Unheimlich – Ösztönösen ismerős, tudatosan ismeretlen
Móró Zsófia Unheimlich című projektjében az emlékezés, identitás, archívum hármas egységével foglalkozik eltűnt édesapja személyén keresztül. Hogyan alakulhat ki egy kép valakinek a személyéről, akit nem ismerünk, akit csupán a családi albumokon és mások által elmesélt történeteken keresztül tudunk körvonalazni? Miért törékeny az identitás és miért fontosak a fényképek? Az itt bemutatott munka ezeket a kérdéseket feszegeti.
A címet adó unheimlich német szó jelentése hátborzongató, kísérteties, furcsa, rejtélyes. Ez egy olyan fogalmi hálót jelölő kifejezés, amely Zsófi esetében az élő és az élettelen, a konkrét és a definiálatlan ellentmondását tükrözi. Hogyan lehet valaki egyszerre ismerős és egyszerre ismeretlen?
A családi archívum gyarapítása mindenkinek ismerős jelenség. Amikor bizonyos alkalmakkor előkerül az a frusztráló fényképezőgép, amiről hosszú évek elteltével mégis kiderül, hogy nosztalgiát keltő, fontos pillanatokat örökített meg. Ezekből a képekből dolgozott Zsófi is.
„Egy olyan történettel foglalkoztam, ami az én életemben mindig is jelen volt, de egészen idáig nem öntött formát.”
Zsófi édesapját soha nem ismerhette meg, viszont mindig is jelen volt az életében mások emlékezete és történetei által. A róla alkotott kép egy közvetítő közegen keresztül alakult és alakul a mai napig.
„Összeszedtem a családi albumból az összes létező képet, és megpróbáltam ezekből az összes vizuális információt kinyerni, hogy rekonstruálni tudjam apám arcát.”
A képek digitalizációja után Zsófi tudatosan a 3D szkennelés technikáját választotta, mely tökéletesen szimbolizálja édesapjával kapcsolatos emlékezetét: „Többféle adat, többféle emlék. Különböző részletekből állítom össze a végső képet, ami soha nem nyeri el a teljes formáját.” Az eredmény mégis egy kivehető arc, ami különböző részletek által kelti az egység illúzióját. „Ezt a folyton alakuló identitást akartam leképezni” – mondja az alkotó. Az így létrehozott portré – a megalkotott identitás illusztrációja – ugyanúgy bekerül majd az édesapja személyéhez kapcsolódó emlékfolyamba, mint a régről fennmaradt történetek és fényképek.
Hogyan lehet tehát valaki egyszerre ismerős és egyszerre ismeretlen? A jelenlét képes alakulni, nem egy lezárt dologról van szó, ahogy Zsófi sem köti az édesapjáról kialakult képét egy élő személyhez. Fogalmi szinten létezik a folyam, ami „Ő” – és ebbe már ez a projekt is beletartozik.
// /
Móró Zsófia a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design MA szakos hallgatója; a projekt a „Túl a valóságon” c. kurzus keretében jött létre. Konzulens: Fábián Noémi.
