Hallani a láthatatlant, látni a hangtalant – Fülöp Szabolcs „signal_zone” projektje
A mindennapi életünket meghatározó rendszerek többsége olyan szorosan beépült napi tevékenységeinkbe, hogy szinte észre sem vesszük. Fülöp Szabolcs szerint az emberiség szoros szimbiózisban él a technológiával, bizonyos technológiák azonban mintegy „ráépülnek” a társadalomra, és új típusú babonáknak adnak teret. Sokan nincsenek tisztában a minket körülvevő vezeték nélküli hálózatok és digitális eszközök működésével, egy részük ezért hajlamos egyfajta természetfeletti jelenségként tekinteni az internetre. Az antropocén korban az internet és a gépek vették át a félelmetes ismeretlen helyét. A technológiák használatának egyszerűsége és a technológiai fejlődés megnyitotta az utat a neoanimisztikus mágikus gondolkodás előtt. Az egyéni felhasználó és a láthatatlan közötti összefüggés nyomatékosításával Szabolcs alaposan elgondolkodtat minket.
A „signal_zone” projekt környezetünk elektromos hálózati szerkezetét kívánja vizuálisan megjeleníteni egy hordozható audiovizuális installáció segítségével. A projekt során Szabolcs által viselt öltözék a karbantartó munkások munkaruháját idézi, és a projekt szerves részét képezi. A berendezés egy hangérzékelőből áll, amely a bemenő hangot egy hangkártya segítségével közvetíti. Az áramforrást a Szabolcs hátára szíjazott akkumulátortelep biztosítja. Mintha egy idegen táj felfedezőjét látnánk. A némiképp túlméretezett érzékelő a reptéri biztonsági ellenőrzésnél használt fémdetektorokra emlékeztet. Az újrahasznosított viselhető monitorral együtt szellemirtó-szerű hatást kelt.
A mindennapi életünk részét képező terekben ez az öltözék idegennek és komikusnak hat, ettől ezek a napi szinten használt liminális terek egycsapásra ismeretlennek és abszurdnak tűnnek. A hordozható kijelző egy generatív rendszer segítségével vizuális formában jeleníti meg az elektroszmogot. A megjelenő képek grafikája nyers egyszerűségével tűnik ki: a természetes, élethű minták pixeles grafikai megjelenítése a generatív tervezés legtisztább formáját képviseli.
Az elektroszmog a közvetlen környezetünkben található készülékek és eszközök által kibocsátott elektromágneses sugárzás, amelyről a hétköznapokban csak kevés szó esik. Azok, akik szerint a bizonytalan eredetű, életveszélyes allergiás reakcióikért az elektromágneses sugárzás a felelős, az úgynevezett nocebo hatás iskolapéldái. A nocebo hatás a placebo hatás fordítottja: ártalmas hatást feltételezni egy olyan dologtól, amiről már eleve is azt feltételeztük, hogy ártalmas.
Az őskori ember még nem tudta, mitől beteg; a babonákat az azóta eltelt időben felváltották a közös tudásanyagok, az innovációk és a bevált gyakorlatok. Azonban a késztetés, hogy mintázatokat fedezzünk fel betegségeinkben és azoktól független dolgoknak tulajdonítsuk őket, evolúciós szükséglet. Mivel a környezeti érzékenység létezése tudományos körökben még mindig hevesen vitatott, továbbra sem egyértelmű, hogy gyökere pszichológiai vagy inkább biológiai eredetű. E tekintetben az elektroszmog hatásaitól szenvedők olyanok, mint az előhírnökök: betegségük a posztmodern-későkapitalista korbeli életmód léleknélküliségének fiziológiai manifesztációja. Az elektroszmog kérdését boncolgatva Szabolcs akarva-akaratlanul bepillantást enged posztmodern kornak ebbe a mindannyiunk számára közös, alapvető emberi élményébe.
// /
Fülöp Szabolcs 2022-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika MA szakán. Témavezetője Lakner Antal, szakdolgozati konzulense Schneider Ákos volt.
A signal_zone jelenleg a Ludwig Múzeum „Nem vagyok robot.” A szingularitás határain című kiállításán látható.
