Friss animációs munkák a MOME műhelyéből
Cikkünkben a legújabb animációs generáció alkotásait mutatjuk be nektek. A MOME-n idén végzett hallgatók mestermunkáiból válogattunk képkockákat, amiket rövid leírással támogatunk meg. A képek önmagukban is izgalmasak, de érdemes a koncepciókat is megismerni: az idei válogatásban szerepel egy Ikarus buszon játszódó kamaradarab, egy álmatlanság köré komponált VR-szoba, egy régi emlékeket őrző képeskönyv, Trixie közösségi médiaprofilja és egy rövidfilm, amiben állatok tolmácsolnak nagyon is emberi problémákat.
David C. Crisp: A World in Chaos
David C. Crisp 9 perces animációs rövidfilmje állati szereplők segítségével beszél az emberek problémáiról. A lineárisan nem összefüggő jelenetekben hétköznapi élethelyzetek elevenednek meg, amelyek különböző morális dilemmákra, érzelmi, társadalmi gubancokra hívják fel a figyelmet. Az állatok természetes élőhelyén abszurd módon jelennek meg olyan súlyos témák, mint a rasszizmus, a nemi diszkrimináció, a bevándorlás, a szorongás és a depresszió. Az állati karakterek segítségével a film igyekszik elemelni a kérdéseket az emberi előítéletektől. A rendező szerint az animáció megfelelő eszközt nyújthat ezeknek a problémáknak a tematizálásához: „közel sincs elég olyan ábrázolás az animációban, amely ezeket a nehéz témákat problémaként és nem pusztán cselekményelemként kezelné, amelyet az epizód vagy az évad végére meg lehet oldani anélkül, hogy elgondolkodnánk, mit is jelent valóban megélni őket” – olvashatjuk a leírásban.
Erhardt Domonkos: Szemem sarka
Egy pillanatnyi összenézésről szól Erhardt Domonkos rajzanimált rövidfilmje. A 90-es évek budapesti légkörét idéző történetben egy éjszakai járaton találkozik össze egy lány és egy fiú tekintete a buszablak tükröződésében, ami a fiú számára megnyitja az utat az emlékezés és álmodozás felé. „Nagy hangsúlyt fektetek a történetmesélésben a hangulatok kifejezésére, megjelenítésére, azok átadására” – jegyzi meg az alkotói nézőpontjával kapcsolatban a rendező. A film mellőzi a dialógusokat, így a sound design és a zene játszik kiemelt szerepet a romantikus hangulatfestésben és a dramaturgiai ív kibontásában. A vizuális megoldások a képregények látványvilágából merítenek.
Nemes Barnabás: Can’t Sleep VR
A Can’t Sleep egy alváshiányt tematizáló virtuális környezet. Az éjszaka mélyén egy szobában és a hozzá tartozó erkélyen hajthatunk végre különböző interakciókat, amelyek szerencsés esetben a vágyott álom felé mozdítanak minket. Nemes Barnabás experimentális VR-darabja egy önsegítő meditációs kazetta elindításával kezdődik; a magnóból szóló narrátor kezdetben támogató, majd egyre inkább akadályozó szerepben tűnik fel, miközben végigvezet minket az interaktív történeten. „A célom, hogy egy fiatal felnőtt szobáján keresztül bemutassam, közelebb hozzam a generációmat meghatározó egyéni és társadalmi problémákat, belső és külső nyomásokat. Garantált megoldást valószínűleg nem tudok nyújtani az álmatlanság problémájára, mégis remélem, hogy a játék hatására az ebben szenvedők is egy lépést hátra lépve tudják objektívebben szemlélni saját helyzetüket” – árnyalja a koncepcióját az alkotó, aki saját tapasztalataiból merített ennek az immerzív élménynek a megalkotásához.
Pittmann Glória: Azon a nyáron
Az Azon a nyáron című képeskönyv azt az érzést ragadja meg, ami elönti az embert, amikor váratlanul felszínre tör egy-egy régi emlék… ebben az esetben egy elfeledett nyár délutánjainak hangulata. „Visszatekintés a múlt kedves pillanataiba azoknak a felnőtteknek, akiknek még néha ma is fáj, hogy ezt a világot maguk mögött kellett hagyniuk” – írja Pittmann Glória, és felteszi a kérdést, hogy a valóságban vajon mennyiben létezett mindaz, ami az emlékekben megjelenik. Ez a bizonytalanság kölcsönöz a kiadványnak is egyfajta álomszerűséget, miközben természetes pasztellszínek és a nap vöröse kísér minket végig az oldalakon. Az emlékezés folyamatát Glória számára egy gyerekkori fénykép indította el, a mestermunkában pedig Palasovszky Ödön Fák, állatok és felhők emlékkönyvébe című könyvének szövegrészleteivel keverednek az illusztrációi.
Teleki Kitti: Trixie the Pixie
„Egy fiatal lány hangulatingadozásokkal teli önismereti útja a kiegyensúlyozott felnőtt élet felé” – olvashatjuk a műleírásban, de ez még közel sem minden: a Trixie the Pixie egy sokrétű, különböző platformokon megjelenő projekt, ami a főszereplő bejegyzéseit tárja elénk a közösségi média felületein. Teleki Kitti „internetes alteregója” a fiatal felnőttek érzéseiről, kihívásairól kommunikál naplószerű posztjaiban, amelyekben a hétköznapi élet furcsaságai ugyanúgy helyet kapnak, mint a mindfulness-gyakorlatok. A legtöbb ember a telefonja képernyőjén találkozik a projekttel, ezért is törekedett az alkotó egyszerű formákból építkező, könnyen felismerhető, karakteres látványvilágra. Az Instagram pedig arra is lehetőséget nyújt számára, hogy közvetlenül, interaktív módon vonja be a közönségét a történetmesélésbe.
// /
A munkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció MA szakán születtek.
David C. Crisp mestermunkájának témavezetője Bognár Éva Katinka, konzulense Kádár Melinda; közreműködött Fülöp József. Erhardt Domonkos mestermunkájának témavezetője Balogh Fábián, konzulense Hegyi Olivér. / Nemes Barnabás mestermunkájának témavezetője Bognár Éva Katinka, konzulense Bakk Ágnes. / Pittmann Glória mestermunkájának témavezetője Bognár Éva Katinka; közreműködött Fülöp József. / Teleki Kitti mestermunkájának témavezetője Fülöp József, konzulense Farkas Júlia.
