Trixie világa – Interjú Teleki Kittivel
„Egy fiatal lány hangulatingadozásokkal teli önismereti útja a kiegyensúlyozott felnőtt élet felé” – röviden így foglalható össze a Trixie the Pixie sztorija, miközben egy sokrétű, különböző platformokon kibontakozó világ jelenik meg előttünk. Teleki Kitti szokatlan animációs munkája lényegében egy online napló, ami a főhős közösségi médiaposztjain keresztül enged betekintést a fiatal felnőttek hétköznapi világába és dilemmáiba. A projektet idén a MOME rektori különdíjával ismerték el. Kittit a munka részleteiről, Trixie személyiségéről és a lehetséges folytatásról kérdeztük.
Hogyan mutatnád be röviden a diplomamunkádat azoknak, akik még nem ismerik?
Egy karakterközpontú animációs projektről van szó, ami elsősorban online közösségi platformokra készül. A történet „itt és most” játszódik, a sztorinak nincs előre eltervezett kezdő- és végpontja. A nézők egy általam kreált internetes perszóna, Trixie Instagram profilján keresztül követhetik a karakter életének alakulását, úgy hogy akár időközönként a platform interaktív funkcióinak a használatával bele is szólhatnak a cselekmény kimenetelébe. Témáját tekintve az oldalon többnyire slice-of-life típusú tartalmak jelennek meg; a hétköznapi élet történéseit, kiragadott pillanatait dokumentálom rövid animált GIF-ekben, illusztrációkban, képsorozatokban.
Milyen személyiség Trixie? Milyen képet mutat róla az online „naplója”?
Trixie személyisége organikusan, folyamatosan fejlődik, kezdve az első karaktervázlatoktól egészen mostanáig. Amikor eleinte még csak kísérleteztem és mozgáspróbákat készítettem, fogalmam sem volt, mi lesz a diplomamunkám, csak nagyon szerettem rajzolgatni ezt a figurát. Utána kezdett körvonalazódni a jelenlegi internetes formátum, és elkezdtem spontán szituációkban is megrajzolni. Mikor végignéztem az első pár anyagot, az lett a benyomásom, hogy egy olyan húszas évei elején járó lány, akit sokszor az érzelmei és a hangulatingadozásai irányítanak, emiatt sokat szorong. Picit éretlen és infantilis, könnyen csatlakozik rá az élet apró örömeire, ha éppen nem agyal valamit túl, a horoszkópja pedig Ikrek. Egyébként Trixienek barátnői is vannak, Judy és Vicky, velük az a tervem, hogy ősztől többet fogom szerepeltetni őket az oldalon. Az ő személyiségüket egyelőre Trixie szubjektív, érzelmi benyomásain keresztül fogjuk majd megismerni, amik emiatt nem biztos, hogy minden esetben fedik a valóságot. Azt gondolom, hogy az lenne fair, ha nekik is lenne profiljuk és lehetne azzal játszani, hogy megjelenik több nézőpont egy téma körül, de ez csak akkor tudna megvalósulni, ha a projekt bővülne tagokkal és nem egyedül gyártanék, mert most egy karakter menedzselése is bőven elég.
A műleírásában a mentális egészség és a közösségi média is meghatározó hívószavakként szerepelnek; miért éppen ezek kezdtek el témaként foglalkoztatni?
Mentális egészség, önismeret, spiritualitás, ezek olyan témák, amik már kamaszkorom óta nagyon foglalkoztatnak, sokat is olvasok ezekről. Volt pár visszatérő időszak az életemben, amikor erősen szorongtam, amihez általában mindig testi tünetek is jártak. Régebben ez megijesztett, most már csak azt utálom benne, hogy egy időre teljesen elvág a külvilágtól. Emiatt azt érzem, hogy eleve rá vagyok utalva arra, hogy foglalkozzak magammal. Azt tapasztalom, hogy az elmúlt években egyre elfogadottabb beszélni arról, hogy ki mivel küzd mentálisan. Legalább is a környezetemben sokan vállalják a sebezhetőségüket. A projekt hosszútávú tervei közt szerepelnek olyan együttműködések, amiket különböző mentálhigiénés szakemberek bevonásával képzelek el megvalósítani, hogy edukációs, és érzékenyítő tartalmakként is egyaránt megállják majd a helyüket. A közösségi média pedig inkább mint eszköz foglalkoztat. A koncepció és a témák kiválasztásakor azt éreztem, hogy a social platformok bizonyulnak jelenleg a leghatékonyabbnak, hogy elérjem a projekt célközönségét, és a későbbiekben esetleg tovább lehessen más platformokra és médiumokra is bővülni.
Mi jelentette számodra a legnagyobb szakmai kihívást az alkotói folyamat során? Mi az, amire egy interaktív “transzmédia” projekt esetében külön figyelni kell?
Azt érzem, hogy szerencsés a formátum, amit választottam, mert végtelen szabadságot enged, így nehezebb ráunni a folyamatra és viszonylag hamar látom az animációs tartalmak eredményét is – ez nagyon lelkesít. Volt egy év, amikor csak csendben fejlesztettem a projektet, akkor még nem volt elérhető online, ezt az időszakot imádtam. Amikor eljutottam oda, hogy elkezdtem posztolni újból vissza kellett találni a saját ritmusomhoz, amiben alkotni szeretek. Nagyon kiestem a flow-ból egy rövid időre; nyomasztottam magam, hogy aktívnak kell lenni, mert különben senkit nem fog érdekelni a projekt, miközben nem realizáltam magamban, hogy mennyi minden mást is csinálok ezen kívül. Ez a kényszeres produktivitás szerencsére mostanra eltűnt.
Mit jelent neked személy szerint ez a projekt a szakmai aspektusokon túl? Történt olyan élmény, akár rádöbbenés a folyamat során, amit szívesen megosztanál?
Ez részben egy öndokumentációs folyamat is, ami szórakoztat és jó hatással van a kreatív, játékos oldalamra. Érzek magamban egy nagy adag felszabadultságot, ami szerintem amiatt is van, mert sikerült elengedni az előzetes koncepcióimat arról, hogy mit „kellene” csinálnom egy animációs diplomára, és helyette azt választottam, ami természetesen jött. Ehhez kellett az is, hogy a környezetem nagyon támogasson és bízzon bennem. Jól esik visszanézni az elmúlt időszakra, nagyon lelkes vagyok, ha a projektről van szó, mindig várom azokat a napokat a héten, amikor tudom, hogy „Trixiezhetek”.
Most, hogy ez a fejezet lezárult az életedben, merre tovább? A válaszaidból világos, hogy Trixie és Kitti együtt folytatják.
A diploma egy fontos mérföldkő volt, de azt már egész korán éreztem, hogy a projekt túlmutat a diplomavállaláson. Már tervezem, hogy szeptembertől miket szeretnék megvalósítani. Az elmúlt évben sok energiát fektettem abba, hogy különböző prezentációs helyzetekre készüljek. Nagyon szeretem ezt a részét is felépíteni, de vágyok most már egy hosszabb, egybefüggő időszakra, ami aktív alkotással telhet majd. Jelenleg dolgozom egy együttműködésen is, amiben Trixie promóz egy artbookot egy barcelonai kiadónak, és bízom abban, hogy lesznek még ehhez hasonló megkeresések, mert az alkalmazott része a projektnek ugyanannyira tud inspirálni, mint a személyes jellegű tartalmak.
// /
Trixie kalandjait Instagramon itt követhetitek.
A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció MA képzésén született. Teleki Kitti témavezetője Fülöp József, konzulense Farkas Júlia, szakdolgozati konzulense Tillmann József A. volt.
