A szövés mint öngyógyítás
A harmadéves textilszakos hallgató, Zákány Gabriella szakmai érdeklődése a szövés körül forog. Ez a tevékenység számára több, mint egy felületképzési technika – az öngyógyítás egyik eszközének vallja. A Places of Memory egy olyan munkája, melyben a személyes hangvétel dominált a tervezés és a megvalósítás során is.
„A Covid alatt párkapcsolatom nagy megpróbáltatáson ment keresztül. Két évre kényszerültünk távkapcsolatba. Az ezzel járó bizonytalanságot nehezen dolgoztam fel” – meséli Gabi. A személyes kapcsolódás hiányából kiindulva készített kárpittervet egy általa létrehozott fiktív térkép segítségével, melyben a párkapcsolat meghatározó, közös helyszíneit vette alapul. A térkép egy többlépcsős vizuális átalakításon esett át, mely önmagában is egy izgalmas lépéssorozat.
Később a helyszíneket formákká alakította, majd az újabb látványt szkennelés segítségével módosította: több irányba mozgatta a másolófelületen a papírt. Az eredmény egy elmosódott, képfoszlányokból álló felvétel lett. Az absztrakcióba hajló hatás talán a valós koncepcióhoz képest eltávolodásnak tűnik, de lényegében épp ellenkezőleg.
„Az elmosódottság tükrözi a bizonytalanságot és azt, ahogyan az élmények átalakulnak az emlékezetben. Az emberi kapcsolatok is hasonló módon működnek, mint a térképem. Ami megtörtént, idő elteltével újra összeállhat valami mássá, teljesen szubjektív.”
A kárpit a végső látvány egy részletét ragadja ki, a szövéssel záruló folyamat – elmondása szerint – átsegítette ezen az időszakon. Azonban nem csupán az önelemző lépéssor bizonyult terápiás értelemben hasznosnak, hanem maga a munkafolyamat is.
„Azt szeretem a szövésben, hogy benne ragadok; elfoglalja a kezeimet, a gondolataimat pedig lelassítja. A monoton kézi munka nagy hatást gyakorol az ember belső folyamataira. A szövés mint kitartást igénylő hosszas procedúra kiszakítja az embert a rohanással teli hétköznapjaiból, és higgadtságra tanítja.”
A projektet két oldalról közelíthetjük, egyfelől a folyamat irányából, ami Gabi számára is annyira lényeges. Maga a végeredmény viszont már a befogadóra gyakorol hatást. Egyesíti az alkotó belső megéléseinek komplexitását, így talán nem is az a cél, hogy első ránézésre megmondjuk, mi áll a szövött munka hátterében, inkább maga a látvány és a saját szubjektív olvasat a fontos.
„Sokat vívódtam azzal, hogy érdemes-e személyesebb témákkal foglalkozni, hiszen kívülről nem látszik, számomra mit jelent az alkotói folyamat. De az a tapasztalatom, hogy szubjektív végeredményben gondolkodva egyszerűbb a formaalakítás és gördülékenyebb a munkamenet.”
// /
Gabriella további munkáit ITT találjátok
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervezés BA képzésén készült, konzulense Újszászi Tünde volt
