Probléma alapú gondolkodás az osztályteremben – Interjú Sinkó-Kalocsai Dorottyával
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosának egyik kiemelt programja a régió ökológiai kérdéseit vizsgáló Balatorium. A kezdeményezés a kultúrtáj tématerület keretében arra keresi a választ, hogy a jelen korban mi lehet a tudomány, a kreativitás és a közösségek szerepe az intelligens és fenntartható tájhasználatban. Sinkó-Kalocsai Dorottya ehhez kapcsolódott szakdolgozati projekttervével, aminek keretében a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanuló 11. osztályos diákokkal foglalkozott egy 5 órás tematikus óratervben. A designpedagógiai kísérlet során közösen próbálták megérteni a Balaton egyik fő ökológiai problémáját, a felszínborítás változását, a tópart beépítését. A nem mindennapi projektet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem rektori különdíjjal jutalmazta – ennek apropóján kérdeztük Dorottyát.
A Balatoriumhoz kapcsolódó projektekről több ízben írtunk már, ehhez kapcsolódtál te is mestermunkádban. Miért gondoltad jó terepnek ahhoz, hogy az óratervedet ennek keretében valósítsd meg?
Mindenképpen valami „élő” projektet szerettem volna, aminek van elő- és utóélete Azt gondoltam, hogy erre a témára rá lehet építeni egy átfogó, öt vagy több órát felölelő kurzust. Amikor körvonalazódott, hogy van lehetőség a diákokat elvinni egy szakmai programra Veszprémbe, hogy kipróbálják önmagukat, még jobban motivált a program. A folyamat közben Szentandrási Dóra volt a konzulensem, tőle és – a gimnázium oldaláról – Mészáros Zsuzskától rengeteg segítséget kaptam.
Bizonyos értelemben minden reformpedagógia módszer vagy megközelítés egy kísérlet is egyben. Jelen esetben a probléma alapú gondolkodás designpedagógiai módszertanáról beszélünk – ez mit jelent a gyakorlatban?
Habár kísérleti volt a munkám, azért keretekhez volt kötve. Először az kezdett el foglalkoztatni, hogy a jelenlegi iskolák világában, hol lehet megtalálni a helyét az ökológiai problémákat tematizáló feladatoknak, illetve milyen módszertanok adnak lehetőséget egy olyan téma feldolgozására, amire nem csak egy megoldás létezik.
„A probléma alapú tanulás az önszabályozó tanulást, a problémamegoldó képességet és készségeket, a hatékony kommunikációt és az együttműködő képességet fejleszti. Ez azért fontos, mert ezek az adottságok segítik elő a megtanultak későbbi transzferálását.”
A probléma alapú tanulás mellett a tervezői szakaszban – az óratervezésben, valamint a diákok tervezői munkájában – és a témafeldolgozásban is a designgondolkodás lépéseit vettem alapul, emellett a HEAD és a STEAM módszertanok által felismert pedagógiai innovációkkal dolgoztam. A téma feldolgozásának folyamata felhasználta a játék, a társasjáték és a gamifikáció lehetőségeit is. Összességében megpróbáltam a saját tervezői munkámat és természetesen a diákok tervezői feladatát is a designgondolkodás tükrében felépíteni, hogy minél több ismert és számomra szakmailag értékessé vált módszertant beépíthessek, ami támogathatja a sikeres megvalósulást.
A probléma tehát a Balaton rohamos beépítése, a felszínborítás változásai, illetve ezek hatásai a környezetre. Mennyire tűnt ez távoli, megfoghatatlan dolognak a diákoknak? Hogyan reagáltak?
