen ez sem előzmények nélküli alkotói habitusát illetően, ahogyan fogalmazott, néha egy semmiből felbukkanó érzés annyira erősen tud hatni rá, hogy muszáj lapra vetnie – munkamódszerében tehát az érzelmek megélése legalább olyan fontos komponens, mint a technikai felkészültség.
Kibontakozó stílusa ellentmond a minimalizmusnak, jellemzőek rá a torzított térhatások, elnagyolt formák és a kaotikus vonalvezetés. Munkáit belső lelkiállapota és a mesterséges környezet iránti megszállottsága határozza meg, a képzőművészet és a trendek egy bizonyos szinten befolyásolják, de csak annyira, hogy az ne nyomja el teljesen.
„A világ számomra egy torz kép. Ami nálam állandó, azok a torz terek és motívumok. De a személyiségem is össze-vissza, csapongó. Sokféle dolog van rám hatással, mindig más ember vagy érzés inspirál. Nagyon nagy kilengéseim vannak általában.”
Az elmúlt félévében a free Britney mozgalomról készített egy adaptációt, amely erőteljes pop hatást és változatos karaktereket eredményezett. Banális témaként alapvetőnek tartotta, hogy tartalmiság szempontjából és művészetileg is helyt tudjon állni projektje. Ehhez képest személyesebb hangvételű alkotásai egyfajta lelki megnyugvásként, feloldásként szolgálnak, az alkotás szerinte egy felfokzott lelkiállapot.
„Nem is olyan rég részt vettem egy animációs workshopon Svájcban, ahol experimentális animációkat kellett létrehozni. Akkortájt fura és rossz állapotban voltam. Ha nagyon rosszul érzem magam, akkor általában nem csinálok semmit. Ennek ellenére a természet közelsége terápiás módon arra késztetett, hogy készítsek egy kisfilmet egy traumám feldolgozásáról.”
Színes kifejezésmódjával ellentétben itt egy sötétebb, komorabb világgal találhatjuk szembe magunkat. Maga a film egy naplóból indul ki, amiből részleteket olvas fel érzéseire reflektálva. Tudatosan minden egyes nap elvonult a hegyre rajzolni, tintával átitatott betűi és a hegyek vonalai fokozódó vehemenciával olvadnak össze, hogy aztán egy finom kalligráfiaként érjenek véget.
// /
Marci további munkáit ITT találjátok
A projektek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció BA képzésén készültek
