ZAJos vizuálok – Atmoszférikus lebegés az idei MOME ZAJ-on
Ha már ZAJ, legyen igazán zajos, ennyiben is összefoglalhatnánk, mit érzékelhettünk a szemeszter eddigi legnagyobb MOME buliján. Az esemény novemberben robbant be újra, a FamilyFast, és alumnik szervezésében, és aznap este új köntösben, szerteágazó zenei, illetve képi műfajokon keresztül alakította át az egyetem központi terét.
A MOME ZAJ szervezéséről és koncepciójáról a résztvevő alkotók szívesen meséltek, hogy ne csak emlékfoltokból rakhassuk össze a képet újra és újra. Legközelebb februárban várnak minket a következő felvonással, ismert fellépőkkel, még színesebb és átgondoltabb terekkel.
Az eseménysorozat közel 10 évvel ezelőtt indult útjának a korábbi campus falai között. Időközben történt egy nagyszabású felújítás, a világjárvány pedig háttérbe szorította a budapesti bulikultúrát, mindezek ellenére, tavaly már részesei lehettünk a ZAJ-nak a belvárosi Toldi moziban. Az idei etap hangulatához nagyban hozzájárult, hogy végre, a régi-új egyetemi közegben lelt önmagára, és organikusan fonta össze az eddigi rendezvényekre jellemző elemeket. Ennek megkoronázását a kísérleti vizualizációk képezték.
Az esemény grafikai világáért, atmoszférikus lebegéséért két hallgató felelt, Tóth Péter és Péri Gergő Gábor, akik a MOME Média intézetének fiataljai. A hang és kép mindvégig összhangban maradt és egységes élményt nyújtott. Az animációk önmagukban meghatározták azt az ismerős kortárs látványvilágot, amellyel interaktálva a buli résztvevői is megjelenhettek, akár árnyékokként, akár mint textúrák az elfolyatott térben.
Falra vetítés helyett a belső folyosókat összekötő lépcső adta a kompozíció alapját. A Ground mint közösségi tér eddig sok kiállításnak, eseménynek adott otthont, ahol méretének köszönhetően, sok szegmensét kihasználták. A ZAJ ezt továbbvitte, izgalmasabb elrendezéssel operált, és egyfajta Boiler Room érzést kölcsönzött neki. Ezáltal pedig sokkal befogadóbb élményt nyújtott a középen elhelyezett előadói tér.
Alulról-felülről kintről-bentről vetített absztrakt képeket kaptunk. Valóságtól független érzésekkel erősítették az iskolai helyszín szürrealitását, miközben az eseményhez illő vizuális esztétikából inspirálódtak. Péri Gergő elmondása szerint kiszakadásnak érzi a vizuálkészítést. A live kivetüléseihez pedig nagyban hozzájárult a FamilyFast arculata, Juhász Levente eseményhez készített plakátja, és az acidwave esztétika minden formája.
Tóth Peti hasonló megközelítése igazán erős duóvá tette kettejüket. Másodéves grafika szakosként, a TouchDesignerre mint védőhálóra hivatkozik. Létező stílusok egyvelegét manipulálja a programon keresztül, vagy épp egy film egészét, esetében az 1982-es Koyaanisqatsi jeleneteit torzítja el a felismerhetetlenség határáig, ezzel reflektálva a technológia és a természet kapcsolatára. A live vizuál valódi nehézsége az adott időben adott reakció, és annak illeszkedése a hallottakhoz, mivel rengeteg kész anyagból ki lehet indulni.
„Van már egy vázad, aminek segítségével előre tudsz gondolkodni, de ezt az éppen játszó zenészhez kell igazítanod, hogy az atmoszféra része lehessen.”
A generatív képek lüktetésre alakulnak, formálódnak, ezen felül történik egy torzítás, aminek hatására egy absztrakt, mégis átélhető animációt kapunk. Talán nem is szükséges, hogy egzakt képeket lássunk, hiszen a torzulás egyfajta asszociációt segít elő, amelyet a zene alátámaszt.
Gergő és Peti világai könnyen egyesülnek az egymást váltó zenészek beatjei alatt. Izgalmas számukra egy-egy ismeretlen szám, vagy épp előadó, hiszen improvizálniuk kell, ha pedig tudják tartani a tempót, az a táncparkettre is óriási hatással van. A vizuált készítő fellépők gyakran háttérbe szorulnak, és nem kapják meg a megfelelő elismerést a művészetükért, mégis nagyon fontos elemei egy bulinak, még ha a közönség nem is feltétlen látja őket.
A szervezőcsapat tagjai a következő eseményt már az AR (kiterjesztett valóság) adta lehetőségek mentén szeretnék megvalósítani, akár hologramokon keresztül. Fontos lépés számukra, hogy létrehozzanak egy olyan térbeli kiterjesztést, amely különböző anyagokon, főképp textíliákon tud érvényesülni. Ezzel kapcsolatban nyitottak, egyszerre több vizuált készítő művész munkásságára, három-négy projektor igénybevételére. Az egyetemen nagyon magas minőségű technikai felszereltség biztosított, így egyszerre több teret is ki lehetne alakítani vizuálok vetítésére.
Az első évek ZAJ-ai a kísérleti elektronikát részesítették előnyben, elég csak Hajnóczi Csaba fellépéseire gondolni. Továbbra is az lenne a cél, hogy a house és a könnyebben fogyasztható dance zenétől eltávolodjon a paletta, és ezzel párhuzamosan sokk-elemek is létrejöjjenek. Ennek eléréséhez, rengeteg szervezés és tehetséges alkotó szükségeltetik. Jövőre ott találkozunk!
// /
A következő MOME ZAJ szervezéséről itt értesülhettek. A vizuálos srácok profiljait, Péri Gergő és Tóth Péter munkásságát neveikre kattintva megtalálhatjátok, a MOME ZAJ központi szervező csapata pedig FamilyFast néven érhető el Instagramon és Facebookon.
A cikkben szereplő videókat Varga Jancsó Dániel készítette.
