Virtuális elmerülés – Rósz Anna portfóliója
Rósz Anna portfóliójában a háromdimenziós modellezés világán keresztül enged betekintést személyes, virtuális terébe. Munkáiban gyakran foglalkozik a nőiség és az anyaság szerepével, az intimitás és a szexualitás kérdéseivel. Grafikáin általában meghatározhatatlan álmokat idéző terek és fantomszerű, reflektív alakok jelennek meg különböző érzelmi állapotok lenyomataként.
Last Minute
Anna formavilága a virtuális világból merítkezik, egy olyan fiktív térből, ahol az emberi test elszakad a valóságtól. Koncepciójában a digitális térfoglalás negatív és pozitív hatásait tárja fel és szubjektív tapasztalatain keresztül mutatja be sajátos rendszerét.
„Alkotásaim alapjaként legtöbbször hozzám közel álló történéseket, gondolatokat veszek elő, gyakori inspirációs forrás a zene, az álmok, az érzékenység és a több helyről érkező szinesztézia.”
A 3D technikával készülő alkotásokon csak minimális az utómunka, általában a szaturáció változik, de a kész renderek már 99%-ban egyezni szoktak a végeredménnyel. Anna a fotómanipulációk mellett kis és nagy méretű printeket is készít.
A Last Minute című képpár a melankólia és a szorongás érzésének utolsó fázisait ábrázolja, az ettől való elszakadást és feloldozást szemlélteti. A grafikákon az emberi test elválik a realitástól és egyfajta idealizált, sokszor idegen szépségű, „lebegő”, végtelennek tűnő térbe helyezi a képein látható alakokat.
Happy Place=))
Habár a Happy Place=)) című alkotás a Last Minute képpár előtt készült, Anna szerint ez a munka annak a folytatásaként értelmezhető, hiszen egy rendkívül ritka, tisztán örömteli időszakhoz köthető. A grafikán látható a kibertér esztétikájába illeszkedő fluid női alakok, a testiség és a nőiség témakörén keresztül ábrázolják ezt a boldog lelkiállapotot.
„Számomra a pasztell színekkel sokkal jobban vizualizálható a játékosság és felhőtlenség érzése. Ebben a virtuális térben én is önfeledten alkothatok, így érzem otthon magam.”
Sympton Disease
Anna művészeti eszköztára rendkívül sokszínű, szeret kísérletezni a különféle virtuális technológiákkal. A Symptom Disease című munkájában a tünetkezelés és a valódi gyógymód kapcsolatát és annak szélsőségeit vizsgálta,melynekalapját egy kétdimenziós fotó háromdimenziós manipulációja adja az ASCII art esztétikájával kiegészülve. Az ASCII egy grafikai tervezési technika, amely számítógépeket használ a megjelenítéshez. A szoftver a beírt karaktereket szín és kontraszt alapján helyezi el, amivel izgalmas grafikai gyakorlatokat hozhatunk létre. Egy node segítségével – vagyis egy olyan futtató környezettel, ami lehetőséget nyújt JavaScriptben írt programok futtatására – a 3D-s térbe behívott sík fotóra vagy renderre az alkotó által begépelt karakterek kerülnek, mely lehet bármilyen szám, pont, vessző vagy karakter.
„Azért kedvelem ezt a technikát, mert attól függően változik a kép formája, hogy milyen karaktereket táplálsz be a rendszerbe – tehát interaktál az alkotóval. Felfedezni ezt a fajta kommunikációt számomra új és élvezetes volt, mintha kicsit önálló életre keltettem volna valamit.”
Anna a háromdimenziós grafikákon kívül videós munkákat is készít, technikailag az egyik legizgalmasabb alkotása a Ghost In The Shell címet viseli. A munka egy négy modulból álló egyetemi kurzus féléves záró projektjeként készült, melynek alapját egy csoportmunka előzte meg. A csoportok egyéni témák mentén haladtak, a hallgatók feladata az volt, hogy egy általuk elképzelt világot teremtsenek.
„Itt az egyik kitalált világ bölcs karakterét kellett feldolgoznom, aki felfedezett egy olyan drogot, aminek fogamzásgátló mellékhatása volt, mindezt egy olyan univerzumban, ahol a legnagyobb érték a szülés.”
A fiktív karakter eleinte nem volt tisztában a drog hatásaival, ezért egyre többet fogyasztotta, ami kihatással lett a társadalmi státuszára és a mentális egészségére. Erre reflektál a Ghost In The Shell cím is, egy olyan őrült körforgásra, amiből nem lehet szabadulni, és végül teljesen felemészti az egyént. Anna feladata az volt, hogy egy absztrakt társadalmi célú reklám mentén dolgozza fel a témát, majd később ezt alakította át úgy, hogy az alkotás önállóan is megállja a helyét. A videómunkában a motion capture, azaz a digitális mozgásrögzítés technikáját alkalmazta. A művelet során nagy sebességgel rögzítik egy személy mozgását, az így nyert adatokat pedig egy háromdimenziós modellre ültetik át. Ezáltal a digitális karakter ugyanazokat a mozgásokat végzi, mint az élő személy.
Egy másik sorozata, a Phase Zero a születés és a halál közötti kapcsolódást vizsgálja. A grafikán krómos, olykor kemény, mégis folyadékszerű absztrakt formák ábrázolják az emberi élet során történő folyamatos formálódást, és a másokkal való interakciók hatását a személyes énre. A projekt során elsőként a születésre reflektáló Phase One című munka készült el, ezt követően pedig a Final Phase, ami a halálról és az elmúlásról szól. Anna ezt a két fogalmat szerette volna egyszerre megjeleníteni, így született meg a Phase Zero, ami magába foglalja az emberi lét fázisait.
// /
Rósz Anna a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design BA szakos hallgatója, további munkáit ITT és ITT éritek el.
A Ghost In The Shell című videómunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Médiastúdiumok kurzus negyedik moduljában készült, a témavezető oktatók Fábián Noémi, Bodóczky Antal és Hegyi Béla voltak. Narráció: Aoife Murphy, közreműködő táncos: Barna Nóra, szintén Média Design alapszakos hallgató.
A Phase Zero című projekt a nyár folyamán kiállításra került az Easy Art Space-ben
