Amíg energiaforrássá nem válunk – Heim Lehel és Csapody Máté disztópikus projektje


Heim Lehel és Csapody Máté energiaválsággal és túlnépesedéssel küzdő disztópiájában az emberi test ellátása, eltartása felesleges terhet jelent. A Ravatalozó tervezési alaphelyzetében a hibernált emberi testeket földalatti inkubátorfalvakban tárolják energiaforrásként, ameddig az agyat digitális valóságra kapcsolják, mechanikus módon létrehozva egyfajta túlvilági életet.


Test és lélek közös útja a felszínen, a ravatalozóban ér véget: a testek a kertben álló koporsóépület alatt kerülnek végső „nyughelyükre”. A ravatalozót határoló fedett spirális folyosó ad helyet a földbúcsúztató szeánsznak, a szertartás során megmásíthatatlan, egyirányú útvonalat kínálva. A „multiszenzoriális séta” alatt különböző szakaszokon lehet áthaladni, melyek a bibliai teremtéstörténet mozzanatait képezik le – az utolsó fizikai úton a földi lét szimbolikus elemei kísér(te)nek. Ez a végső, felfokozott érzékélmény paradox módon egyúttal beágyaz, de le is választ a fizikai világról.

Lehel és Máté projektjének alapjául egy rossz állapotú lovarda szolgált, a tervben ezt az épületet konzerválják, valamint kiegészítik. Az építészeti gesztusokon túl a mű egyben kritika is, a nyugat-európai halotti kultusz válságos állapotára, valamint a szellem és anyag, a spirituális értelemben vett méltóságteljes elmúlás és a gazdasági körülmények kíméletlen szembenállására reflektál. Jó érzékkel mutat rá a kapitalizmus termelési kényszerére, miközben a piaci megfontolások árnyékában az emberi individuum értéke végletesen devalválódik. Ebben a fiktív világban egészen addig, amíg energiaforrássá nem válunk.

A Ravatalozó projekt olyan iránykeresésre ösztönzi a befogadót, amely a fenntarthatóságot és a nehezen definiálható, kozmikus jelentőségű emberi értékeket veszi alapul, felhívja a figyelmet a természet és az ember szerves egységére, környezetünk, nem utolsósorban pedig az emberi lélek megóvására invitál.

// /

A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építőművész MA szakán készült, 2023-ban bekerült a Stefan Legyen-ösztöndíj shortlistjére. A projektben továbbá Rajkó Dávid nyújtott segítséget, mentorai pedig Molnár Beáta és Hámori Péter voltak.

Szerző: Ács Berta