Benyomásmasszák Mikus Dóra sketchbookjából

Egy sketchbook vezetése olyan alkotói folyamat is lehet, ami kéz a kézben jár a mindennapokkal, ideális esetben kényszer nélkül, könnyedén késztet a rendszerinti önreflektálásra, a fokozott körültekintésre, a pillanat megélésére, a folyamatos tanulásra és fejlődésre. Mikus Dóri számára a sketchelés legalább ennyit jelent – de inkább többet.

Dóri 16 éves volt, művészeti suliba járt, amikor először egy nyári vakációra azt a házifeladatot kapta, hogy kezdjen egy sketchbookot. Az első példányt számos új követte, így a kiskori hobby mára élete és művészeti tevékenysége szerves részévé nőtte ki magát. A sketchbookját mostanra mindenhová magával viszi, és ha egy hangulat, egy mozzanat megérinti, ott helyben papírra is veti. Elsődleges inspirációja az élet maga, ahogyan az a szeme elé tárul: az emberek, akik körül veszik, a tárgyak, amik mindenfelé kallódnak körülötte, a terek, amik olyan gyorsan változnak mostanában. Persze az egészet azért egy „kicsit” átdolgozza.

A kezdeti realisztikusabb ábrázolásokból egyre inkább absztraktabb figurák és világok alakultak ki. A valóság továbbgondolásai. A rendületlen firkálgatás, krokizás pedig ráébresztette Dórit az „elvontság” felszabadító hatására. Miután felvették a MOME animáció szakára a kísérletező attitűd csak erősödött benne. Elkezdte az alakokat megmozgatni, a rétegeket sokszorozni, a technikákat keverni, a dimenzióknak mélységet adni, a hangulatiságot fokozni. Sketchbookjának lapjai mostanra a finoman elkapott arcvonásoktól kezdve a hemzsegő, dinamikus, színes benyomásmasszák tárháza lett.

„Mindenkinek sketchbookoznia kéne, aki szereti a manuális dolgokat. Nem muszáj rajzolni, lehet kollázsolni, beragasztani, bármit… Összehasonlíthatatlan kreatív folyamatokban lehet részt venni, ha az ember a két kezével készít valamit.”

Míg elismeri és értékeli a digitális eljárások és megosztási felületek lehetőségeit és előnyeit, Dórihoz sokkal közelebb áll a manualitás. Nem csak azért, mert úgy érzi, önazonosabban tudja kifejezni magát ekképpen, de szépséget is lát abban, hogy az alkotás egyszeri formájában valósul meg keze között, s csak úgy is fogyasztható – időbeli és térbeli jelenléttel.

Habár Dóri számára ez a naplószerű, kreatív jegyzetelés a mindennapok részévé vált, azért aktívan dolgozik azon is, hogy a rajzolással kialakított kapcsolata egészséges maradjon, és ne társuljon hozzá semmiféle ragaszkodás vagy kényszerérzet. Szerinte ugyanis nem szabad a sketchbookozást munkának venni. „Mindentől függetlenül kell, hogy működjön.”