Ez számomra is kérdés volt a projekt megkezdése előtt. Az első közös óránkon elmeséltem a diákoknak, hogy mibe csöppentek bele, mi a projekt célja, hogyan épül fel. Nagyon szimpatikus, intelligens és nyitott társaságról van szó, az első találkozáskor körben ültünk, érzékenyítés céljából megkértem őket, hogy meséljenek el egy-egy történetet „egy balatoni emlékem” címmel. A fűzfák alatti alvástól a vitorlázáson át a teraszon kártyázásig mindenféle történettel találkoztunk, mindenki részéről érzékelhető volt egy alapvető kötődés a tájhoz és magához a Balatonhoz. Második lépésként, hogy felmérjem, mennyire állnak közel az ökológiai kérdések a csapathoz, egy kvízt játszottunk végig, ami a Balaton általános történetét, és ökológiai szempontból a Balatont érintő problémákat dolgozta fel. A fókuszban a felszínborítás változása, a tópart beépítése, az élőhelyszigetek közötti kapcsolat volt. Remek megoldások születtek a játék során, teljesen képben voltak a diákok, felvetődtek kérdések, amiket később megbeszéltünk. Elég hamar kiderült, hogy a tanulók magukénak érzik a témát, ami egy jó előrejelzés volt a későbbi órákra. Az is kiderült ebből, hogy a feladatot alapvetően a belső motiváció fogja irányítani.
A végeredmény minden csoportnál egy-egy érzékenyítő társasjáték lett. Természetesen az output is fontos, de pedagógia szempontból a megtett út sem elhanyagolható… Milyen tapasztalataid voltak?
Azt gondolom, hogy a megtett út kiemelkedően fontos, mert akkor történik a téma feldolgozása, a diákok folyamatosan pörögnek egy megoldáson, állandóan munkál bennük az, hogy szeretnének létrehozni valamit, egyben szeretnék önmagukat is beletenni a projektbe. Ez abban is meglátszott, hogy a négy csoport teljesen más megközelítésből dolgozta fel a felszínborítással kapcsolatos témát.
„A diákok kiterjesztették a feladatot, belevettek más – őket még jobban foglalkoztató – ökológiai problémákat. Volt, aki logikai szempontból közelítette meg a koncepciót, de akadt olyan társaság is, akiknél a storytelling volt a hangsúlyosabb. Szuper tervezői gondolatok és releváns, jól használható, izgalmas prototípusok születtek.”
Az outputra rátérve, a veszprémi út is egy fontos lépése volt a folyamatnak. A megvalósulást a Fazekas Gimnázium és az egyetem közreműködése mellett Szűcs Attilának köszönhettük, aki a veszprémi Vetési Albert Gimnázium igazgatója és egyben a BaBaKO elnöke. A veszprémi meghívásnak köszönhetően a diákok mint alkotók, tervezők jelentek meg egy általuk nem ismert gimnáziumi közegben. A saját játékukat mutatták be, a saját nézőpontjukat mesélték el, a bennünket fogadó osztály pedig szuper feedbacket adott nekik.
Születtek olyan társasjátékok, amik jó prototípust jelentenének egy fejlesztéshez akár?
Egyértelműen igen. Nem szeretnék kiemelni egy csapatot sem, mert valamilyen szempontból mindegyik munkát fejlesztésre érdemesnek találom. Az általánosan megállapítható, hogy nagyon jó gondolatokkal dolgoztak a diákok, mindegyikben látok potenciált.
Mi lesz az óraterved sorsa? Új ötletek kidolgozása következik, vagy szeretnéd minél több helyzetben alkalmazni?
Szeretnék továbbdolgozni az óratervvel, van a fejemben néhány gondolat ezzel kapcsolatban a jövőre nézve, de semmit sem szeretnék elkapkodni.
Hogyan látod, milyen lehetőség van arra, hogy szélesebb körben is elterjedjenek az ilyen és ehhez hasonló designpedagógiai megközelítések?
A Balatorium/MOME Mag program a legjobb példa rá, hogy ha kurzusszinten kialakítunk módszertanokat, „végigjátsszuk”, teszteljük, utána az egyértelműen átörökíthető és hasznosítható egyéb pedagógiai munkába. Én reménykedem abban, hogy a sok jobbnál jobb módszertan és tapasztalat nem vész el, hanem itt is életbe lép a „tanultak későbbi transzferálása”.
// /
A szakdolgozat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design- és vizuálisművészet-tanár MA szakon készült, témavezetője Bényei Judit, konzulense pedig Szentandrási Dóra voltak
A Balatoriumhoz kapcsolódó további cikkeinket ITT, ITT és ITT éritek el
